Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

356 244. országos ülés 1907 deczember lh-én, szombaton. az embereket, elkábíthatja különösen a mikor olyan nagy nevek és az ellenzéki oldalon megszerzett reputáczió fedezik ezt a politikát, mert ez irtózatosan meg'fogja magát bőszülni, meg fogja magát bőszülni az embereken, meg fogja magát bőszülni az egész függetlenségi párton. Mert hiába való minden, az igazság mindig ki fog derülni, akármennyi banketten beszélnek, még ha nem csak kilen ez vagy tiz kerületet járnak be a t. miniszter urak, hanem huszonkét kerületet csinálnak Budapesten és mind a huszonkét kerületben mindennap bankettet rendeznek is. (Zaj a baloldalon.) És hiába fogják hirdetni, hogy nem azok a függetlenségiek, a kik a kvótaemelést nem szavazzák meg, hanem azok, a kik a »hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar« kíséretében, ilyen himnuszokkal szavazták meg az osztráknak a magasabb kvótát: a nép azt nem fogja elhinni ; egy darabig követni fogja azokat az embereket, de azután mindennap le fog törni egy-egy darab az ő reputácziójukból és egészen el fog az ebben a harezban apadni és a végén mégis rá fognak jönni arra, hogy a kvótaemelés nem függetlenségi programm, s a rossz kiegyezés kötése szintén nem függetlenségi programm... Sándor Pál: De függetlenségi programm a kvótaemelés! A szabadelvű párt nem emelte föl! (Zaj.) Lengyel Zoltán: . . . és hogy az ország érdekeinek föláldozása szintén nem felel meg a függetlenségi j>árt hagyományainak. T. képviselőház, de magában a kvótajavaslatban is ujabb sérelem van a vámkezelési tételek fölemelésében és aránytalanságában. Mert a kvóta kiszámításánál igen lényeges a vámbevételek kérdése. A vámbevételek feleslege pedig két tételből áll, a bevételből és a vámkezelési átalány levonásából. Minél nagyobb átalányt von le Ausztria a maga részére és minél aránytalanabb ez a költségátalány, annál több teher jut reánk. Ez a sérelem fennállott eddig is, de ugy tudom, a t. kormány még jobban megnövelte ezt a sérelmet, mert 1,600.000 K és 5,500.000 K nem felel meg a kvóta mostani arányának sem. A t. miniszterelnök urnak a bizottsági tárgyalás alkalmával elmondottam, bogy milyen óriási különbség és aránytalanság van az osztrák vámtisztviselők közt, mikor Ausztriának, most már nem tudom a számokat pontosan, körülbelül 2800 vámtisztviselője van, Magyarországnak van összesen 280; Magyarország vámtisztviselőitől érettségi bizonyítványt kivannak, az osztrákoktól nem; a magyar vámtisztviselők sokkal kisebb fizetéssel kezdik és sokkal lassabban haladnak előre, mint az osztrákok; hogy Ausztria a vámbevételeken és a vámkezelési átalányon kívül igen nagy hasznot huz azáltal is, hogy a forgalom Ausztrián keresztül történik a mi forgalmunk is, és itt a szállítási költségekből és azon kivül a forgalomnál szerzett bevételekből igen nagy hasznot huz. Legalább a t. kormánynak arra lett volna gondja, hogy a vámkezelési átalányban rejlő ezt a különbözetet, a mely már magában véve is egy millió korona, — de két millió koronáig is felmehet, ha emelik, mert emelni fogják ezen költségeket, — kiegyenlítette volna és a magyar vámtisztviselők megfelelő fizetéséről gondoskodott volna. Mert a mikor ez a kormány olyan nagyon hirdeti, hogy 1917-ben fel fogja állítani az önálló vámterületet, akkor a tényállás az, hogy a magyar vámkezelésnek annyi tisztviselője sincs, a mennyi az önálló vámterület felállítása esetén az önálló vámhivatalok vezetésére szükséges volna. Ha tehát ma minden egyes vámgyakornokot kineveznének hivatalvezetőnek, még akkor is szükséges volna, még nem tudom mennyi hivatalvezető és a hozzá való személyzet. Tehát az a helyzet, hogy nemcsak károsodunk a közös ügyek kezelésében, nemcsak károsodunk a kvótaemelésben, nemcsak károsodunk a vámkezelési átalánynál is, hanem mindezeken felül egyáltalában egy olyan helyzetet tartunk fenn, hogy az önálló vámterületre való áttérés még technikai okokból sem lehetséges. T. képviselőház! Ezek azok a politikai és pénzügyi % okok, a melyeknél fogva én a kvóta felemeléséhez hozzá nem járulhatok. De nem járulhatok hozzá azért sem, mert kezeim közt van egy igen előkelő közgazdásznak igen alapos munkálata : Fellner Frigyesnek a felolvasása, a melyben Magyarország nemzetközi fizetési mérlegét a legkétségbeejtőbb pozitív adatokkal bizonyította be, hogy a magyar szent korona országainak fizetési mérlege a külfölddel szemben több mint kétszáz millió koronával passzív. Azt mondja Fellner (olvassa): » Minthogy Magyarország fizetési mérlege 205 millió korona passzívumot mutat, a magyar-osztrák monarchiának pedig a vámkülfölddel szemben csak 30 millió koronával zárul a fizetési mérlege, ebből következik, hogy Ausztriának fizetési mérlege a külfölddel szemben 175 millió korona követelést mutat.« A tény az, hogy Magyarország eladósodott ország, a melynek fizetési mérlege 205 millió koronával passzív, sőt ha jól megnézzük, azt hiszem az még e számnál is magasabb. Ausztria ellenben egy gazdag ország, a melynek 400 esztendőn keresztül a Habsburgok Magyarország minden kincsét, minden vagyonát oda vitték, védte a keletről jövő ellenséggel szemben, Magyarország pusztult, vérzett a török hódoltság alatt és az azután bekövetkezett háború alatt is, Ausztria pedig mindezen idő alatt erősödött, vagyonosodott és fejlődött. Ezt a történelem példáival bebizonyítottuk. Évtizedeken keresztül bemutattuk, micsoda rabló-gazdálkodás folyt Magyarországon és hogyan gazdagították, növelték és erősítették folytonosan Ausztriát. Azt mondtuk a nemzetnek, hogy törje össze a szabadelvű pártot, a mely ezt az évszá-