Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

170 261. országos ülés 1908 alapján mérjék ki fiaira a büntetést, a mikor készen van az a modern irányokat figyelembe vevő javaslat, a mely a szóbeliség és nyilvánosság elvi alapján a védelmet is megengedi, az ellenőrző faktorokat is oda engedi és nemcsak egy közegnek, a hadbírói karnak, szolgáltatja ki azt a katonát. Miért van mégis, bogy a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló javaslat nem terjesztetik a ház elé? Azért talán, mert ez is engedmény akar lenni? Hock János: A tárgyalási nyelv magyar és nem tűrik, hogy magyar nyelvet bevigyenek a hadsereg intézményébe! (Zaj.) Pető Sándor: Többségben van a függetlenségi párt, azt teszi, a mit akar! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Bródy Ernő: Hát ha engedményt akarnak is belőle kovácsolni, csak hozzák ide, bármi czimen, elfogadjuk! Vagy nem akarják megmondani, bogy mi az ára; hogy mit kell adni azért, hogy az emberi jogok érvényesülését kívánjuk a katonai státusban? Vagy még másban keresendő az ok? Talán ismét egy magyar ellenzék miatt nem hozzák ide, a mely magyar ellenzék megobstruálná azt a bűnvádi perrendtartásról szóló javaslatot, mert ott nem látja a magyar nyelvet kellőképen érvényesülni? Akár ez, akár az az ok, akár miért nem terjesztik ide ezt a javaslatot, mindenképen szomorúsággal kell konstatálnom, hogy még ma is csak ott tartunk, hogy a mikor az emberi jogokról van szó, mikor egy egész tömegről van szó, mikor százezrek életéről, becsületéről, szabadságáról van szó, akkor még mindig a politikai kérdések vannak előtérben. (Igaz! TIgy van I a középen.) Egy hang (balfelöl): Dicsőség az oláhoknak! (Nagy zaj.) Nagy György: A Fidzsi-szigetek emberevői humánusabbak, mint az osztrák hadvezetők! (Zaj.) Elnök (csenget): Nagy György képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja folytonos közbeszólásaival a szónokot. Ezt tiltja a házszabály ! Bródy Ernő: Én, t. képviselőház, ezzel befejeztem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Én nem vagyok hajlandó arra, hogy az emberi jogokat föláldozzam a politikának. A hol a politika és az emberi jogok kérdése kerül összeütközésbe, ott győzzenek az emberi jogok! Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Midőn én is felszólalok a jelen törvényjavaslathoz, teszem ezt első sorban azért, mert az állami életben ezt a törvényjavaslatot tartom a legfontosabbnak. Hiszen egész állami életünk a vér és pénzadó körül forog. Ezek éltető elemei az államnak. január 21-én, kedden. E nélkül állami élet lehetetlen. Felszólalok, ha mindjárt arra fognak is esetleg érvet meríteni felszólalásomból, hogy inie, milyen veszedelmes kinövések vannak, tehát szükséges a házszabályrevizió. felszólalok, mondom, ha mindjárt talán majd rám való hivatkozással, hogy t. i. felszólalok, fogják is a házszabályokat szigorítani. És talán egy kis jogom volna felszólalni más szempontból is. Ha minket leszólnak is, mint az a t. képviselőtársam, a ki az elébb kicsinylőleg nyilatkozott a nemzetiségekről, ha mindent megtagadnak is tőlünk, nekünk van mégis egy talizmánunk, az, hogy a t. hadvezetőség azt mondja reánk, hogy »jó anyag«, »gutesMaterial«. (Derültség.) Éz az egyetlen nemzeti vivmány a nemzetiségek számára, hogy elismerik azt, hogy jók materiának. (Zaj.) T, képviselőház! Én a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot, habár, mint mondám, a szükségességét beismerem, nem fogadom el, elsősorban azért, mert azon kormánynyal szemben, a mely ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetem. Az a külső vélemény, az a belső hang, a mely innen kiárad az egész országra, lehet bármilyen, használhatják házszabályok, alkotmánybiztositékok szigorítására vagy elkobzására, de arra, hogy mi itten felszólalunk, higgadt ember nem fogja azt mondhatni, hogy mi ezen teremben szólási jogunkkal visszaélünk. Mert ha ennél a javaslatnál nem szólalunk fel, akkor igazán nem tudom, hogy mit jelentene egész ittlétünk és ellenzékiségünk. Az ujonczmegájánlás kérdése csak megérdemelné, hogy az egész ház figyelmét lekösse, hogy együtt érezzék a képviselők azoknak a felfogásoknak helyes és igaz voltát, a melyeket épen e demokrata padokról hangoztattak, hogy jelenlétükkel, helyeslésükkel kényszerítsék a hadvezetőséget arra, hogy életbe is léptesse azokat. T. képviselőház! Miben szoktunk mi mindig megakadni ? Abban, a mit az előttem szóló t. képviselőtársam igen helyesen emiitett, a politikai kérdésekben; mindig ezeket toljuk előtérbe és nem gondolunk arra, hogy vájjon a nép elbírja-e azt a rettenetes terhet, és hogy miként kellene elviselhetővé tenni ezeket, a terheket. (Zaj, Halljuk! Halljuk!) Beszéltek vívmányokról a hadseregben. Hát miféle vívmányok vannak ? És egyáltalában kérdem, t. ház, volt-e kormány — nem véve ki a jelenlegi kormányt sem — a mely hozott volna oly vívmányt, a mely a nép széles rétegeit kielégítse, hogy azok is érezzék a vivmány jótékony hatását? Nem hoztak sem a magyaroknak, sem a románoknak, sem a tótoknak, hanem a mikor a régi alap némileg megingott, előállottak az ezrednyelvekkel és meg akarták nyugtatni a magyarokat, a kiktől mindenféle uj és nehéz terhek 'megszavazását kérték, azzal, hogy uj alkalmat adnak a magyarosításra. Hát én abban