Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

ááö. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. 57 ezen időn belüli hatálylyal kötelez minket az Ausztriával való egyetértés; másodszor a t. képviselő ur nem veszi figyelembe Magyarországnak azt a feltétlen jogát, a mely magából a megkötött szerződésből folyik és a mely kizárólag ós minden automatikus meghosszabbítás lehetősége nélkül 1917 deczember 31-ig tart. Azon határidőn tul menő hatálylyal, teljesen korlátlan önállósággal birunk; ebbe sem Ausztria, sem más, a mi törvényhozási tényezőinken kívül bele nem szólhat. (Igaz! Ugy vau!) Ezt a tételt le kell szögeznem, mert hisz maga Polónyi képviselő ur azt állitotta, — nem itt a házban, egy más körben — hogy ha meggyőzzük őt erről, akkor ő maga is meg fogja szavazni a törvényjavaslatot. (Zaj.) Ha a t. ház bölcsességének ugy tetszik, akkor 1917-en tuli hatálylyal akár ma vagy holnap alkothat uj tarifát, teljesen a maga akarata szerint a nélkül, hogy ebbe Ausztriának valami beavatkozása volna. (Igaz! Ugy van!) Önként érthető, hogy ugyanezt teheti Ausztria a mi beleszólásunk nélkül. Már most, hogy milyen tarifa alapján akarunk mi szerződést kötni, erre nézve azt mondhatom, hogy ha a t. háznak vagy egy későbbi törvényhozásnak bölcsessége ugy" fogja találni, hogy uj vámtarifát kell alkotni: akkor [amannak az alaj)ján; de feltétlen szükség egy uj vámtarifa alkotására fenn nem forog. Ez a vámtarifa, a mely ma törvényes felhatalmazás alapján rendeletileg áll érvényben, korlátlan időre, a törvényhozás további intézkedéséig, be fog czikkelyeztetni; hisz csak az imént szakítottuk félbe parlamenti technikai okokból a tárgyalását. Ez a vámtarifa lejárati határidővel nem bir; ez annak a nagy, mondhatom legnagyobb becse; ez ép ugy alkalmazható a teljesen önálló vámterületre, mint alkalmazható volt a közös vámterületre. És ha Polónyi képviselő ur felveti azt, hogy ez a vámtarifa a közös vámterületre készült, akkor én felvetem a kérdést, van-e a t. képviselő urnak fogalma arról, hogy nemzetközi kereskedelmi szerződések mi módon köttetnek? A vámtarifa rendszerint a legmagasabb vámeszköz a hazai termelés védelmére; a szerződések alapján a tételek csökkentetnek vagy leköttetnek ; és ha nekünk ma iparilag a mi viszonyainkhoz képest túlmagas ez a vámvédelem, a melyet ez a tarifa nekünk nyújt, kérdés, hogy tiz év után is az lesz-e, ha erős ipart fogunk fejleszteni? Nagyon egyszerű a dolog; az alkudozások révén oly engedményeket tehetünk az illető államoknak, a minőket akarunk tenni és a minőket a magunk viszonyai diktálnak, ugy hogy ebben a tekintetben ez a vámtarifa semmiféle korlátozást nem tartalmaz.f Helyeslés.) A grár tekintetben a magyar érdekek védelme ebben a vámtarifában teljes kifejezésre jutott; — oly erős védelemben részesülnek mezőgazdasági cikkeink e téren már most, KÍPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. hogy azt hiszem, nincs senki ebben az országban, a ki az agrár védelmet vámvédelem utján még fokozni kívánná. Nagyobb védelemre az ország mezőgazdasági termelésének, mint a milyen ebben a tarifában le van fektetve, remélhetőleg sohasem lesz szüksége. És mikor a kereskedelemügyi miniszter ur képviseletében volt szerencsém az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslatnak vitáját bevezetni, már utaltam arra a bölcs előrelátásra, a mely Széll Kálmánt és az ő akkori kormányát vezette, mikor azt a tarifát megalkotta. Itt van lefektetve Magyarország gazdasági önállóságának eszköze: abban, hogy ezt a tarifát tudt jelenlegi kereskedelemügyi miniszter ur önálló vámtarifává átalakítani és az önálló magyar gazdasági berendezkedés leghathatósabb eszközévé tenni. (Élénk helyeslés.) T. ház! Polónyi Géza képviselő ur azt hiszi, hogy mi tévedésből hagytuk ki a XXIV. czikkből, a választott bíróságról szóló czikkből a szerződések I. czikkét, hogy t. i. a választott bíróság nem illetékes annak a kérdésnek eldöntésére, hogy vájjon jogunk van-e önálló vámtarifát alkotni 1917-en túli hatálylyal. A képviselő ur nagyon* téved. Mi nem tévedtünk ebben, de mi lehetetlennek tartottuk azt, hogy gyengitsük a magyar kormány és Magyarország jogi állását azzal, hogy mi kizárólag ezen 1917-ig tartó szerződésbe, a mely automatikusan meg nem hosszabbítható, oly rendelkezést vegyünk fel, akár negatív alakban is, a mely 1917-en túli jogunkra vonatkozik. (Helyeslés.) Azt hiszem, tiszta jogi kérdés az, hogy egy szerződésbe, a mely önállóságunkat és teljes cselekvési szabadságunkat 1917-en túli hatálylyal nem érinti, sem pozitív, sem negatív formában ilyen rendelkezést felvenni nem lehet, mert minden ilyen rendelkezés csak jogaink csorbítására és téves magyarázására vezetne. (Helyeslés.) T. képviselőház! Ezek azok a közjogi, alkotmányjogi és kereskedelem politikai tévedések, a melyekbe Polónyi Géza t. képviselő ur tegnapi hosszú beszédében beleesett. Tisztáznom kellett ezeket a kereskedelemügyi miniszter ur kívánságára és megbízásából, tisztáznom kellett azért, mert nem lehetetlen, hogy e vita folyamán ismételten találkoztunk volna ezekkel az aggályokkal, a melyek merőben alaptalanok, (Igaz! Ugy van!) a melyek csak arra valók, hogy annak a szerződésnek ós megegyezésnek nagy közjogi előnyeit elhomályosítsák és azt a téves hitet keltsék fel, mintha a kormány abban a nehéz harczban, a melyet Magyarország gazdasági érdekében vivott, nem lett volna vagy kellőleg tájékozva, vagy elmulasztott volna valamit Magyarország gazdasági, politikai érdekeinek biztosítására. De hogy mi nemcsak befelé állítjuk ezeket, hogy mi a tárgyalások során is hangoztattuk, 8