Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-246

400 %Q. országos ülés 1907 deczember 17-én, kedden. a kvótát ugy számítja ki, hogy a vámbevételeket nem vonja le. Nagy György: Kossuth Ferencz számította igy ki; én őt követtem. Polónyi Géza: Talán nem most csinálta ezt a számítást, hanem más időkben! Nagy György: 1896-ban. Polónyi Géza: Ezeket a messze mértföldjelzőket én nem akarom itt ajjplikálni. Az 1896-iki helyzet épenséggel nem vág ide és a mit én ezen javaslatban kifogásolok és a mire tulajdonképen a jaártkörbó'l való kilépésemet alapítottam, az épen az, hogy itt a kvóta a kiegyezéssel kapcsolatban, junktim van tíz esztendőre megállapítva. Később majd foglalkozom ezzel a kérdéssel, de erre vonatkozólag most csak azt kell megállapítanom, hogy a képviselő ur elfelejti azt, hogy most a kvóta meghatározott időtartamra, tíz esztendőre, 1917-ig való tartammal van megállapítva, ugyanazon időre azonban a közös vámbevételek szerződésileg le vannak kötve a közösügyi kiadásokra való fordításra. Arra a tíz esztendőre, a melyre ez a szerződés szól és a meddig ez a szerződés fennáll, a kalkulust sem jogász- sem pénzügyi 'embernek nem szabad és nem lehet másként csinálnia, mint ugy, hogy a kvótát a szerződésben biztosított ellenértéknek levonásával állapítja meg. Feltétlenül tisztán áll az, hogy 1917-ig mi a 2%-os kvótaemelést csak azzal a feltétellel fizetjük, hogy viszont Ausztriában is a közös vámbevételeknek a kvótára való fordítása ezen tiz esztendőre biztosíttatik. Tiszta és világos tehát, hogy a vámbevételeket ezen alkalommal, midőn a kvótaemelést akarom mennyiségileg kiszámítani, feltétlenül le kell vonni. Más volt 1896-ban a helyzet, t. képviselőtársam. Ott tudvalevőleg nem volt junktim a kvóta és a kiegyezés közt. Az 1867 : XII. t.-cz. 64. §-a szerint — ez volt egyik álláspontom, a melyet védelmeztem is — a inig vámterületi közösség lesz, addig a vámbevételek már ezen törvény alapján le vannak, a mint le is voltak, kötve oly czélra, hogy ezek a közösügyi költségekhez való hozzájárulásra fordítandók. Az a számítás, a melyet ez alapon tettem, feltétlenül helyes, s helyesbítésre csupán a következő tényezők figyelembevétele mellett vár. Ugyanis ahhoz az 5,800.000 K.-hoz, a melyet én a 2% fejében kiszámítottam, hozzá kell még tenni egy koefficzienst, t. i. a vámkezelési átalánynak Ausztria javára történt felemelését és annak évenként egy százalékkal való emelkedését, Igen természetes, hogy a mennyiben a vámkezelési átalány Ausztria javára emelkedik, annyival kevesebb esik a felosztás alá eső kvótára, s annyival több jut ránk a két százalékos emelkedés révén. Emelkedik azután az az 5,800.000 K ezen koefficziensen kívül a zárszámadásilag igazolandó azon költségtöbbletek tekintetében, a melyek mostanig merültek fel a közösügyi kiadások révén. Bár én elvileg ellene vagyok és elleneztem a zárszámadási igazolását a közösügyi kiadásoknak, de tényleg számolnom kell vele, hogy ezzel is emelkedik és ez a legutolsó félévi mérleg szerint 18 millió koronát tesz ki. Ezenkívül emelkedik az az 5,800.000 korona az előadó ur által hangsúlyozott úgynevezett természetes emelkedések folytán is, a melyek évenként, az ő kalkulusa szerint 500.000 koronát tesznek ki. De ez az emelkedés számtanilag és mérlegileg j>ro preterito ezen tényekkel bár megállapítható, de pro futuro a kvóta mennyiségének emelkedése ezen tiz esztendőre egyáltalában ki nem számitható még békeidőre szólórag sem, mert a közös hadsereg, a közös institucziók területén elérhető egyéb emelkedések, a melyek legális utón keletkeznek, szintén figyelembe veendők, nem is szólva esetleges rendkívüli viszonyokról, mozgósításról vagy esetleges támadásról. Én csak arra vonatkozólag voltam bátor kinyilatkoztatást tenni, hogy az a kalkulus, hogy a vámbevételek nem vonatnak be, ez csak abban az esetben állhatna meg, ha ezen szerződés megszüoik és felszabadult mind a két állam a vámbevételeknek a közösügyi költségekre fordítása alól, a mi azonban ezen szerződés erejénél fogva és annak tartamára ki van zárva. Most már rátérhetünk annak a kérdésnek megvitatására, hogy tulajdonképen mikép kell megbírálnunk ennek az egész kvótának és kvótaemelésnek politikai értékét. Itt már könynyebb a helyzetem, mert nem szükséges azzal foglalkoznom, hogy bebizonyítsam, hogy ez a kvóta igazságtalan, gazdaságilag meg nem indokolható és hogy a függetlenségi és 48-as pártnak elveibe ütközik. Ezt bizonyítani nem szükséges, miután e tekinteben a legilletékesebb helyen elhangzott nyilatkozatokkal teljes konformitásban vagyok. De nem is szándékozom ezeket a konfessziókat, ezeket a nyílt és őszinte vallomásokat más terhelő adatokkal még súlyosbítani. Én a függetlenségi és 48-as párthoz tartozom. Azt a szolgálatot joggal várhatja tehát tőlem a t. párt és szívesen le is rovom ezt a kötelességet, hogy helyzetét nem nehezítem ezen súlyos időkben, olyan nagyon könynyen és bőségesen található adatoknak felsorolásával, a melyek ezen kvótának a nemzetre nehezedő súlyos, kárhozatos voltát még jobban indokolják. Már most ón a magam részéről foglalkozni kívánok azzal a felvetett indokkal, hogy politikai okokból szavaztatik meg a kiegyezés és a kvóta-felemelés. Mielőtt azonban rátérnék, lehetetlen, hogy egy pár dolgot egész röviden ne konstatáljak, illetőleg meg ne állapítsak, a mi áll a következőkben. Általában véve szerencsétlen dolognak tartottam és tartom azt, hogy a kvóta felemelésének kérdése a gazdasági kiegyezéssel egyáltalában kapcsolatba hozatott és hogy I a kormány ez iránt kötelezettséget vállalt az