Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

32 22s. országos ülés i9ü7 november 27-én, szerdán. azt, hogy ez hiu remény, egy boldog ábránd, mert ez a. kormány nemcsak hogy nem vállalkozhatik ennek végrehajtására, hanem ellenkezőleg az előkészítő lépések terén, mint tisztességes és feltétlen tiszteletreméltó férfiak, meg fogják mondani, meg is teszik azt, hogy elhárítanak mindent annak útjából, hogy a nemzet szabadon határozhasson 1910-ben az önálló jegybank felett, de ha ennek az aktualitása elkövetkezik, ők ezzel tartoznak, a kik azt mondják, hogy ennek végrehajtására nem vállalkoznak. Ugy látszik, ez a legaktuálisabb része felszólalásomnak. Nem. egészen konkludáltam e részben, tehát csak annyit kivánok kijelenteni, hogy oda konkludálok, hogy a legveszedelmesebb, a mi a függetlenségi párt szempontjából bekövetkezhetnék, az az eredmény lenne, ha a függetlenségi párt egy deficzites költségvetéssel, kvótaemeléssel, horvát-kérdéssel, a nemzetiségi kérdésnek szerencsétlen felbolygatásával és szerencsétlen alakulatával ugy menne a választó közönség elé, hogy: megszavaztam a kvótaemelést, de biztositlak róla, hogy meglesz az önálló bank, és akkor 1908. év folyamán, a mikor lehet, hogy uj választások lesznek, vagy lehet, hogy még ezen országgyűlés tartama alatt, arról győződnék meg az ország, hogy ez csak hiu ábránd volt, a nemzet csalódott, csalódott még abban is, hogy 1910-re felállíthassa az önálló magyar jegybankot. Az előttem fekvő tények a következők: Először is kezembe kell vennem magát a szerződésnek szövegét, és ha ezt teszem, el kell mondanom, hogy a kik ezt a szerződést aláirtak és a képviselőháznak benyújtják, merőben lehetetlen, politikailag kizárt dolog, hogy ezt azzal a hátsó gondolattal tették, hogy az önálló banknak felállítását 1910-ben akarják. A kormány azt mondja, — és én ezt regisztrálom — hogy mi nem mentünk bele semmiféle további obiigóba, mint abba, hogy tárgyalásokat kezdjünk az osztrák kormánynyal, a bankkal, a mely tárgyalások során csak arra kötöttük le magunkat, hogy az osztrák kormánynyal szemben reprezentálni fogjuk a paritást és az egyenlő elbánás elvét. Egyéb kötelezettségünk nekünk semmi irányban nincs ; de ez a kötelezettségünk megvan. Már most, t. képviselőház, a parlamentáris kormányzás és a nemzetközi érintkezés szokásai szerint ez annyit jelent, hogy ez a kormány, a melynek a miniszter urak valamennyien tiszteletreméltó tagjai, egyenként és összesen a közös jegybank szabadalmának meghosszabbítása alapján is hajlandók tárgyalásba bocsátkozni. Ez tehát politikailag megállapított tény. De nézzük a benyújtott javaslat szövegét. Itt első sorban megfordított sorrendben veszem a dolgokat. (Halljuk ! Halljuk!) Szórói-szóra ezt mondja (olvassa): »A két kormány megegyezik abban, hogy a budapesti tőzsdén jegyzett osztrák államadóssági kötvények, valamint az osztrák tőzsdék valamelyikén jegyzett magyar államadóssági kötvények, kivéve azonban a jövőben esetleg kibocsátandó nyeremény-kölcsönöket, kölcsönösen a másik szerződő állam területén is mindennemű takarékpénztárak és biztosító-intézetek pénzeinek befektetésére, a mennyiben nem pupilláris biztossághoz kötött befektetésekről van szó stb., alkalmasaknak tekintendők. Ez a rendelkezés csakis az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbítása esetére és pedig az illető törvények legfelsőbb szentesítésének időpontjától kezdve ezen szerződés lejáratáig lesz érvényben.« A kérdés az, vájjon szubordinált jelentőségű, csekélyebb dologról van-e szó. Kossuth Ferencz igen t. miniszter ur a függetlenségi pártban tartott és közkézen levő beszédében erről a dologról azt mondotta . . . (Zaj. Elnök csenget.) En azt akarom bebizonyítani, hogy ez nem csekély kérdés, hanem nagy horderejű dolog. Azt mondotta Kossuth Ferencz, hogy (olvassa) : Kijelentem továbbá, hogy kivívtuk azt, a mi eddig tényleg nem volt elérhető soha, hogy a magyar állampapírok Ausztriában nem lesznek megadóztatva és biztosítékul is elfogadtatnak. E vívmány fontossága . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez egészen más kérdés. A járadék kérdése nincsen a banktól feltételezve. Polónyi Géza: Ez is feltételezve van. Wekerle Sándor miniszterelnök: Január lén ez életbelép. Polónyi Géza: Arról van szó, hogy ezek a papírok a jövőben biztosítékul elfogadtatnak-e Ausztriában. Nagy vívmány, hogy a járadékadó alól mentesek lesznek a papírok, de nagy vívmány az is, hogy az állampapírok számára lehetővé tétetik, hogy az osztrák piaczon is kelendők legyenek. Mezőssy Béla államtitkár: A kettő nincsen összekötve. Polónyi Géza: Nem folytatom, hanem csak azt kérdezem, vívmánynak tekinti-e ezt a miniszter ur ? Wekerle Sándor miniszterelnök: Az adómentesség minden bank nélkül, január 1-én bekövetkezik. Polónyi Géza: A papírok biztositékképessége vívmány-e vagy nem ? Nekem azt mondták, hogy az. (Zaj. Elnök csenget.) Ha a t. kormány egy Magyarország javára kikötött feltételnél — pedig ez Magyarország számára van kikötve — hozzájárul ahhoz, hogy ez a kivívott előny csak abban az esetben és csak attól a határidőtől lép érvénybe, a mikor a közös jegybank szabadalma meghosszabbittatik, akkor két eshetőség van: vagy nem. tulajdonit annak semmit és akkor nem baj hogy ez a feltétel elesik, vagy beleegyezik abba, hogy az ország számára egy nagy vívmány ahhoz a feltételhez köttetik, hogy csak akkor lép életbe, ha a közös jegybank szabadalma meg lesz hosszabbítva. Ebben megvan a lekötöttség.