Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

178 262. országos ülés 1908 január 22-en, szerdán. csak elfogadjuk ugy, a mint nekünk kívánják, ez szerintem a dolognak nem kellő elintézése. Es nincs is itt szó semmi olyan dologról, a melynek szanálása lehetetlen. Rendkívül egyszerű a dolog. Én a t. honvédelmi miniszter ur álláspontja előtt teljes tisztelettel hajlok meg, mert ő azt mondja, hogy a véderőtörvény által használt terminus technikusokat használja a javaslatban. Tökéletesen igaza van, mert az 1889 : VI. t.-cz. kétségtelenül ezeket a kifejezéseket használja. De azt kérdem a t. honvédelmi miniszter úrtól, hogy akkor, a mikor oly nagy tisztelettel viseltetik e törvény iránt, miért nincs hasonló tisztelettel az 1867 : XII. t.-cz. iránt ? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Ez az ujabb ! Leitner Adolf: Hiszen ezt a sérelmet, a melyet a ház minden tagja érez és panaszol, a melyet a véderő-bizottság minden évben felemiit, a mit a t. honvédelmi miniszter ur is elismer, igen szépen és egyszerűen lehetne kiküszöbölni, hogyha mindkét törvény szellemének elég tétetik, és én a legnagyobb készséggel fogadnám el a t. miniszter ur által beterjesztett javaslatot ugy, a mint van, ha kegyeskednék méltányolva az előzékenységet, a melylyel a ház és különösen a 48-as párt a javaslatot fogadja, mondom, ha a miniszter ur ezt méltányolva viszont azzal kedveskednék a 48-as pártnak, hogy a 67-diki törvényből juttatna neki valamit és annak kifejezését használja és azoknak a törvényeknek értelmében jár el, a melyek 1867 óta, tehát immár 40 év óta állandóan napirenden vannak és beleegyezik abba, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-ába használt és a közjogi viszonyoknak megfelelő kifejezés beszurassék. Ez nagyon alkalmasan történhetnék akként, hogy a törvényjavaslat 1. §-ának 2. pontjában az »alapján« szó után beszuratnék a következő kifejezés : »a magyar hadsereg mint az összes hadsereg kiegészítő részének kiegészitésére«. Ezzel a javaslattal a következő szöveget nyerné : »A közös hadseregnek és haditengerészetnek fentebb megállapított 130.000 főnyi évi ujonczlétszámából az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának első bekezdéséhez képest és az 1900. évi deczember 31-én foganatosított népszámlálás eredményei alapján, a magyar hadsereg mint az összes hadsereg kiegészítő részének kiegészítésére, a magyar szent korona országai az 1908. évre 44.076 főnyi ujonczjutalékot állítanak ki.« Hiszen ha a t. honvédelmi miniszter ur ehhez hozzájárul, és alig tudom elképzelni, miért ne járulna hozzá, a mikor hazafias készséggel jelentette ki a véderő-bizottság előtt, hogy gondoskodni akar, hogy a közjogi állapotnak és viszonyoknak megfelelő nomenklatúrák használtassanak és ezzel elessenek azok a szemrehányások, hogy mi mellőzzük a törvényes állapotok figyelembevételét, mert hiszen az 1867 : XII. t.-cz. époly élő törvény, mint az 1889 : VI. t.-cz., mondom tehát, ha a t. honvédelmi miniszter hozzájárul, hogy kimaradjon az a kifejezés, a melyről a nemzet mindig azt állította, hogy észrevétlenül csúszott be a törvénybe, elkerülte a nemzet figyelmét, és azt oly kifejezésnek tartja, a mely nem fedi a helyes közjogi állapotokat, ha a t. honvédelmi miniszter ur reparálja a sérelmet azáltal, hegy eleget tesz mindkét törvénynek, a melyek e dolgokról intézkednek, a melyeknek szelleme és az általuk használt kifejezések egymást kiegészítik, mondom, ha ez megtörténik, akkor én a törvényjavaslatot elfogadnám. Hogy ez azonban nem így van, t. ház, annak én az okát alig tudom megtalálni és önként arra kell gondolnom, hogy itt idegen befolyások érvényesülnek. És ha azt kérdezem, t. ház, hogy honnan érvényesül ez irányban befolyás, erre azt kell felelnem, hogy onnan, a hol állandó gond van arra, hogy a magyar állam önállóságának kidomborítása lehetőleg elhomályosittassék. Én azt hiszem, t. képviselőház, kétségtelen, hogy csak Ausztria befolyásáról lehet szó, ahonnan folytonos nehézségeket gördítenek elénk a tekintetben, hogy önálló magyar államiságunkat kidomborítsuk. Ausztria állandóan arra törekedett, hogy pénz és katonai erő dolgában mindig az ő czége alatt és karmai között legyünk, mintha csak gyakorlatilag alkalmazta volna azt a gondolatot, hogy pénz és erő nélkül az ember szegény és beteg és e módon azzal, hogy az önálló magyar pénzviszonyokat és az önálló hadi erőt el akarta vonni a magyar államtól, oda törekedett, hogy a magyar államot erőtlenné és szegénynyé tegye, mert hiszen egy pénzben és erőben szegény országgal mindig könnyebben bánhat el valaki és befolyását vele szemben mindig erősebben érvényesítheti. Ennek tulajdonítom én azt, t. ház, hogy a honvédség, a mely dédelgetett intézménye volt eleinte a nemzetnek . . . Egy hang (a középen) : Ma is ! Leitner Adolf: Ma már nem. Bolgár Ferencz : Miért ? Megérdemli! (Zaj.) Leitner Adolf : Én elhiszem, hogy megérdemli, t. államtitkár ur, de akkor miért nem méltóztatik oda fejlesztem, a hová megérdemli, miért nem méltóztatik törekedni arra, hogy oda fejlesztessék, hogy önálló működésre képes haderővé váljék ? Állandó a panasz, hogy mi nem ugy bánunk a honvédséggel évek óta, a mint kellene. Ámde ez nem történik alapos ok nélkül. Az egész közvélemény joggal hitte és hihette azt, hogy nálunk a honvédség lesz az önálló magyar hadseregnek az alapja és egy minta-hadsereg lesz. És ez természetes is, mert más országokban, a melyeknek szintén van honvédségük, a honvédség részére közvetlen sorozások nem történnek, nálunk pedig külön sorozás történik a honvédség részére, a nemzet tehát külön véradót aj ánl fel arra a czélra ; és mégsem tudtuk a honvédséget oda fejleszteni, a hova kellene. Miért ? Mert nem akarták, hogy oda fejlődjék és mert kétségtelen a törekvés Ausztria részéről az irányban, hogy a honvédség önálló működésre képes hadsereggé fejleszthető ne legyen. Felszólalásomnak tulaj donképen az volt a czélja, — és azért jeleztem is, hogy igen röviden