Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-229
58 229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. hogy itt kizárólag 1917-ig való megegyezésről van szó és 1917-en tul Magyarország a maga teljes önállóságát, az önálló vámterületre való áttérést föntartja magának, annak bizonyságául legyen szabad a nélkül, hogy indiskrécziót követnék el, a tárgyalási jegyzőkönyv egy mondatát felolvasni, a melyben az osztrák kormány képviselője reasszumálva a mi fölszólalásainkat, azt mondja (olvassa): »A magyar kiküldöttek 1918-tól kezdődőleg az egész vonalon való tényleges elválás programmját állítják fel.« Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az osztrák képviselő mondja! Szterényi József államtitkár: Méltóztatik meggyőződni ebből az egy mondatból is, a köteles diskrécziónál fogva természetesen részleteket nem idézhetek, hogy mi nem befelé hősködünk, nem befelé állítjuk fel ezt a tételt, hanem a tárgyalások során nyíltan és őszintén, azzal a köteles őszinteséggel, a melylyel a másik tárgyaló félnek tartoztunk, a mint viszont ő is tartozott velünk szemben, feltártuk azt a helyzetet, a mely ma van, és feltártuk azt a czélt, a melyet 1917-en . túl biztosítani akartunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És most még csak két szerény megjegyzést. Molnár Jenő: És a bank ? Szterényi József államtitkár: Legyen nyugodt, a bankról is fogok szólni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: Negyvennyolczas minisztert 67-es államtitkár helyettesit. Elnök: A képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Nincsen hozzá joga. Méltóztassék föliratkozni és akkor majd elmondhatja a maga nézetét. Parallel dikcziózásnak nincsen helye. Ezt tiltja a házszabály! Szterényi József államtitkár: A mélyen t. elnök ur meg fogja azonban nekem engedni... (Zaj). Elnök (csenget): Csendet kérek! Szterényi József: . . . hogy erre a közbeszólásra egészen röviden reflektáljak. Igen szomorú dolog, az, ha akkor, a mikor az ország legvitálisabb gazdasági érdekeinek, az ország önálló rendelkezési jogának megvédéséről van szó, a t. kéjDviselö ur pártszempontból fogja fel a kérdést. (Igaz! Ugy van! a "baloldalon.) Mi t. ház, bármely párthoz tartozunk, ha az ország gazdasági érdekeiről van szó, nem pártok szerint, de hazafias érzületünk szerint cselekszünk. (Általános helyeslés és taps.) És igenis a függetlenségi párt egész bátran tapsolhat annak az eljárásnak, amely épen azokat a gazdasági elveket juttatta diadalra, a melyeket a függetlenségi és 48-as párt zászlójára irt. T. képviselőház! Mielőtt a közbeszóló képviselő ur kíváncsiságát kielégíteném, Polónyi Géza képviselő ur egy utolsó tévedését kell helyreigazitanom. A kereskedelemügyi miniszter ur ugyanis tegnapi nagy beszédében, annak illusztrálására, hogy minő helyzetben van az ország és minő helyzetben volt akkor, a mikor a tárgyalásokat folytattuk, és minő súlyos gazdasági helyzet volt az, a melynek méltánylása, felismerése a kormányt vezette, midőn megkötötte ezt a szerződést, daczára árnyoldalainak, a melyeket a kormány sohasem tagadott, hanem az első pillanattól fogva egész őszinteséggel feltárt, sőt legyen szabad megjegyeznem, ez volt talán a hibája az egész taktikájának, túlságos őszinteséggel tárta fel a helyzetet, de nézetem szerint kötelessége volt ezt tenni, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) becsületes kormány mást nem tehetett — mondom, a kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi beszédében egy pénzügyi adatot emiitett fel, azt mondván, hogy 3 millió darabot meghaladó ajaró váltó van az országban, a melyeknek értéke 1800 millió koronát túlhalad, és ennek illusztrálásául megjegyezte a t. miniszter ur, hogy 500 és néhány koronát tesz átlagban egy ilyen váltó. Vagyis azt akarta ezzel illusztrálni a t, miniszter ur, hogy ha gazdasági helyzetünk nem tisztázódik és abba állandóság nem hozatik, akkor százezernyi kis exisztencziát érinthetünk vele, a mi annál nagyobb jelentőségű, mert ezen váltóprolongácziók nagy összegeket tesznek ki és ha elveszszük á lehetőségét a prolongácziónak, akkor százezernyi exisztencziát söpör el az az alakulat, a mely akkor bekövetkezik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A miniszter ur ezen állításánál Polónyi Géza képviselő ur hivatkozott a kereskedelemügyi miniszter úrral korábban, még miniszter korában folytatott egy beszélgetésre. Akkor azt mondta a képviselő ur a kereskedelemügyi miniszter urnak, hogy engedje cselekedni őt, ő egy rendeletet adna ki, mint igazságügyminiszter, a mely egy csapással megszünteti az osztrák ítéletek végrehajtását Magyarországon, és akkor nem a magyar kereskedelemügyi miniszter fog aggódni, hanem az osztrákok. (Nagy zaj a haloldalon.) Hát, t. ház, nem azokról a hitelezőkről van itt szó. A kereskedelemügyi miniszter urnak nem az osztrák hitelezőkórt fájt a feje, — bár az is teljesen indokolt lett volna a jelen esetben, ha azokért fájt volna, — mert lesz szerencsém más alkalommal kimutatni, hogy ha azok a milliárdok, a melyek ott el vannak helyezve, visszavándorolnának; ha zálogleveleinket és értékpapírjainkat az országba visszadobnák, ez minő hatást okozna itten. De arról van szó, t. ház, hogy azon százezer és milliónyi exisztencziának, a melyek váltóadósságot csináltak 1800 millió korona értékben, a váltói magyar bankokban elhelyezett, magyar bankok által leszámítolt váltók, és így ez ellen az osztrák igazságszolgáltatás ítéleteinek végrehajtási tilalma — azt hiszem — nem segít. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.)
