Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-248

426 2í8. országos ülés 1907 deczember 19-én, csütörtökön. követelnek meg, tehát ha nem történik meg, nem történt jogsérelem. De megtörtént ebben az esetben. Ez a prakszis a kvótabizottságban most is gyakorolva lett. A t. képviselő urnak tehát ebben sincs igaza. Mert a jelentésnek, a ház elé terjesztett jegyzőkönyvnek egyik pontj november 22-én tartott ülés jegyzőkönyvének 2. pontja azt mondja, hogy (olvassa) ; »Az előadó részletes adatokkal mutatja ki a két állam viszonylagos gazdasági erejét, a mely adatok a kvóta felemelésére támpontot nem nyujtanak«. Tehát a t. képviselőház láthatja ebből, mily súlyos tévedésben van t. Polónyi képviselő ur; az előadó a maga javaslatát megtette és pedig mindjárt a tárgyalások legelején, tehát a képviselő ur állítása ellenkezik a valósággal. Ha tehát ugy állana is a dolog, hogy ennek szabályszerűen mindig igy kell lenni, a miben nincsen a képviselő urnak igaza, állítását megczáfolják a történtek. A képviselő ur harmadszor azt mondja, hogy erről a háznak nincs tudomása. Gondolom, mindenki hallotta, hogy ebben a felolvasott pontban a bizottság a ház tudomására hozta, hogy mi volt a bizottsági előadó nézete : t. i. részletes adatok alapján azt indokolta és javasolta, hogy a kvótát az ő nézete szerint emelni nem kell. Egész terjedelmében nem azért nem vétetett fel, mert el nem fogadtatott. Hát honnét méltóztatik azt venni, a ki olyan szorgosan kutatta és kereste egész ad infinitum ezt a jegyzőkönyvet, hogy az előadó javaslata nem jött szóba, (Elénk helyeslés.) vagy nem tárgyaltatott és hogy arról a háznak tudomása nincsen ? ';', Ezt akartam azokra vonatkozólag megjegyezni, a mit a képviselő ur elsősorban kifogásolt. Másodsorban a t. képviselő ur azt kifogásolja, hogy az elnök — én voltam szerencsés elnök lenni — indítványt tett. Hát ez igaz. A képviselő ur azt mondja, hogy ez szabályellenes. Hát én a ház negyven esztendős gyakorlatára hivatkozom és hivatkozom a házszabályokra, de mindenkire a házban; hol van az megírva, hogy egy bizottsági tanácskozásban az elnöknek nincsen joga indítványt tenni? (Élénk helyeslés.) így is történik mindig. Hát én megtettem az indítványt, megtettem fjedig azért, a mit a jelentés és a jegyzőkönyv is bőven elmond, mert azt tartottam, hogy bár a kvóta-bizottság a gazdasági erők mérlegelésével és a pénzügyi erők, az adó- és teljesítési képesség mérlegelésével, nem hozhatná azt javaslatba, hogy a kvóta emeltessék, de a mikor mindenki tudja, hogy az előttünk fekvő, illetőleg most már letárgyalt kiegyezésnek egyik föltétele, ára az volt, hogy ebben a tekintetben olyan egyetértés jöjjön létre a két állam közt, a mely a mai kvótának 2%-al való emelését czélozza akkor a kvóta-bizottság, az ország ilyen viszonyai között, a helyeztre való figyelemmel, hivatva van a politikai momentumokat is számbavenni és mérlegelni, s talán inkább, mint bármikor máskor ma, a mikor a köztudatba ment át, hogy mindenki, a ki ezt a kiegyezést azon okokból, a melyek előtte bőven kifejtettek, magáévá teszi és a törvényhozásban megszavazza, igenis kész vállalni a béke kedvéért ennek a kiegyezésnek ezt a feltételét is, a mely ahhoz fűződött, t. i. a kvóta fölemelését. A dolog érdemébe nem megyek most bele, de állítom, hogy helyesen jártam el, midőn a kvótabizottság figyelmét felhívtam arra, hogy miután kívánatos, hogy a két állam között királyi döntés nélkül jöjj Ön létre e részben az egyezség, nem lenne-e helyes, bár az országra súlyos terhet ró, bár a teljesítési és adóképesség alapján se gazdasági, se pénzügyi szempontból nem lehetne propoziczióba hozni, nem lenne-e helyes tisztán politikai okokból mérlegeim a kérdést; és akkor azt, a mit én hajlandó vagyok megszavazni a képviselőházban, azt a bizottságban igenis indítványba hoztam és javasoltam, hogy a bizottság erre az álláspontra helyezkedjék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Gondolom, ennek az eljárásnak sem politikai indokát, sem etikáját az, a kinek fogalma, a kinek érzéke van a mai viszonyok közt politikai helyzetünk iránt, kétségbevonni nem fogja. (Élénk helyeslés.) Azonban, ha a képviselő ur csak ennyit mond, eszemágában sem lett volna a t. ház türelmét igénybevenni. De a t. képviselő ur messzebb megy, s igaztalan, súlyos váddal illetett engem és elnöki eljárásomat, a melyet én magamon nem tűrhetek egy j^erczig sem és a melyre okot nem adtam sem most, sem máskor. A t. képviselő ur burkoltan és konklúzióiban azzal vádol, hogy én vagy a szavazás eredményét hamisitottam meg, azzal, hogy illetéktelenül és illegitim módon a magam indítványára szavaztam, vagy egyenlő szavazat esetében döntöttem, a mi ki nem tűnik, vagy pedig meghamisítottam a jegyzőkönyveket. Visszautasítom, még pedig a legteljesebb indignáczióval ezt az alaptalan vádat. Nos, a t. képviselő ur kornutusa, még pedig hármas kornutusa, neki kettő nem elégséges, a melyet felállított, gyenge agyaglábakon áll. (Élénk helyeslés baljelől.) Ha valaki azt a jegyzőkönyvet, a melyre a kéjyviselő ur hivatkozik, elolvassa, azt fogja benne látni, hogy a tárgyalás rendjén feltettem a kérdést és akkor hat bizottsági tag az elnök inditványára szavazott, öt bizottsági tag pedig ellene szavazott. Ez igy történt. Ez tehát a többség. A képviselő ur ezt gyanúsítja meg. Állítja^ hogy nem igy történt, hanem eredendő bűnben fogamzott meg ez a határozat, s törvénytelen módon történt a határozat kimondása. És mivel támogatja a képviselő ur a maga alaptalan állítását és ráfogását 1 A jegyzőkönyvnek az élén fel vannak sorolva a jelenvoltak is és itt azt kell először megjegyeznem, hogy ez tulaj donképen a jegyzőkönyv tartalmához nem tartozik. A jelenvoltaknak egyénenkénti felsorolása egészen mellékes körülmény; mert ha a házszabályoknak az a rendelkezése meg van tartva, hogy a házszabályokban a határozathozatalra megjelölt szám együtt van, akkor