Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-250

452 250. országos ülés 1907 deczember 22-én, vasárnap. és a jövőre nézve megakadályozhassuk, (ügy van ! Zaj.) Addig, a mig mi ehhez a kvótaemeléshez hozzá nem járulunk ... Egy hang (a középen) : A delegáczió majd megtorolja ! Farkasházy Zsigmond : .... az osztrák kor­mány torkát a kezünkben tartjuk. (Mozgás.) De, ha a kvótát felemeltük, akkor semmi okuk nem lesz sem az osztrák kormánynak, sem az osztrák képviselőháznak, hogy nekünk elégtételt szolgáltassanak, mert akkor már az ő szénájuk rendben van, a ránk kivetett adót már beszedték és semmi okuk sem lesz arra, hogy velünk szemben lojálisán viselkedjenek, (ügy van! balfelóí.) Es hogy tényleg nincs is szándékuk irántunk előzé­kenységet tanúsítani, azt megmutatta épen az elmúlt napok története, a mikor a legválságosabb perezben is, olyan pillanatban, a mely pillanat az ő érdekükben részükről a legnagyobb előzékeny­séget követelte volna meg : velünk szemben ilyen súlyos nemzeti sérelemre ragadtatták magukat. Épen ezért, t. ház, vagyok bátor a magam és több képviselőtársam nevében benyújtani a követ­kező határozati javaslatot (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy az osztrák képviselőház ismeretes hatá­rozatával beleavatkozott Magyarország belügyeibe és a miniszterelnök ur a házban tett nyilatkozatá­ban megigérte, hogy ezért a nemzetközi tisztes­ségbe ütköző sérelemért elégtételt szerez ; tekin­tettel arra, hogy ezen elégtételt mindezideig a tisztelt kormány nemcsak hogy meg nem szerezte, hanem azóta ujabb sérelem esett nemzeti szuve­renitásunkon azzal, hogy az osztrák képviselőház napirendre tűzte azon kérdés tárgyalását, vájjon van-e joga az osztrák kormánynak beleavatkozni Magyarország belügyeibe: inditványózzuk, füg­geszsze fel a képviselőház a kvóta felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalását mindaddig, mig a miniszterelnök ur a megígért elégtételt meg nem szerezte«. (Helyeslés balról.) Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselő­ház ! Igen sajnálom, hogy a t. képviselő ur ezt a kérdést meglepetésszerűen hozza itt elő. Nekem szándékom volt a t. ház előtt ebben az ügyben még az ünnepek előtt nyilatkozatot tenni, de talán természetesnek méltóztatik találni, hogy ilyen kényes kérdésekben, a melyek kifelé való érint­kezésre vonatkoznak, először is annak a nyilat­kozatnak a megtételét azon időre kell megállapí­tani, a midőn azt a kormány czélszerűnek tartja. (Helyeslés balfdől.) másodszor pedig ilyen kér­désekben nehéz is készületlenül szólni, de én azért a t. képviselő ur felszólalásával szemben jelezni fogom álláspontomat és eljárásomat. (Halljuk! Halljuk !) Először is azt jegyzem meg, hogy mi a kvótát nem az osztrákok kedvéért fogadtuk el, valami nagy diadalnak sem tekintjük, hanem kénysze­rűségből fogadtuk el, mert az egyik eszközét és feltételét képezi közgazdasági viszonyaink rende­zésének. (Igaz! ügy van! balfdől.) Másodszor a t. képviselő ur olyan térre tereli ezt a dolgot, a mely téren biztosítékot soha senki nem nyújt­hat. Nem az a kérdés, hogy egyesek a sajtóban vagy a képviselőházban is, sőt egyes pártok, vagy maga a képviselőház is milyen magatartást követ, hanem, hogy azzal szemben az ottani kormány milyen álláspontot foglal el. (Élénk, helyeslés balfdől.) Azokat a szempontokat tartottam a kérdés megoldásánál magam előtt, a mely szempontok irányadók szoktak lenni nemzetközi érintkezések­ben. (Helyeslés.) Én már korábban, még mielőtt ez itt szóba hozatott volna, másodszor midőn itt szóba hoza­tott, jegyzéket intéztem az osztrák kormányhoz, a melyben kértem, hogy először is fejezze ki saj­nálatát a felett, — ez a szokásos eljárás — hogy a mi ügyeinkbe beleavatkoztak és hogy ott elle­nünk irányuló sérelmes nyilatkozatok történtek ; másodszor annak a konstatálasát kértem, hogy az osztrák kormány ne identifikálja magát a kép­viselőház határozatával és annak végrehajtására ne vállalkozzék; harmadszor pedig biztosítékot kértem a tekintetben, hogyha ilyen felszólalások történnek, vagy beavatkozások, akkor az osztrák kormány most is elfoglalt álláspontjához hiven, az ellen a jövőre is állást fog foglalni. Időközben, még ugyanaznap, midőn ez szóba hozatott, az osztrák miniszterelnök ur a leghatározottabban kijelentette a képviselőház határozatával szem­ben, hogy magát azzal nem identifikálja és annak végrehajtására nem vállalkozik. (Zaj. Elnök csen­get.) Ugy az osztrák kormánynyal folytatott jegy­zékváltás során, valamint az osztrák miniszter­elnök úrral folytatott szóbeli tárgyalások során, a miniszterelnök ur élénk sajnálatát fejezte ki előt­tem a történtek felett, ugy a mi ügyeinkbe való beavatkozást, mint a sérelmes nyilatkozatokat illetőleg és kijelentette előttem, hogy ezen állás­pontjához hiven fog ragaszkodni a jövőre is. Ez a fontos, ez a biztosíték. Ehhez az állásponthoz fog hiven ragaszkodni a jövőben is és a mennyiben sértő vagy beavatkozó jelenségek lennének, azok­kal szemben azonnal állást fog foglalni. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek.ez korrekt ma,ga,ta,Ttís.( Helyeslés.) Ezen alkalommal saját részemről is biztosí­tottam, hogy legyen meggyőződve arról, hogy ha minálunk történnek ily kísérletek, részemről is a leghatározottabban fogok ez ellen állást foglalni. (Helyeslés.) Sőt megbeszélés tárgyát képezte az is (Halljuk !), hogy minő eljárást kövessenek a kor­mányok a tekintetben, hogy ily inkonveniencziák­nak jövőre lehetőleg eleje vétessék. A mennyiben elejüket venni nem lehet, ha a dolog általában megtörtént, mi módon toroltassék meg és mily intézkedések lennének teendők, és mily eljárás volna követendő a tekintetben, hogy Ausztriával a békés együttélés a jövőre nézve ne csak bizto­sittassék, hanem egyúttal oly viszony létesíttessék, tartassék fenn és szilárdittassék meg, a mely lehetővé teszi, hogy ez a gazdasági kiegyezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom