Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

OS január 21-én, kedden. 15Ö 261. országos ülés Í9( Elnök: Az nem áll, hogy bízottsági tár­gyalás nélkül, mert ezen javaslat bizottság előtt volt. Bozóky Árpád : Én azt akarom megindokolni, hogy ezt a javaslatot a mostani bizottságnak újból kell tárgyalnia. Miért vannak ezek a bizottságok? Azért, hogy a törvényjavaslatot részletesen áttanulmányozva, nekünk véleményt adjanak az iránt, hogy a törvényjavaslatot a háznak elfogadásra ajánlják-e, igen vagy nem. Minden ülésszakban változnak a bizottságok, legalább kell változniok. Ha tehát most más bizottság van, mint az első ülésszakban, annak más az előadója is, mint az előbbi ülésszakban. Hogyan lehet most már elképzelni, hogy az uj tagokból álló bizottság előadója minden vélemény nélkül terjeszsze be ezt a javaslatot, illetőleg, ha beter­jeszti, ne a saját véleményét adja elő, hanem egy oly bizottság véleményét, a mely már meg­szűnt és a mely bizottság esetleg ellentétes állásponton van. Minthogy a bizottsági intézmény­nek az a természete, az a jelentősége, hogy nekünk véleményt adjon az iránt, hogy a tör­vényjavaslat elfogadható-e, igen vagy nem, hogy azt ajánlja-e, igen vagy nem, elképzelhetetlen az az eset, hogy egy törvényjavaslat tárgyal­tassék egy oly bizottság javaslata alapján, a mely bizottság már nem létezik, a mely megszűnt, a melyet egy uj bizottság váltott fel. Ennyit akartam elmondani. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ki következik? Vertán Endre jegyző: Lipthay Sándor! (Nincs itt!) Suciu János! Suciu János: T. ház! Engedje meg nekem a t. ház, hogy akkor, a mikor felszólalok a napirenden lévő tárgyhoz, egész röviden érint­sem a mai felszólalások folyamán hozzánk indi­rekté intézett — hogy ne mondjam — gyanú­sítást. Návay igen t. alelnök ur képviselőtársam, a mikor a tegnapi ülés végén előfordult inczi­denst leirta, közbeszó'tt egy megjegyzést, neve­zetesen azt, hogy »addig onnan, — disszidens képviselőtársaim csoportjából ide, reánk muta­tott — megérkezett az üzenet«. A ki az üzene­tet átvette és követte volna, az én volnék, mert ép akkor én iratkoztam fel szólásra. Ezzel szem­ben tartozom a magam érdekében, de tartozom a velünk való »czimborasággal« meggyanúsított igen t. képviselőtársaim iránti tiszteletből és tekintetből is nyilatkozni. Kérem a t. házat, vegye tudomásul, hogy ide semmiféle üzenet nem jött, én teljesen önszántomból jelentkeztem, tisztán pártom utasítása folytán, a mikor lát­tam, hogy más felszólalók nincsenek jelen. Pár­tomnak volt az érdeke, hogy a tegnapi nap folyamán, a meddig még részünkről a javaslat­hoz még egy-két felszólalás nem történt, a vita be ne zárassák. A másik dolog az, hogy Vlád képviselő­társamnak egy közbeszólásával kapcsolatban Návay t. képviselőtársam reánk mutatva, azt mondotta, hogy tőlünk ilyen támadásokat soha­sem fog megtűrni, melyek becsületét érintik. Kijelentem, hogy sem Ylád, sem mi ellene soha a becsületét érintő támadásokat nem intéztünk, ilyenekkel magunkat nem azonosítjuk és kérjük, hogy ha máskor ilyenekre másokkal vitázva visszavág, ne reánk mutasson, mert mi nem akar­juk itt e házban a pofozó gépet képviselni, hogy bárki is más helyett mi reánk üssön és ezzel adja ki a mérgét. T. ház! A szőnyegen fekvő ujonczmegaján­lási javaslat fontos alkotmányjogi szempontból, mert nagy jogát képezi az országnak, oly alkot­mánybiztositékát, a mely minden egyes alka­lommal, a mikor szőnyegre kerül e fontos kér­dés, jól meggondolandó, jól megvitatandó és minden tekintetben megvilágítandó. Nem egy ilyen vitája volt már e háznak, a mely hetekig húzódott, nem obstrukczió czimén, nem obstruk­czió folytán, hanem tisztán azért, mert a pár­toknak igen sok mondanivalójuk, igen sok meg­jegyzésük, igen sok kívánalmuk volt a hadsereg dolgában. Méltóztassanak e régi példákra vissza­emlékezni, amikor az ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat tárgyalása volt a sérelmek elő­sorolásának ideje és alkalma. T. ház! Nem akarok sérelmek hosszú so­rával előállani, de azt tartom, hogy jó szolgá­latot teszek az ügynek, ha szerény véleménye­met ebből az alkalomból, ennél a fontos kér­désnél elmondom, hogy meg legyen világítva e kérdés részünkről is azokkal a véleményekkel, nézetekkel, a melyeket mi táplálunk és a velünk egyetértők. T. ház! A mikor megszavazzuk a had­seregnek az ujonczokat, természetes, hogy nem lehet reánk nézve idegen az a kérdés, vájjon milyen szellemű hadseregnek szavazzuk meg azokat. Ez a szellem a tegnapi és a szombati ülésen több izben felszólalás tárgyává tétetett. Én, t. ház, attól a hagyományos szellemtől, a mely egy hadsereget ós természetesen minden jó hadsereget kell, hogy áthasson, nem ijedek meg. Nem ijedek meg a » hagyományos« jelzőtől sem és nem tartom az annak megfelelő szelle­met kiküszöbölendőnek a hadseregből, mert nem tartom azt rossznak. Csak attól függ ugyanis minden, hogy mit értünk az alatt: hagyományos szellem. Mert hogyha hagyományos sző alatt értjük a régi szoldateszka hagyományait, azt, hogy küzdeni kell parancsra, akárki és akármi ellen, nem kell visszariadni semmitől, hanem előre kell nyomulni parancs szerint, akkor ter­mészetes, hogy a mostani néx>hadseregek ilyen hagyományos szellemben már nem nevelhetők, és ilyen szellembe bele nem illeszthetők. Ha azonban értjük hagyomány alatt azt a trón és a haza érdekében bármely küzdelemre ós áldó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom