Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

136 260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. Lengyel Zoltán : Ott sok gazdag leány vaií! Benedek János: Nem viszik ott el a nemzet anyagi erejét egyre fokozódó, magasabb kvóták, nincs kivándorlás, nem szívja fel a nemzet anyagi erejét a közös vámterület, mint mienket, egyáltalán annyi tényező' nem járul bozzá a gazdasági viszonyok romlásához, mint nálunk. Egyáltalán gazdagabb a társadalom, nagyobbak a fizetések, a hivatalnokok, tisztviselők javadalmazása megfelel annak a munkának, a melyet az állam, a köz érdekében teljesítenek, nem ugy, mint nálunk. Ott talán menthető, ott talán van értelme, ott talán a társadalomnak a katonasággal való egygyéforrásánál nem akadály a házassági kauczió intézménye. De erre nekünk nem lehet hivatkoznunk, De hivatkozzunk pl. más, szintén gazdag államokra, mint Francziaországra, a hol csak bizonyos kautélák vannak fölállítva, de a kauczió intézménye ily módon, ily kérlelhetetlen szigorral, mint nálunk, nem ismeretes. Nézzük a velünk szövetségben lévő államot, Olaszországot. Ott egyáltalán nincs meg a kauczió intézménye. Ha tehát a miénknél fejlettebb társadalommal, fejlettebb gazdasági viszonynyal biró államokban a kauczió intézménye egyáltalán nem ismeretes, akkor nem tudom, hogy épen a mi szegény országunknak mi szüksége van arra, hogy ily intézmény fentartásával tegye lehetetlenné annak a helyzetnek létrejövetelét, a mely a katonaság harczkéjressége, a polgárokkal való egygyéforrása szempontjából feltétlenül szükséges, és igazán kitűnő hatással volna. (Igaz! a baloldalon-) Nagy György: A katonatiszteket kényszeritik, hogy hozományvadászok legyenek. Benedek János: Vagy talán azért szükséges épen a mi szegényes gazdasági viszonyaink között a katonatiszti óvadék intézményének fentartása, mert a katonatisztnek fényesebb életmódra van szüksége, mint a vele teljesen egyenrangú, egyenértékű életpályán működő polgárembernek ? Ha ez az intencziója a katonatiszti házassági kauczió intézményének, akkor e tekintetben még nagyobb volna az ellenvetésem mert vitatom azt, hogy a katonatisztnek semmi tekintetben nincs szüksége arra, hogy költségesebb életmódot folytasson, mint akármilyen polgárember, a katonatiszt tekintélyét semmi tekintetben nem emeli az, ha több adósságot csinál, mint a polgárember, a katonatisztnek tekintélyét nem az emeli, ha ő nagyobb gavallérnak mutatkozik itt vagy amott, ha a czifra nyomorúság rongyait czifra uniformissal takargatja és fényes megjelenéssel palástolja az otthoni nyomorúságot, hanem a katonatiszteknek is ép az a kötelességök, mint a polgárembereknek, hogy csak addig nyújtózkodjanak, mig a takaró ér, ne igyekezzenek egymást luxuriózus életmódban túlliczitálni, hanem jövedelmüknek 'megfelelően, a mennyiben ez a mai nyomorúságos állapot és drágaság mellett lehetséges, igyekezzenek berendezni a maguk háztartását. Nem a fényes, külsőleg csillogó életmód adja meg a tekintélyt, nem is a kardcsörgés, hanem ha hivatását átérzi és önfeláldozással teljesiti, akkor önként fakad annak nyomában a tisztelet, és nem kell azt a külső hatásokra való vadászatnak ilyen üres eszközeivel csikarni ki a társadalomtól. Nincs szüksége a katonának arra, hogy jobban csillogjon, mint akármely polgárember és már ezen szempontból is helytelennek tartom a házassági kauczió intézményét. Idevonatkozó javaslatom épen az, hogy a kauczió intézménye teljesen töröltessék el. Ha a katonatisztek házasságát bizonyos feltételekhez kívánja kötni a hadvezetőség, akkor az ne a házassági óvadék letétele legyen, hanem egészen más szempontokat tartson szem előtt, a mi a maga katonai szempontjából szükséges. Maga ez a kauczió intézménye egyáltalában nem olyan, a mely a mi viszonyaink közt megállhatná a helyét. Miután beszédemet még folytatni szeretném, kérek a t. elnök úrtól öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet tttán.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök : T. ház! Az ülést újból megnyitom. Kérem Benedek képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Benedek János: T. képviselőház! Beszédem korábbi folyamán megemlékeztem egy intézményről, a mely útjában áll annak, hogy a katonaság a polgári társadalommal teljesen egybeforrjon, sőt hivatkoztam arra is, hogy a katonaság szervezete, a véderő-ügynek jelenlegi beosztása és szelleme, mely teljesen azonos a régivel, még mindig olyan, hogy ott húzzák meg magukat legjobban a középkorból fenmaradt intézmények és hogy az újkori demokratikus áramlat hatástalanul siklott keresztül ezen az intézményen. A katonaságban divatoznak legjobban a czimek és rangok. A katonaság mely a teljes polgári egyenlőség kifejlődésének, annak a demokratikus egyenlőségnek, a melynek az alapjait 1848 vetette meg, a betetőzését mindenképen akadályozza. Azokon kivül, a miket eddig voltam bátor felhozni, különösen még egy kérdésre akarok reámutatni és ez a párbaj kérdése. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Nem lehet köztünk, érző és gondolkozó emberek között különbség abban a tekintetben, hogy még azok is, a kik a párbajt, mint a jelenlegi társadalomnak bevett, elfogadott becsületreparáló eszközét magukra nézve kötelezőnek elismerik, szóval, a kik úsznak a társadalmi árral, helytelennek és igazságtalan-