Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

132 260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. czegi családból származó tagokat is, a kik a hadseregnek humánus szellemben való fejlesztését hangoztatják, s a kik ellentétbe helyezkedve a jelenlegi Dríll-rendszerrel, a haderőnek modern irányban való fejlesztését tartják szükségesnek. Látjuk, hogy mi történik azokkal. Ha tehát ezekkel igy bánnak, akkor mi történik azzal a szerencsétlen ujonczczal, a ki bekerül ebbe a nagy ismeretlen világba, a hol le akarják őt törni, le akarják verni mindenképen és belekényszeríteni ennek az óriási, ellenállhatatlan fegyelmi rendszernek, a reglamának béklyói közé. Nem mondom, hogy nem kell, és pedig szigorúbb szabályoknak fennállani a katonaság körében, hogy nem kell szigorúbb szabályoknak uralkodniuk, mint az állami élet akármelyik vonalán, azonban már a magam tapasztalásából, de még a mindennapi élet tapasztalásából is láthatni, hogy az a szellem, hogy miképen bánnak a hadseregben a legénységgel, semmi tekintetben nem felel meg a modern kor irányzatának, nem felel meg a humanizmus követelményeinek. Ehhez nem kell közjogi átalakulás, ehhez nem kell önálló magyar hadsereg megteremtése sem, megteheti ezt most is a hadvezetőség, ha megvan benne e tekintetben az elhatározás és jóindulat. Ez nem is olyan követelés, a mely benne lett volna a koaliczió által felállított paktumban; ez olyan követelés, a mely nem pusztán a magyar nemzet igénye; ez nem nemzeti követelése, hanem ez követelése mindenkinek, a ki emberi méltóságára valamit ad, követelése mindenkinek, a ki előtt egyenlő parancs hazájának megvédelmezése mellett a humanizmus parancsának követelése is. Markos Gyula : Nem is a humanizmus fáj, hanem az, hogy kevés a bőrkötényes a hadseregben. Elnök (csenget): Kérem Markos Gyula képviselő urat, hogy közbeszólással ne zavarja a szónokot. Benedek János : Azt az intézményt, a melyre t. képviselőtársam olyan sanda szemmel néz, azt a bőrkötényes intézményt emelkedett szellemű katonák csinálták Magyarországon. Ez a Drill, mely a katonában nem engedi kifejlődni az önálló egyéniséget, a mely mindenkit, a ki annak a hadseregnek tagja lesz, egyformává akar tenni és egy kaptafára akar átalakitani, tehát nem engedi, nem tűri semmi áron, hogy az emberben mint egyénben benne levő természetes hajlandóságok és tulajdonságok, a melyek esetleg a harczkészségnek, a hadsereg ereje fokozásának is előnyére válnának, kifejlődjenek, ez a szellem !.í Z, íi melyről azt mondják tréfásan, hogy mirevaló a katonának a feje? Katonának a feje arra való, hogy a kravátlija fel ne csuszszék. (Derültség.) Ez a szellem mely hasonlit annak a muszka katonának a felfogásához, a ki nem tart szeme előtt semmi egyebet, csak a parancsnak a szószerinti szövegét, a melyet ő tűzzelvassal keresztülvisz, mivel azt keresztülvinni muszáj, mivel parancsban van, tehát semmiféle ellenvetésnek, semmiféle ellenintézkedésnek helye nincsen, még a gondolat árnyékának sem szabad hozzáférkőzni, hogy azon változtasson. A muszka katonának parancsolták meg egyszer, hogy délután négy és öt óra között locsolnia kell a kaszárnya elejét. Óriási zuhogó zápor jött épen négy óra tájban. Jön az inspekeziós katonatiszt és látja, hogy az a legény a zuhogó záporban buzgón végzi a munkáját, locsol a kaszárnya előtt. (Derültség.) Megdicsérte érte, mert, úgymond, a katonának nem szabad továbbgondolni, csak az ő parancsára; az, hogy az eső esik, az Isten dolga, neki az a dolga, hogy locsolja a kaszárnya elejét, mert neki az volt megparancsolva. (Derültség.) Pedig, t. ház, az önálló gondolkozást, bizonyos dolgok önálló megítélését az emberek fejéből és lelkéből kiölni nem lehet és az embert a maga egyéniségéből, a maga emberi mivoltából, a maga személyiségéből kivetkőztetni nem lehet, azt a katonamondur alatt sem lehet megölni, nem lehet megfojtani, nem lehet megváltoztatni. Épen azért én nem egyes esetek felsorolására szorítkozom ezúttal, mert hiszen azok száma légió, csak általában véve hivatkozom erre a közismert szellemre és annak a meggyőződésemnek, annak a véleményemnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy ennek a szellemnek a megváltoztatása teljesen a hadvezetőség intencziójától függ; és sokkal bölcsebben jár el a hadvezetőség, hogyha e tekintetben a humanizmus követelményeit tartja szem előtt, mintha csak vakon vezetteti magát azáltal, a mit a Dienst-Reglement szab elébe. Látjuk, t. képviselőház, a humanizmus teljes lábbal tiprását azokban a brutális hadgyakorlatokban, azokban az agyongyalogoltatásokban, a minők voltak a bieleki és egyéb katonai gyakorlatok. Látjuk, t. ház, hogy még ezek a szomorú esetek sem voltak elegendők arra, hogy ezekkel a hadvezetőség felhagyjon. Mert a hadseregben az egyént nem embernek, csak emberanyagnak tekintik; nem törődnek azzal, hogy 1—10—20—100—200 ember pusztul el az agyongyalogoltatás és agyongázoltatás alatt az embertelenségek következtében, mert felfogásuk, hogy a kidőlt helyébe jön más. Mezőfi Vilmos: A ló a fő, mert az pénzbe kerül! Benedek János: Hogy mi a felfogás e te' kintetben, arra nézve legyen szabad hivatkoznom egy példára, a mely épen szemem előtt folyt le és a mely épen hétfői napon történt, a mint ma is hétfő van. Igen kedélyes, derék kapitányunk volt, a mikor mint tartalékosok berukkoltunk. Akár a nevét is megmondhatnám, mert már azóta bizonyára nyugdíjba, vagy az örök penzióba