Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. 137 nak tartják azt. Ezen kivül afelett is napirendre tért már az igazságos közvélemény, hogy a pár­baj egy magát leélt intézmény, középkori • alko­tás, a mely mint idétlen szörny, mint Minotau­riisz maradt reánk a középkorból. Ha nem ez volna a helyes és az uralkodó felfogás, akkor a büntető-törvénykönyv nem intézkednék a párbaj vétségéről. Igaz, hogy csak olyképen intézkedik, a mi úgyszólván büntetés számba sem megy, mert párbajért elitéltetni nem olyan dolog, hogy azért valaki titkot csináljon belőle. Ha párbajért valaki elitéltetik, azt a legtöbb eset­ben dicsőségnek tartja. Sőt a legtöbb párbaj azért történik, bogy a nyilvánosság előtt isme­retessé váljék és bogy a sajtó, ha másutt nem, legalább a törvényszéki rovatban tudomást vegyen róla, hogy X. és Y. urak a párbajhoz, a lovagiasságnak ezen eszközéhez fordultak, hogy egy pár karczolással vagy azáltal, hogy egy­két lyukat lőttek a levegőbe, beigazolják, hogy becsületük intakt és hogy beléptek a lovagok sorába. A párbaj, mint ilyen nem egyéb, mint a büdösek szagositója, a kik nem a becsület tán­toríthatatlan követésében, a kötelességek hű tel­jesítésében látják a férfi-jellem tüzpróbáját, hanem abban, hogy lovagias hírnevük legyen. Bizonyos tekintetben vétkes a társadalom is, mert habár elitéli a párbajt, mint a középkor­ból reánk maradt és a jelenlegi viszonyokba be nem illeszthető szörnyszülöttet, de azért teljesen nem tud annak az előítélete alól szabadulni és ezen előítélet járma alatt nyög. Nagy György: Papp Bélának, a testvér­gyilkosnak hét párbaja volt! Benedek János: T. képviselőház! Nem aka­rok én itt most a párbajról hosszasabban szin­czerizálni. Ismeretesek azok a szempontok, a melyekkel a párbaj intézményét védik és isme­retesek azoknak a szempontjai is, a kik a pár­baj intézményét támadják. Én az utóbbiak közé tartozom, a kik min­den tekintetben pálczát törnek ezen intézmény felett, nemcsak azért, mert igazságtalan, mert ha ugy tekintjük, mint az igazságszolgáltatás fegy­verét, akkor jóformán visszamegyünk abba a korba, a mikor bírói ítélet volt az isten ítéletre való hivatkozás — hanem elitélem demokrati­kus szempontból is, azért is, mert minden embert egyenlőnek és egyformának tartván, tagadom a létjogosultságát az olyan kiváltságosaknak, a kik a párbaj kiváltsága által akarják magukat kü­lönbnek tartatni a többieknél! (Nagy zaj. Markos Gyula közbeszól, Elnök csenget. Somogyi Aladár Mzbeszől. Zaj.) Elnök (csenget) •' Somogyi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Benedek János: Míg tehát egyfelől ádáz gyűlölettel viseltetem ezen szörnyeteg intézmény iránt és magam részéről abban a szerény kör­ben, a melyben munkálkodom, szóval és tollal KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XV. KÖTET. megteszem kötelességemet, hogy addig is, mig törvényhozásilag teljesen kiküszöbölhető lesz a párbaj azáltal, hogy a büntetőtörvénykönyvnek rája vonatkozó fejezete elhag}'atik, a mi által a párbaj közönséges bűntetté aljasul, addig más­felől mély tisztelettel viseltetem azok iránt, a kik enyhíteni igyekeznek azokat a borzalmakat, a melyeket a párbaj okoz a társadalomban: a párbajellenes liga iránt. Igaz, hogy e liga mű­ködése jóformán akadémikus jellegű, mert csak arről tanácskoznak, mikép lehetne a becsület­nek orvoslást találni a nélkül, hogy a párbajhoz kellene folyamodni, — a liga tagjai maguk is rabjai a párbaj előítéletének és szükség esetén nem térnek ki a párbaj elől, nehogy a gyávaság színében tűnjenek fel, az álszemérem mindenki­nek kezébe adja a kardot, a pisztolyt, — ők mégis minden tőlük telhetőt elkövetnek ellene nemcsak nálunk, hanem még inkább a művelt külföldön s olyan országban is, mint pl. Spanyol­országban, a hol a középkornak ez intézménye annak idején legjobban divatozott. Teljes tisztelettel viseltetem tehát a Magyar­országi Országos Párbajellenes Szövetség iránt, a mely legközelebbi nemzetközi gyűlését a jövő évben Budapesten fogja megtartani. Ez a tisz­teletem teszi kötelességemmé, hogy azt a rövid felhívást, a melyet Magyarország művelt társa­dalmához intéztek, itt felolvassam, hogy ennek nyoma legyen a képviselőház naplójában, hogy itt az ország szine előtt, szélesebb körben is elhangozzék a párbajellenes ligának ez a kiált­ványa, a melyet minden művelten gondolkozó, humánusan érző emberhez intéz. (Zaj. Felkiál­tások : Nem tartozik idei) Buza. Barna: Hát nem kell házszabály­revizió ? Benedek János (olvassa): »Magyarország művelt társadalmához! A párviadalok előítéletének fokozatos leküz­dése végett szólítjuk sorompók közé Magyaror­szág művelt társadalmát! A harcz Európa-szerte csaknem mindenütt folyik már korunknak eme legnagyobb előítélete ellen. Magyarország a küzdők sorából legkevésbbé maradhat el, mivel épen hazánk áldott földje az, a hol legtöbb könynyel öntözött vérvirágot termett a letűnt századok eme vészes hagyománya. Szövetséget alkotunk tehát, hogy ellene mi is felvegyük a küzdelmet. Jól tudjuk, hogy a piárviadalok nagy előítélete egyszerre nem fog rohamunknak tágítani; de tudjuk azt is, hogy a művelt és emberséges lelkek kitartó, együttes küzdelmének sokáig ellene állani nem lesz képes. Meghívunk tehát szövetségünkbe mindenkit, a ki ezt a nemes és hazafias küzdelmet föl akarja vállalni. Meghívjuk Magyarország művelt, lovagias férfiait, a kiknek vállán a felelősség súlya nyugszik. Meghívjuk Magyarország művelt hölgyeit is, hogy gyöngéd kezükkel a multak véres 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom