Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

261 országos ülés 1908 január 22-én, szerdán. 183 év őszén kibocsátott rendelete is tanúságot tesz; nincs ugyan kezemnél, s igy nem idézhetek belőle, de azt vélem, hogy mindazok az urak, a kik a katonai párbaj intézménye ellen felszólaltak, ismerik azt, — és annak humánus szelleméről tudomást szereztek. Végül szó volt arról, hogy nem eléggé demokrata a hadszervezet, a tiszti kar szelleme, és hogy bizonyos kasztszerű elzárkózás mutatkozik a tiszti és legénységi osztály között. Evvel szemben utalok arra, hogy már igen régóta fennáll az a szabály, hogy az a »nem egyéves önkéntes« altiszt, a ki a kellő értelmi kvalifikácziót megszerezte, a tartalékos tiszti vizsgát ép ugy leteheti és igy a tartalékos tiszti rangot ép ugy megszerezheti, mint az egyéves szolgálatát teljesített önkéntes. De ezelőtt körülbelül 8 — 9 évvel életbe lépett egy uj rendelet is, a mely megengedi, hogy bármely polgári egyén, vagy legénységi állománybeli katonai személy a hadapródi (kadét) vizsgát letehesse, tekintet nélkül altiszti rangjára és előzetes tanulmányainak mértékére. Ez tehát az a nyilt kapu, a legdemokratikusabb ut bizonyos rangfokozat megszerzésére. Különben a demokratizmus hiányának vádjával szemben utalok a katonai sematizmusra, a mely a legmagasabb rangokban, legfőbb állásokban tüntet föl igen alacsony — ha ugyan ezt a kifejezést szabad használni, én nem szeretem használni, de a világosság kedvéért mondom — alacsony, polgári származású emberéltét, a kik elérték a legmagasabb katonai szolgálati fokozatokat. Egy hang (balfelöl): De most már nem érhetik el! Moskovitz Iván előadó: Azt vélem, bogy a legfőbb ellenvetésekkel, a melyek elhangzottak, a lehetőséghez képest és annak az álláspontnak, a melyet a véderő-bizottság a javaslat tárgyalásakor elfoglalt, minden tekintetben való fentartásával, megfeleltem. Rövid megjegyzést akarok még tenni a benyújtott határozati javaslatokra. Bredicean Koriolán képviselő ur határozati javaslatára már válaszoltam. Bozóky Árpád képviselő ur határozati javaslata homlokegyenest ellenkezik azzal az egész politikai alappal, a melyen parlamentünk többsége áll, tehát természetes, hogy ezt nem tehetem magamévá. Ugyancsak nem tehetem magamévá más okokból Molnár Jenő képviselő ur határozati javaslatát, mert abszolúte nem látok biztonságot arra nézve, hogy az a kiszámítási alap, a melyet az ujonczjutalék megállapítására ő óhajt, jobban felelne meg nemzeti érdekeinknek, mint az, a mely a javaslatban foglaltatik. Ugyancsak nem fogadhatom el Farkasházy Zsigmond képviselő ur határozati javaslatait sem, mert az egyik határozati javaslata a véderő-bizottság elfoglalt álláspontjával homlokegyenest ellenkezik, a másik határozati javaslata pedig olyanról kíván intézkedni, a mi a jelenleg fennálló törvény szerint első sorban a delegáczió hatáskörébe tartozik, gi óvadékra nézve Benedek János képviselő ur által benyújtott határozati javaslat humánus szempontjait teljességgel méltánylom, de meg vagyok róla győződve, hogy a katonai házassági óvadéknak eltörlése a mai életviszonyok, a mai társadalmi felfogás mellett egy csomó szerencsétlen, anyagi tekintetben meg nem alapozott családalapításra, a nyomornak, szegénységnek fokozására vezetne. A párbajkényszerre vonatkozó megjegyzéseire már feleltem. Ugyancsak válaszoltam már az önkéntesi és hadapródi minősítés nélküli egyéneknek tisztté való előléptetésére vonatkozó kérdésére is. A katonai büntetőtörvénykönyv módosítása és a katonai bíráskodás megváltoztatása tárgyában Pető Sándor képviselő ur és társai által beterjesztett határozati javaslatot tárgytalannak tartom, mert e tekintetben egyrészt a honvédelmi miniszter urnak már tavaly tett kijelentése, de azonfelül az, a mit mindannyian tudunk, — hogy a reformmunkálatok folynak — teljes megnyugvást eredményez. Leitner Adolf képviselő ur azt hozta fel, hogy a bizottságnak idei jelentése ugyanazt tartalmazza, a mit a tavalyi, már pediglen a tavalyi jelentésben hivatkozott honvédelmi miniszteri igéret vagy állásfoglalás, illetőleg bizottsági Ígéret nem váltatott be azóta. Én figyelmeztetem a képviselő urat egy igen lényeges különbésgre. T. i. a tavalyi jelentés intézkedik arról, hogy a helyes nomenklatúra a véderőtörvénynél fog figyelembe vétetni; az idei jelentésben azonban épen azért, mert a véderőtörvény a lefolyt év alatt be nem nyújtatott, már arról történik intézkedés, hogy ha a véderőtörvény az 1908. év folyamán nem nyújtatnék is be, akkor is az 1909. évtől kezdve mindennemű hasonló tárgyú törvényben a helyes nomenklatúra alkalmazására fog törekedni a honvédelmi kormány. Még egyre kívánom a t. ház figyelmét felhívni, a mi a véderő-bizottság jelentésében bennfoglaltatik és a mi — szerintem, egyéni meggyőződésem és nézetem szerint — igen nagy közjogi fontosságú dolog, t. i. a bizottság azon' állásfoglalására, a mely szerint végrehajtó hatalma Magyarországban, magyar hatóságokkal szemben katonai ügyekben is csak a magyar kir. felelős minisztériumnak van. Ez az állásfoglalás megfelel az 1848. évi III. t.-czikk rendelkezéseinek és megfelel az 1867. évi XII. t.-czikk 43. §-ának is. Ez az állásfoglalásunk igen fontos közjogunkat védi meg, és kérem a t. házat, hogy a javaslatot, valamint jelentésünket is elfogadni, s ezzel együtt a véderő-bizottságnak ezt a helyes álláspontját a képviselőház, — az ország álláspontjává emelni méltóztassék. (ÉlénJc helyeslés.)