Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. 31 Rátérek a bankkérdésre. {Mozgás a baloldalon. Felíiáltáso'k: Elég!) T. ház! Én azt hiszem, nem esem most már azon gyanú alá, mintha a tárgyalás menetét húzni akarnám; nem én vagyok a hibás, hogy ilyen későre jár az idő, hogy letelt már a tárgyalásra kitűzött idő; de azt hiszem, a képviselő urak lesznek kegyesek megajándékozni figyelmükkel, hogy fejtegetésemet elmondhassam — ugy sem nyilik erre mindig alkalom — a bankkérdésben. Hát, t. képviselőház, ez az a pont, a melynek tisztábahozatalával talán lehetséges lesz a köztünk felmerült félreértéseket megszüntetni. Két határidő az, a mikor a bankkérdés aktuális lehet. Az egyik az, hogy 1907. deczember 31-ike találhat bennünket azon helyzetben, hogy akár a mi parlamenti viszonyainknál fogva, akár az osztrák viszonyok okából, a szerződés nem kerül tető alá, s akkor 1907. deczember 31-én válik a bankkérdés aktuálissá; másodszor aktuálissá válhat a bankkérdés 1911. január 1-ére szólólag. A kérdés az, akarja-e a t. képviselőház az önálló bankot létesíteni, igen vagy nem, akarja-e különösen a függetlenségi párt az önálló jegybank létesitését, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) Már most felmerült az a kérdés, hogy a függetlenségi és 48-as pártban egy határozati javaslat fogadtatott el, a melyre a t. miniszterelnök ur czélzott, a melyet én szószerinti tartalmából is ismerek és reprodukálni fogok, s a mely határozati javaslat azt czélozná, hogy az önálló jegybank 1910-ben felállítható legyen. Én azt hiszem, hogy semmi sem rosszabb a világon, mint a kétértelmű helyzeteknek teremtése. Én rendi thetlen hive vagyok az önálló banknak, s a mikor annak lehetősége számomra megnyílik, választóimmal szembea adott programúi alapján kötelességemnek tartom annak megvalósításához hozzájárulni. De én nagy tisztelettel viseltetem azon ellennézet iránt, a mely, mint az igen t. miniszterelnök ur is, az egységes gazdasági nagy területeknek hive és ennek folytán implicite, azt hiszem, nem magyarázom félre az álláspontját, nem hive az 1910-ben való önálló jegybankfelállitásnak, nem hive 1917-ben az önálló vámterületre való áttérésnek, Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt nem mondtam! Polónyi Géza: Tudom, mi a különbség a nagy és kis gazdasági egység között, tudom, hogy az osztrák vámterülethez hozzácsatolva a magyar vámterületet, ez lesz a nagyobb vámterület, mig ha külön vámterületet létesítek, az kisebb gazdasági egység marad, ugyebár? Wekerle Sándor miniszterelnök: Együttes alkudozás utján is lehet nagy gazdasági egységek előnyeit biztosítani. Polónyi Géza: Nem most először, hanem már boldogult Szilágyi Dezső idejében mondtam, a ki hatalmas támaszom lett volna, hogy én a legnagyobb gazdasági egységnek, például középeurópai vámterületnek mindjárt hive vagyok, de soha sem fogok hive lenni . . . Egy hang: Kossuth Lajos ellenezte. Polónyi Géza: Én Szilágyi Dezsőről beszéltem, a ki annak idején a középeurópai vámterület mellett volt. A mellett én is állást foglalnék, de ez egészen más. Itt Ausztria-Magyarországról van szó és e kettő között közös vámterületnek soha sem leszek hive. De ez mellékes kérdés De én azt hiszem, hogy a miniszterelnök urnak ebben a nyilatkozatában feltétlenül benne van az, hogy nem hive az önálló jegybank 1910-ben való felállításának. T. képviselőház! A hallgatás is felelet, tehát tisztában vagyunk. (Derültség.) Tudom azt, t. képviselőház, hogy igen tekintélyes, számottevő szakemberek súlyos aggodalmakat táplálnak az önálló jegybank 1910-ben való felállításával szemben. Wekerle Sándor miniszterelnök: A képviselő ur is táplált annak idején! Polónyi Géza: Most is! Mondjon még többet. Hiszen, ha a t. miniszterelnök ur lenne szives ezeket az aggodalmakat elmondani és bebizonyítani a nemzetnek azt, hogy te nemzet, károsodol, tönkreteszed magad, az önálló jegybanknak 1910-ben való felállításával, én pedig ezen törekvésedben téged nemcsak nem támogatlak, de mint politikus tőlem telhetőleg mindent elkövetek, hogy erre a végzetes lejtőre rá ne lépj, akkor rendben lesz a dolog, de akkor kérdem, hol kapja meg azokat a képviselőket, akik a kvótaemelésbe csak azért mentek bele, mert azt hiszik, hogy 1910-ben fel fog állíttatni a külön bank? Itt van a helyzet kétértelműsége. Ebből szeretném, ha kikerülne a magyar parlament. És nemcsak a miniszterelnök ur, de ki fogom mutatni, ha szabad politikai konzekvencziákat vonni az előttünk fekvő tényekből, hogy gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferencz és az egész kabinet szolidárisak abban a felfogásban, hogy 1910-ben az önálló jegybankra való átmenetel az országra nézve nem lenne előnyös. Módjában van mindenkinek, hogy engem megczáfoljon. Ebben a tekintetben tényekre akarok ráutalni, a melyek előttünk fekszenek és azokból akarom a konkluzumot levonni; ez a tételem, melyet bizonyítani szándékozom. Sokkal egyszerűbb és világosabb a nemzet számára a helyzet, ha biztosan tudja, különösen a függetlenségi párt, hogy az az ő óhajtása, reménysége, hogy 1910-ben az önálló bankot felállíthatja, teljesül, és ma csak azért hozza meg az áldozatot elvei ellenére, hogy hozzájárul a kvóta felemeléséhez, mert biztosan remél, hisz abban, hogy 1910-ben az önálló jegybankot megcsinálhatja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). Ha így van, t. képviselő urak, akkor sokkal helyesebbnek tartom, ha megállapítja ez a ház