Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-262

262. országos ülés 1908 január 22-én, szerdán. 179 akarok beszélni — hogy rámutassak arra, hogy a közjogi sérelmet igen egyszerű dolog volna orvosolni, csak egy kis jóakarat kell hozzá. Semmi újdonságról, semmi nóvumról itten szó nincsen, én csak a törvénynek a kifejezéseit akarnám egész értelmükben visszaállítani, még pedig nemcsak ugy, a hogy az 1898 : XVI. t.-cz. technicus terminusai azt tartalmazzák, hanem vissza akarnám állitani a közös védelem alapját képező 1867 : XII. t.-cz. terminus technikusait is. Méltóztassék ebbe belemenni, hiszen ez a javaslat szó szerint megmaradhat igy, csak bele kellene szúrni egy olyan kifejezést, mely ennek a hadseregnek alapját képező élő törvényben foglaltatik. Ebben, azt hiszem, még az osztrák érzékenység sem találna semmit. Elvégre, csak szabad jelezni, hogy magyar állam vagyunk és hogy tudatában vagyunk annak, hogy ez magyar hadsereg, ha mindjárt ezidő szerint a közös hadsereg kiegészítő részét képezi is. Ha már felszólaltam, t. ház, megragadom az alkalmat, hogy röviden előadjam a hadsereggel szemben egyéb panaszaimat. Előttem felszólalt t. képviselőtársaim a panaszoknak olyan tömegét sorolták fel a hadsereg és e javaslat ellen, hogy én nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni és azért csak azon panaszaimat sorolom fel, s csak annyiban kívánok szólni, a mennyiben más utón kívánom azoknak orvoslását. Én, t. ház, annak az elégedetlenségnek, hogy ugy mondjam, barátságtalan viszonynak, a mely napról-napra szélesebb körben észlelhető a polgárság és a hadsereg közt, főokát abban látom, hogy a hadseregből a demokratikus érzés teljesen kipusztult. Furcsa jelenség, hogy ma, a mikor a demokratizmus úgyszólván szállóigévé vált, hogy mikor mindenki demokratának vallja magát, valójában senki sem az ; mikor maga az igen t. kormány nemzeti demokrata kormánynak állítja magát és ez alapon akarja az országot vezetni : akkor a demokrata irányzatnak azzal ad kifejezést, hogy a házban lévő, s magát demokratának valló összesen négy képviselőt tüntetőleg mellőzni kívánja a közös munkában még azzal is, hogy egyetlenegy demokrata képviselő sem foglal helyet egy bizottságban sem. (Egy hang : Ezt még ki lehet himi!) Ezt ki lehet birni, de furcsának tartom, hogy demokrata irányzattal tüntetnek, s ugyanakkor azok közremunkálkodásától, a kik igazán demokratának vallják magukat, tartózkodnak. A hadseregben a demokrata szellem hiányát szintén érthetetlennek tartom, mert nem tudok elképzelni testületet, melyben a demokratizmus a dolog természeténél fogva inkább helyt foglalhatna, mint a hadseregben, a melynek tagjai igazán demokrata módon toboroztatnak össze, ott nincsenek tekintettel semmi olyan jellegzetességre, a mely a társadalmi életben az egyik embert a másiktól megkülönbözteti: felekezetiségre, műveltségre, vagyonra, születésre. Hát ott, a hol vallás- és vagyonkülönbség, osztály-, születési és rangkülönbség nincs, a hol mindezek a megkülönböztetések elesnek és tisztán csak arra vannak tekintettel, hogy egyenlő korral és egészséges testi épséggel bir-e az illető ; a hol ilyen elemekből állíttatik össze az a testület, a hol tehát a dolog természetéből kifolyólag e testület minden tagjának látnia kell azt, hogy megszűnnek mindazok a különbségek, a melyekkel másutt az embereket egymástól megkülönböztetni szokták, a hol látnia és éreznie kell mindenkinek azt, hogy minden ember egyformán érez, hogy minden embernek szivét, agyát egyenlő érzelmek és vágyak töltik be, a hol fel kell ismerni, hogy minden embert egyenlően boldogít az öröm és minden embernél egyformán sajog a fájdalom : ilyen testületben a demokratikus szellem hiányát én egyáltalában nem értem. Ennek magyarázatát nem tudom másban látni, mint abban, hogy a katonai szellem, a katonai nevelési irány az, a mely ezt a természetes módon előtérbe toluló demokratikus szellemet elfojtja. Nem mondom én, hogy a demokratikus szellem rosszakaratulag nyomatik ott el; a hiba magában az intézményben rejlik, a hol p. o. a felébb való az ő felebbvalói minőségében nemcsak azt látja, hogy más a munkaköre, mint az alatta álló közegeknek, hanem magát valósággal felettes lénynek tekinti. És ott az az alantas közeg nem annak van tudatában, hogy az a felebbvaló neki épen olyan embertársa, bajtársa, mint volt eddig és hogy annak felébb valósága semmi mást nem jelent, mint azt, hogy állásában felebbvalói hatóságot tölt be, hogy most más munkaköre van. a demokratikus szellem hiányának épen az az oka, hogy a felebbvalók magát egészen más lénynek tekintik, mint alattuk levő bajtársaikat, hogy abban a bajtársban semmi mást nem látnak, mint a felebbvalói hatalom tárgyát. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter (közbeszól). Leitner Adolf: Én elhiszem, hogy a honvédelmi miniszter ur szeretné, ha nem igy lenne, de fájdalom, a gyakorlati élet azt bizonyítja, hogy olyanok az állapotok, a mint én előadtam. És ez a panasz annál inkább felhozható, mert az akczió reakcziót szül; az az elkeseredés, a melyet a közvitéz első naptól kezdve feljebbvalója iránt érez, kitör belőle akkor, a mikor olyan állásba jut, hogy másokkal éreztetheti hatalmát és ekkor ő is kitölti boszuját és keservét másokon, T. ház ! De nemcsak a rosszul értelmezett feljebbvalói viszony okozza a hadseregben a demokratikus szellem hiányát, hanem az is, a mint kifejtették előttem többen, hogy a tisztektől megkövetelik, úgyszólván rákényszerítik az elegáns uri életmódot, akár van meg, akár nincsen erre vagyoni képessége. Bocsánatot kérek, nagyon furcsa dolog ez ; én megengedem, talán nem egészen helyénvaló és nem egészen alkalomszerű, hogy itt, ámbár más dolgokkal kapcsolatban és csak átmenetileg tárgyalom ezt a szellemet, a melynek kifolyásául tekintem azt is, hogy a hadseregnél a kötelező párbaj divatozik. w