Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

265. országos ülés 1908 ja ezek jogi minőségének megállapítását és jogi személyképeni szervezését rendelte el. De ka mindez mint iránymutató nem is lebegne előttünk, ha e törvényjavaslatnak úttörőnek is kellene lenni a javaslatban lefektetett elvek megvalósítása tekintetében, még akkor sem volna szabad kabozni a javaslat intenczióinak a megvalósításával. Hiszen ka súlyt helyezünk arra, hogy Erdély és kapcsolt részei az ottani lakosságotthonának továbbra is megmaradjanak, ha kívánatosnak tartjuk, hogy a máris lavinává nőtt kivándorlás csökkentessék, és ha akarjuk, hogy a visszaéléseknek leginkább kitett székely faj történelmi múltjának és fontos hivatásának magaslatán megállhasson és a reá váró kötelességeket teljesíthesse, akkor minden erőnkből, igyekezetünkből és legerősebb akarattal kell törekednünk a javaslatban lefektetett elvek megvalósítására. E helyzetünk annál könnyebb, mert a javaslat, a mint előbb szerencsés voltam kifejteni, közkivánalmat képez ; eltekintve tehát még a javaslatban lefektetett egyéb előnyöktől is, e szempontból is feltétlenül szükségesnek, nélkülözhetetlennek tartom a törvényjavaslat mielőbbi törvényerőre való emelését. Én, mint Erdély szerény fia, tisztelettel appellálok a t. ház minden egyes tagjának hazafiságára, és mély tisztelettel kérem, hogy a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság által tett és a részleteknél előterjesztendő módosításokkal mielőbb elfogadni és törvényerőre emelni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : T. ház ! Mielőtt a tárgyalást folytatnék, bátor vagyok javasolni, hogy tekintettel az ujoncz-javaslatoknak a főrendiházban való tárgyalására, a jegyzőkönyvnek az a része, mely a harmadszori olvasásokra vonatkozik, kitelesittessék. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 'i (Igen !) Akkor kérem, méltóztassék a jegyzőkönyv ezen részét felolvasni. Hencz Károly jegyző (olvassa a jegyzőkönyv erre vonatkozó részét). Elnök : Van-e valakinek észrevétele ? (Nincs I) Ha nincs, akkor a jegyzőkönyv ezen részét hitelesítettnek mondom ki. Most pedig folytatjuk a javaslat tárgyalását. Szólásra Id következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Maniu Gyula! (Nincs itt !) Vertán Endre ! Vertán Endre: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Semmi sem igazolja jobban, hogy a birtokrendezési törvény nem felel meg a maga czéljának, mint az a körülmény, hogy az idők folyamán nagyon gyakran keüett azt novelláris utón módosítani és hogy alig volt széles e kazában tagosítás, mely közmegnyugvással indíttatott és fejeztetett volna be. Ezen körülmény egymagában indokolja azt, hogy ezen törvényhozási intézkedés valamelyes formában módosításra szorul. Én részemről örömmel üdvözölném azt a javaslatot, mely ezt a czélt űzi maga elé, de ép azért nem tudom ezt a törvényjavaslatot teljes megnyugvással fogadni, mert ez nuár 25-én, szombaton. 253 is, mint a legtöbb törvényalkotás, egyszerűen foltozás! munka, mely a nélkül, hogy gyökeresen nyúlna a dolgok mélyébe, egyes kérdéseket kiragad, a többit pedig hagyja a maga utján. Órákig lehetne beszélni arról, hogy minő hátrányos következményei vannak a mai tagositási eljárásnak. A nélkül, hogy ebben a tekintetben hosszas vitába akarnék belemenni, egyszerűen utalok arra, hogy a jelenlegi törvény kizárólag jogkérdéssé tette a közgazdasági kérdést s a peres ügyeknek rendes útjára terelte át, ugy hogy esztendőkön, sőt évtizedeken keresztül húzódik egy tagosítás, mely a lehető legnagyobb bizonytalanságot teremti, s ép ezért a lehető leggyorsabban kellene befejeztetni, hogy a bizonytalanság jogbizonyossággá váljék. Ezenkívül itt vannak a nem kellő szakértelemmel biró becsüsök, a tagositó mérnökök intézményének megbizhatlaiisága, a miből az előbb is mondottakkal és még nagyon sok más hiánynyal együtt az következett be, hogy épen a tagosítás előtt, a melynek czélja, hogy a birtok értékét növelje, a birtoknak, a földnek forgalmi értéke hihetetlenül alacsony módon leszállt, úgyannyira, hogy egy pár kapzsi, talán tágabb lelkiismeretű pénzes vállalkozó ember, a fél falu határát nagyon olcsó jjénzen, potomáron megvásárolhatja és pedig ép azoktól a törpe birtokosoktól, kik abban az egy-két darab földocskében összes vagyonukat, mindazt adják el, a mi őket vagyonilag, anyagilag a hazához köti. T. ház ! Hogy ez így van, azt hiszem, kétségbe senki sem vonhatja. És én, mint előbb emiitettem, a legnagyobb hibájául rovom fel a javaslatnak azt, hogy ezeket a kérdéseket a maga egészében nem tekinti, hogy az egész eljárást a maga egészében nem reformálja, hanem kivesz egyes kérdéseket és azokat igyekszik megvalósítani, véleményem szerint, bár helyes elvi alapon, de nem a legszerencsésebb kézzel. A javaslat legértékesebb intézkedésének tartom azt, a mely a tagositásról szól. Ebben határozottan helyes elvi alapra helyezkedik akkor, midőn a gazdasági szakbizottságok véleményét kikérni rendek és ezek véleményére súlyt is helyez. A mennyiben ugyanis a gazdasági szakbizottság a községre nézve hasznosnak és czélszerűen keresztiilvihetőnek mondja ki a tagosítást, a javaslat a megengedhetőséget sokkal enyhébb feltételekhez köti, mint az esetben, ha a szakbizottság véleménye nem kedvező. Ennek a kérdésnek első megoldása helyes. Minden tagosítás egy kényszerintézkedés, a mely a tulajdonjogot bizonyos tekintetben korlátozza, mert kényszerkicserélés tűrésére kényszeríti a tulajdonost. A tulajdonjog ezen korlátozásának egyedük helyes indoka a közgazdasági és a közérdek legyen, a mely fölébe emelkedik a magánérdeknek. Minden esetben ugyanis, midőn a közérdek azt kívánja, hogy az egyéni tulajdon korlátoztassék, az igenis, korlátozandó. Az esetben azonban, ha az a szakbizottság kimondja, kogy