Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-228
228. országos ütés 1907 november 27-én, szerdán. h9 ntézi hozzám (olvassa): » Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy ugy a napisajtónak, mint a vallás- és közoktatásügyi lapoknak stb. liire szerint a tanügyi kinevezéseknél és általában a közoktatásügyi politikában a római katliolikus vallásfelekezetüeket előnyben részesitik más felekezetüekkel szemben. Nyilatkozzék a miniszter ur, bogy igazak-e ezek a vádak.« Az utolsó kérdés arra vonatkozik, mit szándékozom tenni, — a t. képviselő ur terminológiája szerint — a megzavart felekezeti béke helyreállítására. Minthogy a t. képviselő ur beszédének indokolásában rámutatott azokra a jelenségekre, — és ez tény — hogy bizonyos egyházi és tanügyi folyóiratok ellenem az általa is emiitett vádakat felhozták s minthogy t. képviselőtársam ezen konkrét vádak egynémelyikére rámutatott, legjobb lesz, ha az általa felhozottak sorrendjében adom meg válaszomat. (Halljuk ! Halljuk!) 0 ugyanis azt mondja, hogy támadják némelyik protestáns gyülekezetben és egyházi lapban a nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényt, kölönösen annak 35., a szerzetesrendü tanítókra és tanítónőkre vonatkozó paragrafusát, azután azt mondja a t. képviselő ur, hogy ugyanezen lajDoknak állítása szerint a tanügyi kinevezéseknél, különösen pedig a középiskolai tanári állások betöltésénél a római katholikus vallásuakat előnyben részesítem; arra is hivatkozik, hogy két, a kolozsvári egyetemnél megüresedett tanári állás betöltésénél daczára annak, hogy a tanári karnak, illetőleg az egyetemi tanácsnak első helyen való jelölése más volt, a javaslatbahozattak közül nem a protestáns, hanem a katholikus vallásuakat neveztem ki. Körülbelül ezek a vádak. Végül arra hivatkozik, hogy a katholikus tanügyi tanács november 28-ikán tartott gyülében a katholikus tanítók keresztény-szocziális tevékenységének szervezéséről volt szó, a miből a t. képviselő ur azt a következtetést vonja le, (Elénk mozgás és felkiáltások a néppárton : Hát ez hiba ?) mintha ezzel az a szándék lenne összekötve, hogy a katholikus tanítók az alakulófélben levő keresztény-szocziálista párt korteseit szerveznék itt és arra kér engem, hogy én ilyen törekvéssel szembehelyezkedjem. A mi az 1907 : XXVII. t.-czikk 35. §-át illeti, a mely a szerzetesrendi tanítókról és tanítónőkről szól, ez alkalommal nem szándékozom erre részletesen kiterjeszkedni az_ idő előrehaladottságára való tekintettel . . . (Elénk felkiáHások a néppárton : Halljuk! Halljuk!) Szmrecsányi György: Meghallgatjuk szívesen! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter . . . hanem egész egyszerűen állítom, hogy azok a vádak, a melyek ezen szakasz tartalmából, még pedig nagytekintélyű egyházi gyűlések részéről is formuláztattak, ezen gyűlések félrevezetésén alapulnak. Magában véve az a tény, hogy egy külön intézkedés vétetett fel a szerzetesrendi tanítók és tanítónőkre nézve, épenséggel nem tekinthető a _ jogegyenlőség és viszonosság megsértésének, (Elénk helyeslés a néppárton.) mert hiszen, ha ez volna, akkor ez megtörtént volna már több törvényünkben; megtörtént volna az 1883 : XXX. középiskolai törvényben, a melyben szintén külön intézkedések foglaltatnak a szerzetesrendi tanárok által vezetett középiskolákra nézve, a nélkül, hogy akár akkor, akár azóta bárki is ezen tényben a jogegyenlőségnek és viszonosságnak megsértését látta volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az egyenlőség, t. ház, nem jelent egyformaságot. A különböző viszonylatok nem tűrik az egyforma, egységes jogszabály által való elintézést az egyházi téren sem. Hiszen más a protestáns egyházaknak autonómiája, más azoknak históriai viszonya az államhatalomhoz; más a görög - keletieknek autonómiája, más alakja lesz a szervezendő katholikus autonómiának is. Az a tény magában véve, hogy nem egyformák az intézkedések a különböző társadalmi tényezőkre nézve, a jogegyenlőség sérelmét nem képezi. (Ugy van!) A jogegyenlőség sérelme csak abban foglaltatnék, hogyha ezen intézkedéseknek érdemében akár valakire nézve hátrány, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) akár valakire nézve előny foglaltatnék, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a mit állítok, az az, hogy az idézett 35. törvényszakaszban és az azt kisérő végrehajtási utasításban azoknak szemében, a kik ugy azt a törvényszakaszt és annak hivatkozásait, mint ezt az utasítást arra méltatták, hogy elolvassák és hogy annak tartalmát átgondolják, a jogegyenlőség megsértésének, a kedvezésnek egyáltalában árnyéka sincs. (Ugy van! a néppárton.) Mert miben keresik a kedvezésnek jelenségeit? Azzal az állítással találkoztam — csodálatosképen (Halljuk! Halljuk!) — hogy ez a törvény a szerzetesrendü tanítókra és tanítónőkre nézve nem állapítja meg azt a feltételt, hogy magyar honpolgároknak kell lenniök. Hát bocsánatot kérek, ezt csak olyan valaki állithatja, a ki a törvényt el nem olvasta. (Igaz! Ugy van!) A törvény ezekre a tanítókra és tanítónőkre az általános tanítónői kvalifikácziói a vonatkozó szakasz összes intézkedéseit kifejezetten kiterjeszti, (Igaz! Ugy van!) a mire talán szükség sem volt, mert ipso jure kiterjedtek volna a törvény általános intézkedései; mikor tehát a törvény kifejezetten kiterjeszti, egész világosan megállapítja az egyenlőséget. Azt is állítják, hogy nem kötelesek az esküt letenni. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a törvénynek az esküre vonatkozó intézkedései a szerzetesrendű tanítókra és tanítónőkre is kifejezetten kiterjeszttetnek, még pedig ugyanannak az eskünek letétele a többi tanítókra és tanítónőkre nézve is megállapíttatik. (Igaz ! Ugy van! Zaj. Elnök csenget.)
