Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-259
január í8-án ; szombaton. 119 259. országos ülés 1908 akartak volna a katonákkal, eltűrhető-e, hogy kilencz nőnek, 33 embernek a testi épsége egyenesen prédául dohassék oda az állam szervezett hatalmának, a katonaságnak? (Zaj.) Ugron Gábor: Hogy lehet ilyet mondani! Maniu Gyula: Van-e jogász ember ebben az országban, de az egész müveit világon, a ki a miniszter ur álláspontját elfogadja? Pető Sándor: Igaz! A gyógyítási költséget nem lehet rásózni azokra az emberekre. (Zaj. Elnök csenget.) Maniu Gyula: Tudtam, hogy a t, miniszter urnak az lesz a válasza, hogy az emberek kővel dobáltak, és hogy egyszerű verekedés volt. De tanukra hivatkoztam, a kik bizonyítják, hogy egyetlen kődobás nem volt. (Ellenmondás.) Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: A ki meg lesz dobálva, az csak tanú ? Maniu Gyula: Bizonyítom tanukkal, hogy verekedés abszolúte nem volt. Kern történt meg az emberek részéről egyetlen katonának megsebesitése sem. Maga Boreea Juon nem is volt benn a tiszti étkezdében, csak az udvaron. Nagy György: Fegyvert is törtek össze. Maniu Gyula: Ha utczai verekedés van, az mégis csak kétoldalú akcziót tételez fel. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Az is volt, Maniu Gyula: Verekedni csak két oldalulag lehet. Különben csak vernek. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: TTgy is volt! Nagy György: Fegyvert is törtek össze. Maniu Gyula: Eltört egy honvédfegyver, a mikor a 313. hrsz. kapuját feltörték. (Mozgás.) Azt mondja a t. honvédelmi miniszter, hogy szükség volt a tisztek megvédésére ? Ha erre szükség volt, miért szúrták meg az asszonyokat ? Azok csak nem jöttek, hogy megtámadják a tiszteket. (Zaj és ellenmondás. Elnök csenget.) Asszonyok ellen kell védeni tiszteket? vagy ha szükség volt tisztek megvédésére, miért mentek a házba a katonák, hiszen a házakban nem voltak tisztek ? A korcsmában a két katona békésen ült s maga a miniszter sem állítja, hogy valami bántódásuk lett volna, miért kellett a korcsmára rohanni? Nagy György: Mentek haza a takaródéra. Maniu Gyula: Kérem, t. miniszter ur és t. ház, ne vegye rossz néven, ha e választ nemcsak a magam nevében, nemcsak pártom nevében, de az egész művelt világ nevében nem vehetem tudomásul. (Mozgás.) Nem vehetem tudomásul azért, mert nem tartom megengedhetőnek, hogy 33 ember sebesüljön meg egy katonai zászlóaljtól a nélkül, hogy bárkinek kártérítés adassék, a nélkül, hogy elégtételt kapjanak, a nélkül, hogy a tettesek megbüntetve lennének. (Felkiáltások: Meg vannak büntetve.) Nagy György: Pénz kell, nem elégtétel! Maniu Gyula: Minden csapatért felelős valaki. A fokozatos felelősség elvén nyugszik az egész rendszer minden hierarchiában. Ha önök azt akarják, hogy kártérítést adjanak, tessék kártérítést adni a kincstár részéről, mert a kincstár emberei követték el a dolgot, ós mert az állam érdekében ment keresztül az a bataillon, a mely magáról megfeledkezve ezt a hallatlan barbarizmust elkövette. De ha a kincstár nem akarja ezt, tessék számon kérni az alezredes úrtól és százados úrtól, hogy feleljen azon csapatért," mely az ő rendelkezése alatt áll. Ezt a dolgot csak igy egyszerűen tudomásul venni és felettte napirendre térni teljesen lehetetlen. Én kérem a mélyen t. miniszter urat, szíveskedjék a ház asztalára tenni annak a vizsgálatnak az iratait. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Szívesen. Maniu Gyula: Méltóztassék alkalmat adni a ház minden tagjának, hogy meggyőződjék, milyen vizsgálatot tartottak, mert nem lehet, hogy egy ilyen ügyben egyoldalú informáczió alapján állapítsák meg a tényállást. Egyfelől áll ugyanis a megsérült közönség, másik felől a tiszt urak és a katonaság. Most már az igen t. hadbíróság tudomásul veszi azt a védelmet, a mit az igen t. tiszt urak és a katonák előadnak. Ez sem a katonai, sem a polgári igazságszolgáltatásnak meg nem felel. En tehát legmélyebb fájdalmamnak kifejezése mellet, hogy megtörténhet egy ilyen eset és hogy megtörténhet egy ilyen válasz a parlamentben, kijelentem, hogy nem veszem tudomásul a választ. (Zaj.) Elnök: A miniszter ur kíván még szólni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Mindenekelőtt kijelentem, hogy részemről nagyon sajnálom ezt az esetet is. mint minden excessust, hanem a régi . . . régi közmondást vagyok kénytelen czitálni, a mely a nürnbergiekről szól, hogy csak azt akasztották fel, a kit megfogtak. Pánádon is csak azt az embert lehet elitélni, a kiről ki van derítve, hogy verekedett. Ha a pánádiak nem tudtak több adatot adni a bíróságnak, mint erre a három emberre vonatkozólag az elvitázhatlan tényt rábizonyítani, arról én nem tehetek, arról sem a kerületi parancsnokság, sem a hadbíróság nem tehet. A hadbíróság elitélte azokat, a kik elítélendők voltak, és azt hiszem, hogy evvel az igazságnak elég van téve. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő urnak joga van még nyilatkozatot tenni. Maniu Gyula: A kártérítés tekintetében van még megjegyzésem a miniszter ur által előadottakra. Tudjuk nagyon jól, hogy ha egy büntetendő cselekmény csoportosulás utján követtetett el, akkor a csoportosulás minden tagja, tekintet nélkül arra, hogy tényleg melyik követte el, büntetőjogilag felelős. (Nagy gaj.)
