Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-265
252 26*5. országos ülés 1908 január 25-én, szombaton. tási viszonyok nehézsége és drágasága mind tiltakozik az ellen, hogy a törvény hatálya alá tartozó területeken a kultúrnövények termelése mesterséges úton forsziroztassék, Ellenben ezen körülmények egyenesen ráutalják az állattenyésztésre, (Igaz! Ugy van!) a mely a mai viszonyok között és a mai megélhetésre tekintettel egyedül ad biztonságot, egyedül ad módot arra, hogy ezek az ittlakó népek önmagukat, családjuknak és családjukat a nemzetnek , megtarthassák. Én is a közlegelőkben nemcsak a közös tulajdont látom, hanem azt a mélyebb gondolatot is megtestesitettnek vélem, hogy ennek a révén mód nyujtatik a szegényebb, kevésbbé vagyonos népelemnek is (Igaz! Ugy van!) oly állattenyésztésre, a melynek révén magának és családjának fenntartására, s ennek útján a nemzet továbbfejlesztésére nélkülözhetetlen megélhetési létminimumot szolgáltatja. (Igaz! Ugy van!) Mélyebb nemzetpolitikai jelentőséget látok megtestesülni a javaslat azon intencziójában is, hogy az 1880 : XLV. t.-cz. 25. §-a értelmezésének helyreállításával, az elmagyarázások és visszaélések kizárásával egyenesen és kifejezetten odatörekszik, hogy a fajfentartási alapot képező közös vagyont a múlt hagyományainak és tanulságainak értékesítésével továbbra is megtartsa. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy ugy a közlegelő létesítése, mint a közös erdő fentartása a korlátlan szabad tulajdon bizonyos korlátozását képezik. Ámde ez jelen esetben nehézséget nem okozhat, sérelmesnek nem tekinthető," mert először: ezeknek történelmi alapjuk van ; másodszor: a törvény nem uj közösséget teremt, hanem már létező közösséget tart fenn és szervez; harmadszor : mert ily közösségek létesítése nemcsak szerves összefüggésben van a törvényjavaslat hatálya alá tartozó népek természetével, ele szerves összefüggésben van az ujabb kulturmozgalmakkal, sőt külföldi törvényhozásokkal is; és végül, mert ezeknek a közösségeknek fentartása nemzetpolitikai szempontból egyenesen kívánatos. (Élénk helyeslés.) Történelmileg kétségtelen, hogy a törvény hatálya alá tartozó területek közvagyona, közálladalmi kötelezettségekkel terhelt közös vagyon volt. Minthogy a szászok lakta Királyföld közvagyoni jellege az 1880 : XLV. t.-cz. 37. §-a, ós a románok által lakott Naszód-vidéknek további közvagyoni jellege az 1890. évi XVIII. t.-cz. által mint specziális törvények által már biztosíttatott, engedtessék meg, hogy néhány szóval a történelmi jelleg kimutatása tekintetében csupán a székely vagyonra mutassak rá. (Halljak!) A székely örökségi törvények hatálya alatt, vagyis mindaddig, a inig a székelyek jogi intézményét az általános polgári törvénykönyv hatályon kivül nem helyezte, annak természete szerint annyira fajij vagyon volt, hogy abból más, mint székely nem is örökösödhetett. Atyafi atyafi ellenében ingatlanát harmadik személyeknek — idegeneknek — el nem adhatta, sőt még nóta infidelitatis esetén is a hűtlenséget elkövető csak személyileg bánhődött, vagyona azonban utódaira és vérrokonaira szállott át. Mindezen közös vagyonban, vagy közös vagyon hasznában csupán a székely fajhoz tartozó, u. n. vérgyökér részesedhetett, és ez is csak akkor, ha magán a Székelyföldön lakással, azaz füsttel birt. Ebből tehát kétségtelenül látszik, hogy a közvagyon magának a fajnak és nem a mindenkori nemzedéknek képezte tulajdonát, tehát a mindenkori nemzedéket csak a közvagyon haszna, s ebből is csak e nemzedékre eső haszonrész illette meg. Ezekből kétségtelen tehát a közvagyon történelmi jellege és múltja; az adott esetben azonban a történelmi múlt össze van kötve a jelennel is. A közbirtokosságok rengeteg tömege található a Székelyföldön. Ugyanazon községben feltizi, középtizi, altizi közbirtokosság, a »volt úrbéri birtokosság«, a »volt kétági katonaság közbirtokosság* és a tagosítás után szervezett ujabb »közbirtokosság« létezik egymás mellett, legnagyobb rendezetlenségük daczára is a legtökéletesebb összhangban, ugy hogy a Székelyföldön szokásos, u. n. forgólag használt birtoktól is eltekintve, azt hiszem, nem tévedek, ha az összes birtokmennyiség egy negyed részét ma is kötött vagy T onnak minősíteni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ferenczy Géza előadó: Nem uj megkötöttségeket fog tehát a törvényjavaslat létesiteni, hanem a megkötöttségeket mint már létezőket fogja szervezni, azoknak jogi helyzetét és működése mikéntjét fogja szabályozni. Ezek fentartása pedig annál kétségtelenebbül szükséges, mert e közbirtokosságok lényegileg nem tekinthetők egyébnek, mint a kis exisztencziák öntudatos és önkéntes szövetkezésének. Az ilyen szervezések pedig, mint a kis erők tömörülései és a kis egyedek vállára nehezedő terhek elviselése végetti egyesülések, nemcsak nem ellenkeznek az ujabb, a modernebb felfogással, de sőt azáltal első sorban támogattatnak, mint pl. a modern szövetkezetekben látjuk, sőt az ujabb külföldi törvényhozásokban is helyet foglal a történelmi alapú közösségek fentartása iránti törekvés. Csak röviden vagyok bátor rámutatni, hogy Ausztriában már az 1853-ik évi Julius 5-én kibocsátott pátens 31. §-a a történelmi alapú birtokközösségek elidegenítését csupán a politikai községek részére engedte meg. Eltekintve a bajor, a bádeni és porosz törvényhozásoktól, szabadjon rámutatnom Tirol és Vorarlberg 1900. évi törvényeire, melyek az osztrák polgári törvénykönyv 830. §-át, vagyis a közösségek megszüntetésére vonatkozó intézkedést az ily történelmi jellegű birtokközösségekre vonatkozólag hatályon kivül helyezte és
