Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-250

250. országos ülés 1907 deczember 22-én, vasárnap. 451 Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, ezt nem fogjuk eltűrni! (Zaj a baloldalon és a középen.) Elnök : Csendet kérek, Lengyel képviselő ur. Kérem Farkasházy képviselő urat, tessék folytatni beszédjét. (Nagy zaj a baloldalon.) Lengyel Zoltán : Nem lehet igy gyanúsítani. (Folyton tartó zaj a baloldalon.) Elnök: Rendreutasítom Lengyel képviselő urat és Bozóky Árpád képviselő urat is, mert folytonos közbeszólásaikkal zavarják a szónokot. Figyelmeztetem a képviselő urakat, ne méltóztassanak elnöki jogkörbe avatkozni. Kérem Farkasházy képviselő urat, tessék folytatni beszédét. Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház ! Ez az inczidens is a legjobban igazolja, hogy nem volna czélirányos, hogyha hosszasabban zavarnók azt az örömet, a melyet a t. többségnek szerzett a kvótának két perczentes felemelése. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon és a középen.) Épen azért, t. ház, egészen eltekintve e javaslat érdemétől, a melyre vonatkozó nézeteinket kifejtettük tőlünk telhetőleg és kétségtelenül beigazoltuk, hegy semmiféle szempont, sem az anyagi szempont, sem az erkölcsi szempont nem indokolja a kvótának ezen javaslatban foglalt felemelését, mondom, egészen eltekintve ettől, olyan szempontból vagyok bátor felszólalni, a melyre nézve legalább még néhány napjDal ezelőtt, teljes egyértelműség uralkodott a ház minden oldalán, 48-asok és 67-esek közt, kormánypártiak és ellenzékiek közt, és ez a szempont a nemzeti becsület szempontja, a mely az osztrák képviselőházban súlyos, felháborító sérelmet szenvedett. Gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam őszintén, szivből és lelke mélyéből felháborodva vázolta azon érzelmeket. . . (Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelől és a középen : A czimhez beszéljen ! Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy a mennyiben a tárgytól el akar térni, tessék erre a ház engedelmét kérni. (Zaj a báloldd felső padjain.) Bocsánatot kérek, ez nem tartozik a czimhez. Tessék az eltérésre a ház engedelmét kikérni. Farkasházy Zsigmond : Bátor vagyok az elnök urat tájékoztatni arra nézve, hogy mi a szándékom és méltóztatik meggyőződni arról, hogy a tárgyhoz szólok. T. i. most a kvóta felemeléséről szóló törvényjavaslatot tárgyalván, azon motívumokat vagyok bátor előadni, a melyek engem és néhány képviselőtársamat arra indítanak, hogy ezen kvótajavaslat további tárgyalásának felfüggesztését indítványozzuk. (Mozgás. Felkiáltások : A czimhez!) Ezek azok a momentumok, a melyekre rámutatni épen megkísérlem. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) T. i. teljes egyértelműség uralkodott a házban a tekintetben, hogy mikor Magyarország és a magyar törvényhozás igen súlyos terheket vállal magára azan a czimen, hogy az Ausztriával való békét kívánja biztosítani és ezért nagy áldozatokat hoz: Épen ebben a pillanatban Ausztria részéről, annak legmagasabb törvényes testülete részéről, oly sérelem érte Magyarországot, a mely az ő szuverenitását, az ő állami önállóságát és függetlenségét a legsúlyosabban érinti. Ekkor pedig, t. ház, nem helyes és nem is lehet czélirányos dolog az, hogy mi, épen ezen súlyos terheket magukban foglaló javaslatokat itten tovább tárgyaljuk. (Zaj.) T. ház ! A miniszterelnök ur elismerésrernéltó (Zaj. Elnök csenget.) erélyes hangon felelt gróf Batthyány Tivadar ur kérdésére és hangoztatta azt, hogy nem lesz magyar kormány, a mely ily sérelmet, mint a milyen az osztrák képviselőház részéről Magyarországot érte, eltűrjön. És egyúttal kijelentette a miniszterelnök ur, hogy gondja lesz rá, mikép ez a sérelem méltó megtorlásban részesüljön és hogy gondoskodás történjék a jövőre nézve ilyen inczidensek és sérelmek elkerülésére. Elhiszem, hogy a t. miniszterelnök ur és a kormány megtette a kellő lépéseket arra, hogy ez a sérelem orvosoltassék és a jövőre nézve garanczia szereztessék ; de konstatálni kívánom azt a tényt, hogy ez a törekvés sikerre nem vezetett, ellenkezőleg, az a sérelem, a mi előzetesen rajtunk ejtetett: most ujabb sérelemmel lett tetézve. (ügy van ! balfelöl. Zaj. Halljuk !) Az osztrák miniszterelnök ur teljesen lojális kijelentéssel konstatálta azt, hogy neki nincs módja és nincsen alkalma arra, hogy Magyarország belügyeibe beavatkozzék és kérte — egy kissé talán nagyon is alázatos hangon — az osztrák képviselőházat, hogy legyen kegyes máskor ilyen, a kormánynak hatáskörébe nem eső kérdésekkel elő nem állni. (Zaj.) És mi történt, t. képviselőház ? (Halljuk !) A helyett, hogy az osztrák képviselőház belátta volna hibáját és a nemzetközi tisztességbe ütköző eljárását reparálta volna, ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot napirendre tűzte (Zaj.) és ezzel azt a határozatot hozta, hogy majd nyílt ülésen, az osztrák parlamentben vita tárgyát fogja képezni az, vájjon joga van-e az osztrák kormánynak Magyarország belügyeibe beavatkozni vagy sem. (Mozgás.) Ez oly példátlan sérelem, t. ház, a mely meggyőződésem szerint még az első sérelmet is felülmúl] a, mert soha sem volt még arra példa, hogy egy állam parlamentjében tárgyalták és vitatták volna azt a kérdést, vájjon szabad-e kormányuknak egy más állam belügyeibe beavatkozni, vagy sem. Én azt hiszem, t. ház, nagyon helytelenül és impraktikusan cselekednénk, hogy ha a súlyos megterheltetést magában foglaló törvényjavaslatot itt végleg letárgyalnék és a hadi sarezot, a melyet a t. kormány elvállalt, mi felajánlanék az osztráknak. Mert ha ezt ma megtesszük, akkor az a veszedelem és nehézség fenyeget bennünket, hogy többé nem lesz fegyver és nem lesz eszköz a kezünkben, a melylyel a sérelmeket, melyek állami szuverenitásunkat érintik, megtorolhassuk 57*