Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-246
396 24-6. országos ülés 1907 deczember 17-én, kedden. jük !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház megadja az engedélyt, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérhessen. Polónyi Géza: T. képviselőház! Nem foglalkoznám a kérdéssel, ha emlékezetem határán belül nem rajzanának agyamban azok az események, a melyek az ischli klauzulával kapcsolatban az 1898. és 1899-ik években a magyar jmrlamentet és az egész nemzetet nemcsak foglalkoztatták, hanem a szó szoros értelmében lázba ejtették. Az ischli klauzulának, t. képviselőház, rövidre vont jelentősége az volt, hogy az akkori, Bánffy Dezső báró vezetése alatt állott kormány egy záradékot akart felvenni a gazdasági kiegyezésbe, a melynek értelme szerint a vámszövetségre vonatkozó szerződés hatályában nem lett volna lejárathoz kötve, hanem a lejárata után is automaticze meghosszabbíttatott volna mindaddig, a mig mindkét félnek beleegyezésével nem szűnt volna meg. Jelentette ez, t. képviselőház, a gazdasági területen a perennitást a közös vámterületre vonatkozó viszonylatban mindaddig, a mig Ausztria is bele nem egyezett volna ezen viszonynak a felbontásába. A nemzet felháborodással szerzett tudomást az ischli klauzuláról, a mennyiben az 1867 : XII. törvényczikkben is biztositott nemzeti önállóságunkat a gazdasági ügyekre vonatkozólag a legnagyobb mértékben veszélyeztetve látta. Ezzel szemben megindult az u. n. nagy obstrukczió, a mely — bátran elmondhatom — megmozdította a nemzet minden rétegét és a mely végezetül is Bánffy Dezső kormányának bukásával végződött. Nem közömbös dolog, t. ház, annak a megállapítása ma, vájjon az azon időbeli cselekményekért kit és mennyiben terhel a felelősség. Miután tegnap br. Bánffy Dezső, az akkori miniszterelnök arra az álláspontra helyezkedett, hogy őt ezért a dologért nem terhek felelősség, mert az ischli klauzula a képviselőháznak előterjesztve ugy nem lett, hogy a kormányt, különösen pedig őt ezért alkotmányos utón felelősségre vonni lehetne: tehát erre vonatkozólag egyrészt egy rövid nyilatkozatra szoritkozom, másrészt egy tényt kell, hogy konstatáljak, a mely a felelősség szempontjából tisztába fogja hozni azt a kérdést, hogy, bármennyire örvendetesnek tartom is az utólagos megbánást, annak daczára br. Bánffy Dezső ennek a kérdésnek a politikai felelőssége alól abszolúte nem menekülhet. T. ház! Elsősorban is téves az a felfogás, mintha a minisztert, különösen a miniszterelnököt, csak a parlament elé terjesztett tényekért lehetne politikailag felelősségre vonni. Talán még súlyosabb az a felelősség — ha a felelősségnek egyáltalában fokozása van — azért, a mit a miniszter a fejedelemnek ezen állásában tanácsol, mint azért, a mit a parlament elé hoz. A minisztert ép ugy terheli a felelősség politikai szempontból azon tényeiért, a melyeket a fejedelemmel szemben tanácsadás által elkövet, mint a parlament elé terjesztett javaslatokért. Tehát ferde elmélet az, minthogy ha a miniszter azon mentséggel, hogy az ülető klauzula a parlament elé nem terjesztetett, a felelősség alól menekülhetne. De egy ténynyel is ki akarom ezt egésziteni, t. ház. Azzal, hogy ez a klauzula a parlamentben hónapokon át vita tárgya volt, hogy az egész parlamenti ütközetnek tulaj donképeni góczpontja ez az ischli klauzula volt és báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök ur nem csak meg nem tagadta azzal a szolidaritást, sőt ellenkezőleg, nyiltan vallotta. De mindezek befejezéséül meg kell állapitanom a következőket. Sajnálom, hogy nem volt elég időm a megfelelő okiratok idehozatalára, de ha állitásom kétségbe vonatnék, minden perezben fogom tudni okmányilag igazolni. Mikor ugyanis ebből a nagy obstrukczióból a parlament ki akart bontakozni és mikor folyamatban volt az úgynevezett pártközi egyezmény, a mely később paktummal végződött és a melynél az akkori szabadelvű pártot Szilágyi Dezső, gróf Andrássy Gyula és gróf Csáky Albin képviselték, viszont az ellenzék részéről, gondolom, 15 bizalmi férfiú küldetett ki; mikor nem a kéjaviselőház szine előtt ugyan, de kétségtelenül a pártok hivatalos értekezésein, az akkori politikai viszonyoknak súlya és felelőssége alatt történtek az események : akkor Szilágyi Dezső, a szabadelvű párt megbizásából eljáró küldöttség vezetője ezt az ischli klauzulát a maga egész terjedelmében a paktumtárgyalások alapjául hivatalosan bejelentette, mint br. Bánffy Dezső üzenetét, oly propoziczió gyanánt, hogy az részünkről a kibontakozás alapjául fogadtassék el. Ténybelileg is meg kell tehát állapitanom, hogy ez az ischli klauzula neve alatt ismert, később Lukács pénzügyminiszter által augusztusi megállapodásoknak czimzett klauzula a pártközi egyezmények tárgyalásának alkalmával br. Bánffy Dezső nevében az akkori szabadelvű párt megbizásából kétségtelenül hivatalos tárgyalások alapját képezte, mert azt báró Bánffy Dezső kétségtelenül mint propozicziót terjesztette az ellenzék elé, hogy fogadja el. Ezeket kötelességemnek tartottam megállapítani azért, mert az akkori idők ésharezok felelőssége tekintetében kénytelen vagyok utólag is megállapítani azt, hogy a felelősség elsősorban senkit mást sem terhel, mint br. Bánffy Dezsőt. Ezzel elbúcsúzom ettől a tárgytól és áttérek a napirenden levő javaslat tárgyalására. Elsősorban egy alaki kérdést kellene tisztába hoznom. Nekem a kvóta-bizottsági jelentésnek és illetőleg az abban foglalt határozatnak keletkezése tekintetében bizonyos aggodalmaim vannak. A törvény a kvóta kérdésében regnikoláris bizottságok utján való tárgyalást ir elő. Farkasházy Zsigmond : Kizárólag! Polónyi Géza: Ez a jelentés a regnikoláris bizottság által terjesztetik törvényjavaslat alakjában a képviselőház elé.
