Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

184 M2. országos ülés 19Ó8 január %2-én, szerdán. Elnök: A honvédelmi miniszter ur kivan szólni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Igen t. képviselőház ! Bocsánatot kérek, hogy egynéhány szóval azokra a gravamenekre reflektálok, a melyeket egynéhány, a vitában résztvevő képviselő ur főleg a hadsereg ellen, annak szelleme és általában a hadsereg intézménye ellen ^felhozott. Én kész örömest minden néven nevezendő helyes és jogos kritikát elfogadok; hisz az ember abból, és magamat sem véve ki, tanulni akar; de határozottan vissza kell utasítanom mindazokat a kritikákat, a melyek egyik, vagy másik volt egyévi önkéntesnek az ő katonai szolgálata alatt tapasztalt vélt jogsérelméből, vagy ellene intézett, törvénytelennek tartott eljárásból az egész hadsereg ellen következtetést vonnak le. Ezt a véderő meg nem érdemelte. Ez olyan dolog, a mely egyes kivételes esetekben, megengedem, és sajnálattal kell bevallanom, hogy előfordul, de ebből a hadsereg egész komplexumára következtetést vonni, legenyhébben szólva, igazságtalan. Egy kérdés, a melyre reflektálni akarok, a hadügyminiszterre tett az a megjegyzés, hogy ő magát táborszernagynak irja. Bocsánatot kérek, ő aktiv, szolgáló katona; ő mást, mint rendfokozatot, neve mellé nem irhát. Hiszen nincsen olyan sok közös hadügyminiszter a monarchiában ; azt mindenki tudja, hogy ő a közös hadügyminiszter; hogy hozzáírja, hogy táborszernagy, az az ő nagyon jól megérdemelt rendfokozata, azt neki zokon venni nem lehet, mert ő nem más, hanem táborszernagy és közös hadügyminiszter. Hiszen ő hivatalos okmányokon magát Magyarországon mindenütt hadügyminiszternek irja alá; ezt kivánja meg a közjogi helyzete, és ennek tudtommal minden alkalommal eleget is tesz. A mi a katonai bíráskodást illeti, azok ellen a václak ellen, a melyeket, fájdalom, a magam részéről is igen nagy részben teljesen jogosnak, méltányosnak tartok, én nem vitatom azt. hogy ez a perrendtartás régen idejét nem multa és hogy ez a büntetőtörvény régen el nem avult. De méltóztassék figyelembe venni, hogy a mi közjogi helyzetünkre való tekintettel a véderő másik részére vonatkozólag igen sok nehézség van, a melyeket ki kell egyenlíteni, mielőtt ezzel az elaborátummal a parlament elé lehetne jönni. Most is abban az állapotban van, hogy csaknem kész; úgyszólván az utolsó részelőhuzások tétetnek meg rajta, és meg vagyok győződve, hogy mihelyest ezekkel a dolgokkal igazságügyi kormányunk készen lesz, haladéktalanul a parlament elé fog jönni ez az uj perrendtartás is. (Helyeslés bal felöl.) Az uj perrendtartásnak az elvei pedig teljesen modernek, és teljesen a mai kívánalmaknak megfelelők, ezt előre is jelezhetem. A mi a párbajkérdést illeti, ne méltóztassék abban a hitben lenni, mintha magam is némileg patrónusa volnék ennek a szokásnak. De bocsánatot kérek, mig a társadalomban a mostani felfogás uralkodik, ez elől kitérni, úgyszólván, tisztességes embernek nem lehet. Hogy a katonaságnál párbajkényszer volna vagy engedélyezett volna a párbaj, ezt a katonai büntetőtörvénykönyvnek az előadó ur által idézett szakaszai határozottan megczáfolják. Hisz arra nézve, hogy tiltva van és mégis előfordul a párbaj, legyen szabad csak egy közönséges példát felhoznom : a betörést a legszigornabban büntetik és mégis biztosítva vagyunk-e az iránt, hogy az az ember, a kit ily szigorúan megbüntettek, nem fog-e ismét betörni ? Nem. Ép igy vagyunk a meg nem engedett párbaj kérdésével is. Ha valakinek az a felfogása, hogy becsületét csak ezen az utón tudja korrigálni, lehet erre húsz esztendői súlyos fogság kimondva a törvényekben, azért mégis párbajozni fog. Ezt kellett helyreigazitólag megjegyeznem arra nézve, mintha a katonaságnál párbajkényszer volna, vagy mintha a felebbvalók csak félig-meddig is elősegítenék a párbajt; sőt ellenkezőleg, szigorú felelősségre vonatik az a felébb való, a ki a párbajt minden néven nevezendő lapjjália,- arra nem érdemes dolog miatt megengedi. Hive vagyok, t. ház, a mint már mondtam is, a jogos és méltányos kritikának. Az ellen, a ki erre adatot szolgáltat, ha katona is, semmiféle lépést nem fogok tenni, még ha hátam mögött is figyelmezteti valami helytelenségre, valami nem tűrhető állapotra egyik vagy másik képviselőtársamat; sőt csak köszönettel fogom venni, ha ilyesmit itt felhoznak. Ezért Bródy képviselő urnak, habár nagyon magas hangon előadott, de azért eléggé tárgyilagos beszédét csak köszönettel veszem. 0 feltárta azokat az állapotokat, a melyek bizonyos tekintetben tényleg fenforognak, színezve természetesen, mert nem vette tekintetbe, hogy a katonai büntető törvénykönyv az erre vonatkozólag megjelent rendeletek óta már régen nem az, a minek nyomtatásban látszik; de végtére ő az erre vonatkozó rendeleteket evidencziában nem tarthatja. Ismétlem, az adatokat és a jogos kritikát, az igazán jogosat szívesen fogadom. De egyik t. képviselőtársam azt mondta, hogy a honvédségnél bizonyos elemeket kimarnak és bizonyos elemek elő nem léphetnek azért, mert magyarok. Ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. Azt mondta a többi között, hogy az orvosi kar tekintetében is ilyenek a viszonyok, hogy a honvédség orvosai nem mehetnek előre, mert a közös hadseregbéli orvosok tömegesen vétetnek át és igy amazoknak előmenetele biztosítva nincs. Erre nézve jelenthetem, hogy emberemlékezet óta törzsorvos a közös hadseregből a honvédséghez áttéve nem lett; ugyanez szól az