Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

244. országos ülés 1907 deczember tk-én, szombaton. 355 Tehát a kvótaemelés nemcsak súlyos, hanem egyenesen szégyenletes, mert az osztrák kvótabizottság szemünkbe mondja, hogy ennek feltétele a hadseregnek mostam állapotában való érintetlen fentartása, a junktim a kvóta és a vám- és kereskedelmi ügyek mostani kezelése között. T. képviselőház ! Ily körülmények közt, ha nem viseltetném oly tisztelettel Bizony Ákos t. képviselő úrral szemben, azt kellene mondanom, hogy mulatságos az a kérdés, a melyet felvetnek, hogy t. i., ha tíz éven belül megszűnik a közösügy, akkor a kvóta is megszűnik. Ez különben nem a t. képviselő ur álláspontja, hanem a függetlenségi párt hivatalos álláspontja, mert hisz a képviselő ur hivatalos szónok volt. Ez kitűnik abból is, hogy a kormány maga is az azonnali válaszra érdemesnek találta, s ezt az álláspontot maga is elfogadta. Az a kérdés, megszünhetik-e a közösügy tiz esztendőn belül ? Hiszen a kiegyezésben a legnagyobb mértékben leszerződtünk arra nézve, hogy nem szünhetik meg. Thaly Kálmán : Ha 48 támad, mindjárt megszűnik ! Lengyel Zoltán : Akkor hogyan lehet felvetni azt a kérdést, hogy megszűnik ! Hiszen, ha negyvennyolez támad, uj forradalom, akkor minden megváltozik, ez világos dolog. Mikor a városok összedőlnek, a patkányokból is nagyon sokat vernek agyon a leomló falak. (Zaj a baloldalon.) Ha egyszer a közös ügyek a közös vám és azoknak közös kezelése megszűnik, akkor világos, hogy a közös költségekhez való hozzájárulási arány is megszűnik, mert ha nincs közös ügy, akkor nem is lehet közös költség. Ez épen olyan kérdés, mintha valaki azon vitatkoznék, hogy halála után milyen ruhában járjon el bálba. Szász Zsombor: Ez tévedés! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Ez világos ; de ebben az esetben külön törvényt kell hozni a 67-es kiegyezés eltörléséről, a melyben benfoglaltatik a kvótakulcs is, külön törvényt kell hozni a kiegyezési szerződésnek megszűnéséről is és külön törvényt kell hozni az önálló magyar hadsereg felállításáról is. Hát én ezt nem tartanám olyan dolognak, a melyet érdemes volna megemlíteni, mert olyan nyilvánvaló, olyan közönséges dolog, ha nem állítanák oda ismét, mint egy nemzeti vívmányt, a mikor azt mondják, hogy ne törődjetek a kvóta-felemeléssel, mert hiszen tiz éven belül is megszünhetik. Ha tiz éven belül is módunkban volna az önálló vámterületet megcsinálni, az önálló hadsereget felállítani, ha ilyen eshetőség fenállana, akkor szabad volt a kiegyezést most egyáltalában megkötni ? Szabad volt ebbe a kiegyezésbe belemenni akkor, ha az ország erőviszonyai vagy az eshetőségek szerint az önálló vámterület és hadsereg egyáltalában elérhető ? Hiszen ha ilyen eshetőség fennállana, akkor a t. többség és függetlenségi párt önmaga alatt vágta a fát, mert önmaga jövendőbeli programmja és boldogulása útját vágta el az által, hogy kiegyezési szerződést kötött arra az időre, a mikor arra nem volt szüksége. Hiszen ha nincs kényszerhelyzet, a mint nincs sehol, akkor nincs oka a kvóta-emelésnek sem. De hát azt mondják, hogy meg kell szavazni a kvótaemelést minden áron, mert hiszen ettől függ a kiegyezésnek létrejötte. Bocsánatot kérek, ezt a kétféle beszédet sehogy sem értem. A kvótabizottság a maga jelentésében nem teszi magáévá azon érvelést, mintha a kvóta és a kiegyezés között junktim volna ; ugyanakkor pedig a kormány itt a házban és a házon kívül azt állitja, hogy a kvótaemelést meg kell szavazni, mert különben a kiegyezés maga sem jön létre. Hát lehetséges az, hogy van junktim a kvóta megszavazása és a kiegyezés létrejötte között, és még sincsen junktim a kvótadeputáczió szempontjából ? T. képviselőház ! Igenis, ha nincs junktim, akkor ne követelje senki tőlünk ezt az áldozatot, mert hiszen akkor a kiegyezés a nélkül is létrejön ; ha pedig van junktim, akkor miért tagadja le ezt a t. kvótabizottság ? De hogy van junktim, következik a kormányok megállapodásából, következik a miniszterek által előterjesztett beszédekből, a melyekkel a kiegyezést indokolták, de következik magából az osztrák kiegyezési törvényből is, a hol ez expressis verbis benne van. Már most mi következik? Az, hogy eddig a kvóta nem volt jimktimban a kiegyezéssel, most pedig ezt is junktfmba hozták vele; a bank sem volt vele junktimban, és most, bár kikapcsolták, de a tényekkel és megterhelésekkel ezt is junktimba hozták a kiegyezéssel. Hát, t. függetlenségi párt, akkor, a mikor banketteken a t. miniszter urak mind hirdetik, hogy milyen hatalmas szárnycsapásokkal viszik előre az országot a függetlenség utján, akkor kiderül, hogy megszaporították a közösügyeket olyan mértékig, hogy már egyáltalában alig lehet valami jelentékeny dologgal megszaporítani, összehozták a kérdéseket ugy, hogy a jövőre nézve is lehetetlenné tették azt, hogy ebből más kibontakozás legyen lehetséges. Ezt szintén Beck Vladimir állitja. Beck azt állitja, hogy ez a kiegyezés a jövőre nézve is összefűző köteléknek fog bizonyulni. Múltkori beszédében azt állította, hogy olyan extenzív és intenzív kiegyezést kötött, a mely a jövőre nézve is megvetette az alapját annak, hogy ezen az utón fogunk továbbhaladni. T. képviselőház, ez a tényállás, ez az igazság és akkor legalább annyit elvárhatna az ország, hogy ha már a többség t. pártelnöke és minisztere nyíltan kimondja, hogy nem állhat a levegőben, hanem a meglevő alapon kell állania, tehát a 67-es alapon, akkor mondja meg ezt is, mondja meg azt is. hogy lekötötte az országot, mondja meg azt is, hogy nem tehet ott egyebet, de öntsön tiszta bort a pohárba és ne ámítsa a népet tovább, ne szédítse meg az önállóság, a jövő szép reményének hitegetésével, az önállósági beszédekkel, frázisokkal, mert az ilyen politika egy napra, egy órára elkábíthatja 45*