Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-246
398 246. országos ülés 1907 deczember 17-én, kedden. szerint, de különben is a házszabályok világos rendelkezése szerint — még pedig a házszabályok 139. §-a rendelkezik a felől, hogy az elnöknek, a mint azt a parlamentarizmus természete is hozza magával, legalább látszólag pártatlannak, objektívnek kell lennie — az elnök csak szavazategyenlőség esetében szavazhat. Azonkívül a házszabályokban az idevonatkozó rendelkezések egész légióját tudnám találni, de utalok különösen a 138. és 209. §-okra, a melyek előírják azt, hogy a bizottságok tárgyalásainál a javaslatokat az előadók terjesztik elő. Itt most már a jegyzőkönyv szerint találkozunk azzal, hogy . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: A bizottságokra nincs megmondva, hogy az előadó teszi a javaslatot! Polónyi Géza: A bizottság köteles előadót választani és én nem hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur nekem negyven évi parlamentarizmusunk történetéből egyetlen egy esetet tudna előmutatni, a hol egy bizottságban az elnök javaslatát tárgyalták volna. Halász Lajos: Az előadóét is tárgyalták, ele az elnökét fogadták el. Polónyi Géza: T. képviselőtársam félhivatalos auktoritással beszélhet ebben a kérdésben, csakhogy én a teljes auktoritást keresem és keresem azt, hogy hol van az előadó javaslata és hogy miként kerül az elnök abba a helyzetbe, hogy az ő propozicziója felett szavaz a bizottság, a mely felett pedig ő van hivatva szavazategyenlőség esetén dönteni. Már most ez az első dolog, a mit meg kell állapítani. De még érdekesebb ez a kérdés akkor, ha vitatom, hogy hogyan keletkezett hát ez a határozat és érvényesen keletkezett-e? Farkasházy Zsigmond: A főrendek megszavazták ! Polónyi Géza: Ez már a politikai konkluzum, a melyet utoljára hagyok ennek megállapításánál. Bocsánatot kérek különben, hogy így elteregetek, de a közvetlenség hatása alatt álló ember vagyok és valahányszor közbeszólnak, az a gondolat foglalkoztat, a melyet épen hallok. Ne méltóztassék tehát rossz néven venni, ha most e közbeszólásra felelek. (Halljuk! HallJ ule! ) Az egyik szimptomatikus és érdekes jelenség az, hogy meg fogom állapítani, és pedig ténybelileg akarom megállapítani, hogy ezt a kvótát kizárólag a főrendiház bizottsági tagjai és azok is mind az alkotmánypárthoz tartozók szavazták meg a bizottságban; és meg akarom állapítani, t. ház, hogy ha talán az elnököt kiveszem, a képviselőháznak egyetlen egy bizottsági tagja sem szavazta meg ezt a kvótát, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Szemben azokkal a jelenségekkel, hogy a múltkor 267 tagja hiányzott a háznak, a mikor az egyszakaszos törvény megszavazásáról volt szó, szemben azon ténynyel, hogy meg fogom állapítani, hogy a kvóta-bizottságban a képviselőháznak — legalább feltevésem szerint — egyetlen egy tagja sem szavazta meg a kormánynak ezt a kvótát: ez a mélyen t. kormány bizonyos mértékig arra a helyzetre ráutalhatja, a melyben politikája van, ós a melyből látnia kell, hogy az az álláspont a két perczentes kvóta tekintetében nem valami nagy népszerűségnek örvend a képviselőházban. Halász Lajos: Nem is vitatja senki, hogy népszerű. Polónyi Géza : Bocsánatot kérek, ez az én mai témám és majd meggyőződik a képviselő ur, hogy nagyon meg lesz elégedve azzal, a mit mondok. Ez az, a mi engem is megnyugtat, hogy t. i. demonstratíve mondja a kvótabizottságban is a bizottság valamennyi tagja, hogy a felemelt kvótát egyikük sem szavazza meg. Azonfelül, ha ehhez a dologhoz még valami fokozás szükséges, utalok arra, a mikor az előadó nr hivatalosan kijelenti, hogy ez nem igazság és nem indokolható, de a kényszerhelyzetben elfogadja. A mikor feláll a függetlenségi pártnak, a többségnek hivatalos képviselője és konstatálja, hogy ez merőben igazságtalan, helytelen dolog, de egy kényszerhelyzetben megszavazza; a t. kormány ebből talán mégis okulást meríthet azon álláspontom támogatására, hogy a képviselőház ezt a dolgot legalább is nem tartja valami nagyon helyeslendó'nek. A t. kormány mindenesetre ezen tények alapján tisztában kell hogy legyen azzal, hogy csakis egy kényszerhelyzet az, a melybe az országot hozta, a melynek az árán menekül attól, hogy vele szemben a bizalmatlanság kifejezésre nem jut. De már most, t.' ház, vissza kell térnem az én témámra. Vissza kell térnem arra, hogy miképen keletkezett az a határozat? Azt már megállapítottam, hogy az elnök javaslata került szavazás alá. Az elnök szavazata tehát ennél a kérdésnél rettenetesen közelről érdekel. Méltóztassanak a jegyzőkönyvet a kezükbe venni ós megállajűtani a következőket. Azon az ominózus november 22-diki ülésen összesen 12-en voltak jelen a jegyzőkönyv szerint. Jelen volt Széll Kálmán, jelen volt Eöldes Béla, a kit a jegyzőkönyv szerint a bizottság előadójává választottak meg, jelen voltak azonkívül a bizottság részéről gróf Batthyány Tivadar — erre súlyt fektetek : — Buzáth Ferencz, báró Harkányi Erigyes, gróf Majláth József, Miklós Ödön, Pallavicini Ede, báró Rudnyánszky József, Szabó Kálmán, Visontai Soma, Vrbaničs Ferencz. Távol tehát három bizottsági tag: Mérey Lajos, Nagy Ferencz és gondolom Ugron Gábor. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nagy Ferencz Ott: volt.
