Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

56 229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. ha más okok nem is lettek volna, a megegyezést perfektuálni, (Elénk helyeslés.) hogy ezáltal elhárítsunk minden akadályt 1917-re az önálló berendezkedés útjából. Hock János: Erőkérdés! Szterényi József államtitkár: Hock János t. barátom közbeszólására legyen szabad megjegyeznem, hogy tökéletesen igaza van t. barátomnak. Vallom, és állítom, Isten és ember előtt helyt állok érte, hogy bárminő jogunk is legyen az önálló -vámterülethez, bár az akadályokat, a melyek ez elé gördittetnek, elhárítottuk is az útból, nem leszünk képesek az önálló berendezést érvényre juttatni és nem leszünk képesek 1917-ben az önálló vámterületre áttérni, hogyha odáig komoly munkával, erős gazdasági és pénzügyi politikával ezt az országot ugy meg nem alapozzuk, hogy egyenlő versenytársakként, egyenlő felek gyanánt álljunk szemben Ausztriával. (Élénk helyeslés.) Mindaddig mirjden jogunk meddő lesz, hogy az önálló .vámterületre áttérhessünk. (Elénk helyeslés.) T. ház! Épen abban van ennek a kormánynak az ereje és épen abban fekszik az ő erőssége, hogy nemcsak az akadályokat hárította el az útból. Méltóztatnak majd meggyőződni róla, hogy a mint fedél alatt lesz a kiegyezés, a mint a nyugodt munka korszaka következik be, ismét erre a kormányra, egész sorozatával fog találkozni a t. ház azoknak az intézményes garancziáknak, a melyek a nemzet anyagi erejének, közledési, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és pénzügyi konszolidácziójának kérdéseit rendezni lesznek hivatva és hivatva lesznek az erőgyűjtést biztositani, a mely az elkövetkezendő nagy időkre a mi erősségünk legyen. (Élénk helyeslés.) Hock János: Örömmel szavazzuk meg! Szterényi József államtitkár: Visszatérek, t. ház, Polónyi képviselő ur egyik legerősebb állítására, a midőn azt mondja t. képviselő ur, hogy ez a kiegyezés nemcsak nem biztosítja 1917-re az önálló vámterületre való áttérést, de sajnos oly akadályokat gördít eléje, a melyeket azt hiszi, a kormánynak el kell hárítania, mielőtt e törvényt életbe lépteti. Azt mondja a t. képviselő ur tegnapi beszédében (olvassa): »Az emiitett törvényezikknek a szerződésről szóló I. czikkelye szerint fennálló vámtörvények és vámszabályok, valamint a szerződő felek vámtarifái ezen szerződós tartamára — tehát 1917-ig — érvényben maradnak, a mennyiben közös egyetértéssel meg nem változtattatnak. 1917-ig terjedő hatálylyal van tehát egy u. n. szerződéses autonóm vámtarifa, a mely csak a két fél egyetértésével változtatható meg. Most már 1915-ben merül fel először szüksége annak, hogy ezen szerződés szerint Ausztriával tárgyalásokat kell kezdenünk a vámkérdések rendezése czéljából. Kérdem, melyik vámtarifa alapján fognak megindulni Ausztriával szemben a tárgyalások? Ezen vagy egy uj tarifa alapján? Ez a vámtarifa a-közös vámterületre szóló vámtarifa; ez nem a magyar ipar és kereskedelem érdekének, hanem mindkét fél ipari és kereskedelmi érdekeinek felel meg. Ezen tarifa alapján hogy akar a t. képviselő ur Ausztriával szerződni, mint önálló állam az állammal,ha nincs olyan beczikkelyezett tarifája.a melynek alapján,mínt tárgyalási tarifa alapján szerződhetik egy másik nemzettel? Itt fekszik a kérdés lényege. De lehet-e? 1915-ben Ausztriával szemben jár le az idő, de mikor jár le a külfölddel szemben? Az 1917-ik évben, ámde a szerződések felmondáshoz vannak kötve. Ha mi 1917 deczember 31-ére szóló szerződéseinket meg akarjuk szüntetni, ezen szerződés, de az eddig fennálló törvény végrehajtása szerint is, az illető szerződések lejárta előtt félesztendővel keU bejelenteni az osztrák kormánynak, hogy fel akarjuk a szerződéseket mondani. Ha ezen félesztendőnek lejártával a másik fél bele nem egyezik a szerződések felmondásába, akkor nekünk jogunk van felmondásunkat követelni. Már most mi történik? Az osztrák fél nem egyezik bele a felmondásba, nekünk kell felmondanunk a szerződéseket, vagyis a mi kívánságunkra a külügyminiszternek fel kell mondani, már csak azért is, mert a közös vámterületre szóló szerződéseket 1917-en túl érvényben tartani nem akarjuk, ha át akarunk 1917-ben az önálló vámterületre lépni. Ez csak tiszta dolog. Felmondjuk tehát ennek a szerződésnek lejárta előtt egy félesztendővel, és igy nekünk kell uj szerződéseket kötni 1918 január 1-ére. Milyen tarifa alapján kötjük ezeket a szerződéseket? Tessék ezt nekem megmondani! A miniszterelnök urnak pedig egy közbeszólására, hogy t. i. »a beczikkelyezettnek alapján«, a képviselő ur azt az állítását koczkáztatja, hogy »nem lehet beczikkelyezni, mert a külföld államaival való tárgyalásra alkalmas tarifát csak Ausztria beleegyezésével és egyetértésével czikkelyezhetünk be. Nekem előbb kell a tarifát beczikkelyezni, mert a szerződés tartama alatt kell beczikkelyezni, ez a^ szerződés pedig 1917. deczember 31-éig tart*.' Es beleesik a képviselő ur ennek az eszmemenetnek kapcsán egy még súlyosabb botlásba, mikor azt mondja, hogy csak egy véletlen feledékenységnek tulaj donitható, hogy mikor »enumerálták azon kivételeket, a melyek nem esnek a választott bírósági intézkedés alá, mert a nemzet szuverenitását érintik, ezt az első czikkre való hivatkozást méltóztattak kifelejteni, vagyis a tarifakérdést, és azt, hogy. van-e joga 1917-ben és milyen tarifát Magyarországnak Ausztria egyetértése nélkül életbe léptetni«. T. képviselőház! Ezen kérdésen fordul meg Polónyi t. képviselő ur okoskodásának egész lényege. A t. képviselő ur a következő tévedésekbe esik. Először nem veszi figyelembe, hogy a mi vámtarifánk egyetértő módosítása csak 1917 deczember 31-éig van előírva, vagyis csak