Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-246

2í6. országos ülés 1907 deczember 17-én, kedden. 399 Halász Lajos: Meg is szavazta. Polónyi Géza: Ha Nagy Ferencz ott volt, akkor ez a jegyzőkönyv helytelenül van felvéve. Elnök : Na méltóztassanak a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Polónyi Géza: Nagy Ferencz nem volt ott. Földes Béla: A 25-diki jegyzőkönyvet tessék megnézni. Polónyi Géza: A 22-iki ülésen hozatott meg a határozat, ott mondatott ki hat szavazattal öt ellen, hogy az elnök javaslata fogadtatik el. Erről beszélek, itt van a kezemben a jegyzőkönyv. 25-én már csak a renuncziumot tárgyalta a bizottság. Mikor a határozatot meghozták, a jegyzőkönyv szerint Nagy Ferencz nem volt jelen. Ha jelen volt, feltéve, hogy ez iráshiba, de akkor nagyon furcsa iráshiba, akkor más a kérdés, akkor nekem arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy itt tartalmilag nem a tényeknek megfelelő jegyzőkönyv fekszik előttem. Más konklúziót levonni nem tudok. De bonczolni akarom a határozat keletkezését alaki okokból. Midőn ezt teszem, arra az eredményre jutok, hogy miután 12-en voltak jelen a jegyzőkönyv szerint, teljesen lehetséges, hogy hat szavazat mellette, öt szavazat ellene szólott a határozatnak, úgy hogy az elnöknek az ő szavazatával nem kellett hozzájárulni, mert ez esetben az elnökön kivül 11 tag volt és hat mellette, öt pedig ellene szavazván a határozat itt szabályszerűen keletkezett. Ha azonban a jegyzőkönyvből a jelenlevők sorából egy kimaradt, akkor igen furcsa konklúzióra kell jutnom. Én ugy tudom, hogy a néppárt és a függetlenségi párt tagjai kivétel nélkül a kvótafelemelés ellen szavaztak. Azt kell tehát feltennem, hogy gróf Battyhány Tivadar is ellene szavazott a kvóta felemelésének. De akkor 6 szavazat lett volna ellene. Ha jelen volt, akkor az én konzekvencziám a helyes és ő meg állapithatja, igy van-e a dolog, vagy nem? A vitatkozás terén teljesen a jóhiszeműség alapján állva kérdenem kell, igaz-e az, a mit a lapokban olvastam, hogy gróf Battyhány Tivadar a szavazás előtt eltávozott, mert akkor egészen más a konklúzió. Kérem tehát a t. előadó urat, méltóztassék megállapítani, hogy mi igaz ebből a dologból és mi nem? Mert akkor — mindig erről a jegyzőkönyvről beszélek, a mely a kezemben van — következőleg alakul a dolog. (Halljuk! Halljuk!) Ha a szavazáskor gr. Batthyány Tivadar távol volt, akkor az elnökkel együtt csak 11-en maradtak a bizottságban és ha öt szavazat esett a javaslat ellen, a bizottság részéről mellette is csak öt szavazat lehetett. Ebből az esetből az a tény, az a konkluzum vonható le, hogy ekkor, szavazategyenlőség okából, joga lett volna az elnöknek, — a 139. §. alapján — eldönteni a vitát. Ámde én sehol sem találom nyomát annak, hogy a bizottság elnöke, a ki jegyzőkönyvileg tartozik megállapítani azt, hogy ránézve megnyílt a szavazat leadásának jogosultsága, — mert azt a jegyzőkönyvnek kell megállapítani, hogy szavazategyenlőség volt és hogy ezen okból szavazott az elnök — ezt megállapította volna. Ennek nyomát én nem találom és ennek folytán azt hiszem, hogy ez meg sem történt, Ha pedig igy történt volna a dolog, akkor nyomának kellene lenni annak, hogy öt szavazat volt öt ellen és hogy az elnök döntött a maga szavazatával. Mivel pedig — ismétlem — ennek nyoma a jegyzőkönyvben nincs: a kételyeknek egész légiójával állok szemben a tekintetben, hogy miként keletkezett hát ez a határozat hat szavazattal öt ellen ? Halász Lajos: Nagy Ferencz is ott volt! Polónyi Géza: Felkérem tehát a mélyen t, előadó urat, kegyeskedjék engemet, és talán a házat is, felvilágosítani a felől, hogy miképen keletkezett ezen határozat, mert én ezen ténjállás mellett a legnagyobb illegalitást abban látnám, ha az illető bizottság elnöke maga állván elő javaslattal: bekövetkezett volna ÍAZ <X furcsa helyzet, hogy az elnök saját indítványát a saját szavazatával emelte volna határozaterőre. Farkasházy Zsigmond: Széll Kálmán emeli a kvótát! Polónyi Géza : Mondom, nem tudom miként történt ez a dolog. De ha gr. Batthyány Tivadar nem volt jelen a szavazásnál, akkor ezen jegyzőkönyv alapján nem tudok magamnak más szubsztrátumot megállapítani. És ezzel az alakisággal nem is foglalkozom tovább; csak mint szimptomatikus dolgot adtam elő, hogy ennek a kvótaemelésnek csakugyan az átok nehéz súlya alatt kell megjelennie a közvélemény előtt, hogy azt még keletkezésében is a törvénytelen születésnek gyanúja kiséii. Már most feltéve azt, hogy én valamelyes megnyugtatást kaphatok ennek a határozatnak törvényes keletkezése iránt, — mert ha nem kapnék, akkor, ugyebár, arra kellene konkludálnom, hogy ez a bizottsági jelentés érvénytelen alakban került a ház elé, tehát azt vissza kellene adni a bizottságnak, hogy a hibát helyrehozza és egy szabályszerűen létrejött határozattal járuljon a ház elé, — akkor megnyugszom a dologban. Most azonban sem inditványnyal nem állok elő, sem kérelmet nem intézek a házhoz, mert megelégszem azzal, hogy konstatáltam itt azokat a születési eredendő bűnöket, a melyeket voltam bátor felemlíteni. Most pedig rátérek a kvótajavaslatra magára. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban is a kvóta mennyisége tekintetében fenforgó nézeteltérésekre fogok utalni egész rövidséggel, mivel erre Nagy György képviselő ur tegnapi felszólalása bizonyos mértékig kényszerit is engem. Én, t, ház, nem vagyok tévedésben, hanem Nagy György t. képviselő ur van abban, midőn