Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-250
250. országos ülés 1907 deczember 22-én, vasárnap. 453 ne csak papiron maradjon, de az életbe is átvitessék, ugy, hogy annak előnyeit kölcsönösen élvezhessük. (Helyeslés.) Ez az a felvilágosítás, a melyet bátor vagyok megadni. Azt hiszem, a kölcsönös illemnek eleget tettünk, a melylyel tartozunk, (Mozgás) a midőn az osztrák kormány ebbeli készségét kifejezte minden tekintetben azokra a pontokra nézve, a melyeket felállitottam, a mikor tárgyalásokba bocsátkozott a felett is, hogy kölcsönösen miként biztosittassék jövőre hasonló inkonvencziák elkerülése. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassanak e válaszomat tudomásul venni és méltóztassanak a beadott határozati javaslatot elejteni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Hammersberg László jegyző: Lengyel Zoltán! (Mozgás.) Lengyel Zoltán : T. liáz! Teljes mértékben hozzájárulok Earka,sházy t. barátom határozati javaslatához. Bizonyos megjegyzéseket kell azonban tennem a t. miniszterelnök ur különben egészen lojális nyilatkozatára. Azt mondja t. i. a t. miniszterelnök ur, hogy nem az osztrákok kedvéért szavaztuk meg a kvótát, hanem kényszerűségből. Ily körülmények között nem tudom, kinek kedvéért szavaztuk meg, ha nem az osztrákok kedvéért. (Felkiáltások baljelől: Magunknak ! A hehe kedvéért!) A magunk kedvéért nem, mert akkor a t. miniszterelnök ur nem merné ezt kényszerűségnek mondani, de hiszen konstatálta, hogy kényszerűség forgott fenn, világos tehát, hogy az osztrákok kedvéért és az osztrák követelések előtt meghajolva szavazták meg az urak a kvótát. Akkor az volt a helyzet, hogy a magyar nemzet, a kormány és azok, a kik a kormányt támogatják, azt hitték, hogy a kvótaemeléssel legalább annyit érnek el, hogy az osztrák parlament tiszteségesen fog a magyar parlamenttel és a magyar nemzettel szemben viselkedni és hogy ha a közösügyek terén nem is érünk el eredményt, legalább lojalitásra fogunk találni. A helyzet tehát akkor más volt mint ma. Időközben megtörtént, hogy nemcsak nem viselkedtek lojálisán, de a legszemérmetlenebbül beavatkoztak Magyarország belügyeibe, tette pedig ezt nem egy képviselő és nem egy újságban történt, nem egy felszólaló képviselő, de a parlament többsége tette. (Zaj.) Nagy György (ismételten közbeszól. Nagy zaj.) Elnök : .Kérem Nagy György képviselő urat, ne tessék a szónokot zavarni. Lengyel Zoltán : Elhiszem, hogy a t. miniszterelnök ur, mint a kormány feje, az osztrák kormánynál eljárt, elhiszem és feltétlenül bizonyosan tudom, hogy az osztrák kormány ebben az eljárásban kezére jár a t. miniszterelnök urnak. De mi nem az osztrák kormányn} r al állunk szemben, mert nem az osztrák kormánynak szavazzuk meg a kvótát, hanem az osztrák államnak, mert az osztrák állam terheinek könny r ebbülésére szolgál ez. (Zaj és ellentmondások a baloldalon.) Lányi Mór: Az osztrák kormánynyal tárgyalunk. Nem lehet Luegerrel vagy Biehlolavekkel tárgy T alni. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Lengyel Zoltán ." És az osztrák államot és az osztrák császárságot e tekintetben nem Beck báró képviseli, a kinek személy T e időleges, hanem mindenkor az osztrák parlament képviseli és ha a sértést az osztrák parlament követte el, azt a sértést az osztrák parlamentnek kell reparálni. Hédervári Lehel : Nincs mód reá, mert ott nincs többsége a magyar kormánynak. Lengyel Zoltán : Én azt hiszem, hogy sem a képviselő urak, sem a magam tetszése szerint, hanem a nemzet becsületének és jogainak védelmében beszélek. (Nagy zaj.) Látjuk, hogy az az elnök, aki ezt a sérelmes javaslatot szavazásra feltette, pártvezére annak a pártnak, a melynek vezérét ezek után mintegy jutalmul, belső titkos tanácsossá akarják kinevezni. (Nagy zaj.) Szmrecsányí György: Mi közünk van ehhez? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : Ilyen körülmények között nekünk nem lehet elegendő, hogy az osztrák kormány azonositja-e magát vagy nem. Az azonositás annyit jelent, hogy forradalmi állapot és fegyveres beavatkozás következik, (Mozgás.) mert ha egy kormány hivatalosan egy más nemzetnek belügyeibe avatkozik, erre mással, mint fegyverrel, nem lehet felelni. (Nagy derültség.) Szmrecsányi György: írja meg a Napban ezt a zöldséget! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : De nem erről, nem az osztrák kormányról van szó, hanem az osztrák parlamentről és az osztrák császárságnak a népeiről, a melyek a parlamentben képviselve vannak, s azoknak kötelességük ezzel a nemzettel szemben ezek után még sokkal inkább lojálisán viselkedni és kötelességük megtanulni, hogy Magyarországnak kormányzata, belügye nem Csáky szalmája, a melybe egy rongyos osztrák is beleavatkozhatik (Nagy zaj.) Elnök : Ezért az inparlamentáris kifejezésért a képviselő urat rendreutasitom. (Nagy zaj.) Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, ha az uraknak nincs bátorságuk szembeszállni . . . (Nagy zaj és derültség baljelől és a jobboldalon.) Sümegi Vilmos : Kikérjük magunknak ! A karzatnak beszél az ur ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : . .. . legalább engedjék meg, hogy én jókedvemben és jóizűen kigorombáskodjam magamat. (Nagy zaj. Felkiáltások: Remire!) Ha az osztrákok gorombáskodtak és megsértették a nemzetet, hát akkor legkevesebb az, hogy ebből a parlamentből megmondják nekik a magukét. (Folytonos nagy zaj.) Ez az egyik szempont, a miért a részletes vita elhalasztását inditványozoin. Ezenkivül hozzájárulok Farkasházy t. barátom indokolásához azért is, mert ez a kvótajavaslat sérelmes a nem-
