Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

38 228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. a pártját akkor hagyja ott, a mikor az a súlyos kötelesség nehéz helyzetében van. De én ezt még egy mással is megtoldom, azzal t. i,, hogy ezen jogos állásponton kivül hozzáteszek még egyet. Hozzáteszem azt, hogyha a t. képviselő urak ugy fogják fel a helyzetet, hogy a függetlenségi pártnak még az az erkölcsi hivatása is van, hogy urbi et orbi bizonyítsa, hogy vezérével szemben még akkor is beváltja szavát, ha azt magára és az országra nézve súlyosnak tekintené: én ehhez a felfogáshoz is csatlakozni fogok, csatlakozni fogok, de nem abból a szempontból, hogy azt mondom, hogy tűröm, hanem hajlandó vagyok az ország szine előtt felelősséget vállalni nyilt szavazatommal azért, a mit a függetlenségi párt többsége — bár nem osztom azt — helyesnek tart — feltéve, hogy ezen a téren a lejtőn tovább nem megyünk és hogy feltétlenül biztosíttatik, hogy az önálló jegybank 1910-ben felállíttatik, a minek előkészülete szempontjából minden intézkedést már most megtesz a párt. Méltóztassanak elhinni, hogy én fogom magam legszerencsésebbnek érezni, ha ott állhatok bajban és bubán is azzal a párttal, a melynek dicsőségében és elért eredményeiben is részt vettem. Tisztában vagyok azonban azzal a helyzettel is, hogy ez nem következik be. Erre nézve engedjék meg, hogy én fakó irataimból egy levóltöredéket olvassak fel; a mely megérdemli, hogy meghallgassák. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Lajos Turinban 1872 márczius 6-án László Imre képviselőhöz, a ki akkor a függetlenségi pártnak alelnöke volt, a következő levelet intézte (olvassa): »Ohajtom azt is, hogy az ellenzék és még inkább, hogy az önök pártja többségre jusson az országgyűlésen. De miért óhajtom ? Óhajtom azért, mert a jelen alkotmányossági fikczió valóságos mákony-ital, melylyel a nemzet magát halálra iszsza. A rideg abszolutizmus felráz, ez altat, s arról meg vagyok győződve, hogy a mely perczben az önök pártja többségre jutna, a bécsi kabinet, látva, hogy politikájának szép simán folytatására a pesti országgyűlés megszűnt kényelmes eszköz lenni: azonnal véget vetne az egész paródiának. S én ezt nyereségnek tartanám. Hadd essék le a nemzet szeméről a külső hályog, különben vak marad és viszik. Hanem önök nem azért kivannak többségre jutni, hanem, mert azt a parlamentáris fikcziót valóságnak nézik, és azon édes hitben élnek, hogyha többségre jutnak a választásnál, önök lesznek urává a helyzetnek és az önök programmja leszen az irányadó. No én megvallom, én e hitben nem osztozom.« Én 40 és néhány évet töltöttem annak szolgálatában, hogy reméltem, hittem, hogy a függetlenségi és 48-as párt többségre jut. Most nagy próbára vagyok téve. A hadsereg kérdése, a kvóta, a bank, a vámterület kérdése, az egész evangélium egyszerre forog koczkán. Milyen szerepet juttatott nekem a sors? Jól tudom, nemcsak szerénytelenség, hanem őrjöngés lenne magamnak azt a szerepet vindikálni, hogy Kossuth Eerenczczel szemben megvédelmezzem a hazát. Ilyesmi engem nem vezet. Tisztában vagyok azzal, hogy akkor, a mikor arra vállalkoztam, hogy a függetlenségi pártot figyelmeztessem, hogy milyen veszélyes dolgok következnek, a magam számára vagy az az eshetőség kínálkozik, hogy módját ejtik a képviselő urak, hogy velük küzdhessek és ha kell velük szenvedhessek vagy engedjék meg, hogy mint tilalomfa álljak itt. A tilalomfának az a sorsa, hogy mindenki hozzádörgöli piszkos és sáros csizmáit, mindenki rug rajta, később meg is korhad, ki is dől. A vége azután az, hogy az a gyalogjáró a tilalomfa kidőltével szekéruttá lesz. Több szavam nincsen. Jó szándékkal mondottam ezeket. Egy hang (a középen): Ismerjük! Polónyi Géza: Fontolják meg azt, a mit mondottam és fogadják el a benyújtott határozati javaslatot. (Helyeslések bal felöl.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő eltelvén, mielőtt áttérnénk az interpellácziókra és az azokra adandó válaszok meghallgatására, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve leszek bátor javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését, holnap, november hó 28-án délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendje legyen: 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása ; 2. az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának a folytatása, továbbá a mai napirend 6., 7., 8. és 9. pontjaiban megjelölt tárgyak, végül Hoitsy Pál indítványa az üléseknek meghosszabbítása tárgyában. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, a legközelebbi ülés napirendjét igy állapítom meg, most pedig áttérünk az interpellácziókra. Következik gr. Apponyi Albert miniszter ur válasza, Bozóky Árpád képviselő interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Bocsánatot kérek, ha ilyen előrehaladott időben a ház engedelmét kérem arra, hogy Bozóky Árpád t. képviselőtársam interpellácziójára még ma válaszolhassak, mert az interpelláczió tárgyának természete olyan, hogy nem jó, ha az ily kérdések, ha egyszer felszínre vettettek, soká tisztázatlanul maradjanak. (Helyeslés.) T. képviselőtársam interpellácziójában az én figyelmemet és a ház figyelmét némely jelenségre irányította, a melyek szerinte azt tanúsítanák, hogy a felekezeti béke meg van zavarva és ezzel kapcsolatosan a következő kérdéseket