Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

267. országos ülés 1Ú08 január 21-én, kedden. 169 katonaság a maga útjára bocsátja, és ily módon a katonaság kilök magából egy anyagot, a mely alkalmas arra, hogy a proletariátust növelje. (Zaj.) Ezen előadásban fel van említve a kora is ezeknek a férfiaknak, a mely szintén igen érde­kes és jellemző ebből a szempontból. Megtud­juk, hogy itt tulajdonképen mind olyan embe­rekről van szó, a kik fiatal korban vannak, hogy itt tulajdonképen a korhatár a 22. és a 40. év között van, tehát vagy egészen fiatal emberek, vagy az élet delén levő emberek. Minden­esetre olyan emberek emberi jogairól van szó, a kik még nem értek meg arra, hogy munka­képtelenül, munka nélkül a proletariátusba bele­ékelve növeljék ennek az országnak azt a lakos­ságát, a mely nem tud kenyeret találni ebben a hazában. Igen t. képviselőház! A rabsegélyző­kongresszus egyébként más szempontból is érde­kes. Érdekes magának ennek a képviselőháznak a szempontjából, érdekes a katonai bűnvádi perrendtartás kulisszatitkainak szempontjából, (Halljuk! Halljuk!) érdekes abból a szempont­ból, hogy az u. n. legmagasabb katonai körök­ben hogyan gondolkodnak a katonai bűnvádi perrendtartás kérdéséről. Itt igazságszeretetem­nél és objektivitásomnál fogva, a mely minden kérdésben vezérel engem, meg kell említenem azt, hogy legjobb tudomásom szerint, a mely tudomásomat adatok is támogatják, a jelenlegi közös hadügyminiszter, Schönaich báró hive ennek a katonai bűnvádi perrendtartás elő­terjesztésének. Hive talán a szerzői hiúság szem­pontjából is azért, mert ezt a katonai bűnvádi perrendtartást, legalább annak egy részét a Schönaich Ferencz báró elnöklete alatt tartott ankéteken vitatták meg, és ő maga is, mint gyakorlati ember, igen sok kérdésben adott esz­mét és tanácsot a katonai bűnvádi perrend­tartás megalkotása körül. (Zaj.) Azt hiszem, t. ház, az nem gyanusitás, ha a jelenlegi közös hadügyminisztert azzal vádo­lom, hogy a katonai bűnvádi perrendtartás meg­valósítását akarja. Én azt hiszem, ez nem személyes sértés, (Derültség.) azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez nem vád a közös hadügyminiszterrel szemben, hogyha azt mondom és azt állitom, hogy a jelen­legi közös hadügyminiszter hive a katonai bűn­vádi perrendtartásnak és akkor nekünk a kép­viselőháznak, mielőbb meg kell adni az alkalmat arra, hogy ő ezen kedvencz reformját meg­valósíthassa. T. ház! Hogy én nemcsak ujságközlemé­nyekből, nemcsak felületes hírekből, hanem pozitív argumentumokból állitom azon tételemet, hogy a jelenlegi közös hadügyminiszter hive a a katonai perrendtartásnak, erre nekem adatot szolgáltat ugyancsak a Pécsett megtartott első országos rabsegélyző kongresszus. Erre a kon­KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XV. KÖTET. gresszusra kiküldötte a hadügyminiszter ur a maga képviselőjét, Fettinger Károly alezredes hadbíró személyében. A mikor ez a kongresszus bankettet tartott, ezen a banketten . .. (Folyto­nos zaj. Felkiáltások a baloldalon : A rabok nem voltak reá meghiva!? Derültség.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselőház ! Bródy Ernő: . . . Ezen a rabsegélyző kon­gresszuson a rabok nem voltak meghiva, mert akkor máshol voltak hivatalosak. (Derültség.) Mondom ez a rabsegélyző kongresszus egy ban­kettet rendezett, a melyen felszólalt Fettinger Károly alezredes hadbíró is, a kinek felszólalása szintén meg van örökítve a kongresszus nyom­tatványaiban, Az alezredes a következő pohár­köszöntőt mondotta (olvassa): »Szót kértem, hogy Schönaich Ferencz közös hadügyminiszter ur nevében kinyilatkoztathassam, hogy ő excel­lencziája a legnagyobb rokonszenvvel viseltetik a patronázs ügye iránt és hogy ezen ügyet a a saját hatáskörén belül a leghathatósabban fogja támogatni.« Ez a nyilatkozat tehát vonat­kozik a patronázs kérdésére és most következik a hathatós támogatás a katonai bűnvádi per­rendtartás kérdésére. Erre vonatkozólag a követ­kezőket mondotta az alezredes ur (olvassa): »A katonai igazságszolgáltatás gyakran kedve­zőtlen megítélés alá esik főleg azért, mert a katonai büntető perrendtartás elavult és mert tárgyalási termeink zárt ajtain a bizalmatlanság kopogtat. Kívánja ez okból« — mondja az alez­redes hadbíró ur — »óhajtja a hadügyminiszter, hogy a modern katonai büntető perrendtartás már rég elkészült javaslata mielőbb terjesztes­sék a magyar országgyűlés elé.« Nagy György: Miért nem terjeszti elő, ezt szívesen egyhangúlag megszavazzuk! Molnár Jenő: Sürgős a házszabályrevizió! (Zaj.) Bródy Ernő: Igen t. képviselőház! Azt látjuk tehát az alezredes-hadbiró nyilatkozatából, a mely nyilatkozat kétségkívül a közös hadügy­miniszter tudtával, beleegyezésével és felhatal­mazásával történt, azt látjuk a közös hadügy­miniszter ur nyilatkozatából, hogy ezen katonai büntetőperrendtartás már valósággal epedve várja, hogy végre a magyar országgyűlés elé kerülhessen. Hát mi az oka, igen t. képviselőház, hogy akkor, a mikor minden ember e kérdéssel ro­konszenvez és emberi szempontból kívánja a katonai bűnvádi perrendtartás reformját, mi az oka, a mikor maga a közös hadügyminiszter képviselője utján kijelenti, hogy bármikor kész e törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, mi az oka mégis annak, hogy a katonai bűnvádi per­rendtartás nem terjesztetik a magyar képviselő­ház elé? Mi az oka t. képviselőház, hogy ennek a nemzetnek tűrnie kell, hogy császári pátens 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom