Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-246
c 2k6. országos ülés 1907 úgynevezett junktim alakjában. Erről majd részletesen szándékozom nyilatkozni, de meg kell állapitanom azt, hogy maga az a tény, hogy először jelent meg egy kvóta-felemelés a magyar parlamentben, a hol nem is az aránykulcs megállapitásának kérdésével kapcsolatosan, nem is — a mint ezt a törvény rendeli — részletesen előterjesztett adatok alapján, hanem kizárólag politikai indokokra támaszkodva történik egy kvótaemelés sulyosbitva azzal, hogy nemcsak a mostani két százalék emelést kívánja a törvényjavaslat, hanem egyúttal kívánja legalizálását annak az eddig királyi döntéssel fölemelt három százalék kvótának, a mi ezzel 5°/o-ra emelkedik, törvénybe iktatását, holott a függetlenségi és negyvennyolczas párt annak idején a királyi döntésnek még módja ellen is, mint alkotmányellenes ellen, nagy küzdelmet folytatott. A t. kormány tehát a függetlenségi párttól azonkívül, hogy a kvótának ily lényeges emelését hozza javaslatba és annak megszavazását kívánja, azt az áldozatot is követeli, hogy eddig hirdetett és vallott álláspontjával ellentétben a királyi döntésnek azt a módját is legalizálja, a mely szerint a parlament megkerülésével tisztán kormányelőterjesztések alapján történt a kvótának eddig való emelése a királyi döntések által. De, t. ház, rá kell mutatnom még ennél a javaslatnál egy sajátságos jelenségre és ez az, hogy az osztrák kvóta-bizottság Marienburg községnek és a sichelburgi kerületnek Krajnához való csatolása tekintetében is nuncziumokat küldött, vagyis határrendezés kérdésével is foglalkozik az osztrák nunczium. Wekerle Sándor miniszterelnök: Mindig megteszi. Polónyi Géza: Tudom. Hiszen fényesen bánt el vele a deputáczió, a mikor feleletre sem tartotta érdemesnek. De én, miután mindig ismételte, épen azért, mert mindig ismételte, legalább egyszer szóvá akarom tenni azt, hogy az osztrák kvóta-deputáczió egyenesen hatáskörét lépi túl, (Mozgás.) ehhez a dologhoz semmiféle jogköre, hatásköre, ingerencziája, mandátuma nincs, mert a kvótához, vagyis a közösügyi költségekhez való hozzájárulási arány megállapításához Marienburg községnek és a sichelburgi kerületnek hová való tartozásának abszolúte semmi köze nincs és én ezt, mint osztrák tolakodást (Mozgás) egyenesen visszautasitandónak tartom, és fel is kérném a kvotadeputácziót pro futuro, ha ez ismételtetnék, megfelelően az állam méltóságának, méltóztassék categoricze ezt visszautasítani, mert a kvóta-deputácziónak nincs joga, hogy ily kérdések tárgyalásába bocsátkozzék. Most, miután megállapítottam azt, hogy nem kell foglalkoznom a kvóta igazságtalan, gazdasági okokkal meg nem indokolható súlyos voltával, rátérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, annak megállapítására, hogy miben KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. deczember 17-én, kedden. 401 látom a fenforgó politikai okokat, a melyek a függetlenségi pártot vezetik, vájjon helyesen van-e megválasztva az ut, a melyen ezt az álláspontot képviselni lehet. Előre is jelzem, hogy ha én csak a mélyen t. előadó urnak, mint a függetlenségi párt egyik bizalmi közegének, beszédével állanék szemközt, talán könnyebb szívvel fognék e kérdés taglalásához, mert én — a mint megállapítani szándékozom — az előadó ur álláspontját az ő szempontjából és a párt által elfogadott határozat szempontjából teljesen korrektnek és helyesnek tartom, de azután, a mi engem különlegesen is felszólalásra kényszerit, az a párt hivatalos szónoka, Bizony Ákos t. képviselő ur által elmondott beszéd és az abban foglalt enuncziátumok, a melyek szinte kötelességemmé teszik, hogy azokat a kérdéseket, melyeket ő érintett és felvetett, tisztába hozzuk. Miben látom én a politikai okokat? Mert ha egy későbbi nemzedék kezébe veszi ezen aktákat, sohasem fog tudni feleletet adni arra, legalább az országgyűlési naplóból nem, hogy mi hát az a politikai ok, a mely ezt a nemzetet akkor, mikor annak minden szónoka hangsúlyozta ezen emelés igazságtalan voltát, mégis arra ösztökélte, hogy ezt &, 2°/o emelkedést a maga részéről elfogadja? Én tehát szolgálatot vélek tenni nemcsak a hisztorikusnak, hanem nemzetemnek is, ha én ezt a politikai okot, ugy a hogy azt átérzem, tőlem telhető őszinteséggel kifejtem. (Halljuk! Halljuk!) Már voltam bátor rámutatni, hogy nagy egyértelműség nyilatkozik meg bizottságokban, házfelszólalásokban, sőt, ha szükségem volna rá, a pártorganumokban is abban a tekintetben, hogy ez egy igazságtalan, súlyos és gazdaságilag nem indokolható emelés, a melyhez azonban mindegyik hozzáfűzi azt, hogy ezt mint a kiegyezésnek az árát szavazza meg. Nagy György: Ez a harcz megszüntetésének ára. Polónyi Géza: Hát mik azok a politikai okok ? Álljunk szembe ezen kérdéssel nyíltan és őszintén. Én nem vádolok, még Kossuth Ferencz t. miniszter urat sem vádolom, csak hibáztatom. Megmondom, hogy miért? De ne méltóztassanak félreérteni az én nyilatkozatomat. Én t. ház nem vádolok, csak hibáztatok, mert miből keletkezett tulaj donképe n a politikai kényszerhelyzet ? Abból, hogy a kiegyezési tárgyalások kapcsán, midőn a függetlenségi és 48-as párt — ezt nagyon hangsúlyozom — senkivel szemben, sem felfelé, sem lefelé nemcsak obligálva nem volt, hogy kvótafelemelést az átmeneti idő alatt megszavazzon, hanem az összes megállapodások azok voltak, hogy a hadsereg és az annak anyagi exisztencziájával kapcsolatos kérdések mindaddig szünetelni fognak, mig az átmeneti korszak tart és ha nem szünetelnének, csak azon esetben vonhatók be a tárgyalási keretekbe, ha azokkal 51
