Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-228
24 228. országos ülés 1907 november 27-én, szerdán. tálta, hogy mindent elkövettek arra, hogy 1917-ben és egyáltalában az önálló vámterület Magyarországon fel ne állíttassák, a hol tehát rosszhiszemű ellenféllel állunk szemközt — olyan fegyvert szolgáltat a kezébe, a mely mellett 1917-ben az önálló vámterület felállítása egyenesen, feltétlen biztonsággal lehetetlenné van téve. Eátérek a kvóta-kérdésre. Az én kifogásom az, hogy a függetlenségi és 48-as párt, mint az ország törvényhozásának ez idő szerinti többsége, a választóknak adott programmj a alapj án kötelezve van elveinek valósítására, azon korlátokon belül, a melyek megállapittatnak akkor, a mikor a Felséggel szemben obligó vállaltatott, hogy menynyire, mily terjedelemben, meddig függeszti fel a függetlenségi párt elveinek valósítását. Ott, a hol sem felfelé, sem a koaliczióval szemben a függetlenségi párt lekötve nincs, ott a parlamentarizmusnak, az ország érdekeinek megfelelőleg a függetlenségi párt csak egyet cselekedhetik: azt, hogy követeli mindenkivel szemben programmj ának érvényesítését, és intézkedik az iránt, hogy azon programm, a melynek alapján megválasztatott, érvényesüljön is. Már most miként állunk a kvótával szemben ? Konstatálnom kell, hogy bárkivel szemben felveszem ezen állitásom bizonyitását, hogy a kvóta tekintetében a függetlenségi párt részéről sem felfelé, sem a koaliczióval szemben semmiféle olyan kötelezettség nem vállaltatott, a mely a felemelés megszavazására bárkit is kötelezne és ennek folytán jogosítana is. (Ugy van! bcdfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Én azon az állásponton vagyok, a hogy a képviselő, a ki egy megbízás alapján áll — igaz, hogy utasításoknak nem vagyunk alávetve — egy bizonyos politikai és jogetikai kötelezettségi viszonyban áll a választóval szemben és mi mindig ostromoltuk azt, ha pártok akadtak, melyek megbízásuk ellenére cselekedtek. A függetlenségi és 48-as pártnak tudtommal alig van képviselője, a ki ne azon programm alapján lett volna beválasztva, hogy a kvótaemelést általában elvi okokból meg nem szavaz, de mint ellenzék is a közös hadsereg számára akár az ujonezokban, akár bármiféle anyagi téren való emelkedést addig nem konczedál, mig a nemzeti vezényleti és vezérleti nyelv kérdése véglegesen megoldva nincsen. Ezenfelül állítom azt, hogy Magyarországon a függetlenségi és 48-as pártnak nincs és nem lehet messzebb időkre visszanyúló joolitikai programmj a, mint az önálló magyar jegybank felállítása. Benne van ez az 1848-iki márcziusi pontozatokban. (Ugy van!) Benne van összes feliratainkban, összes pártproklamáczióinkban, a melyeket a választókhoz intéztünk. Sem királylyal, sem koaliczióval szemben a bank-kérdésben semmiféle lekötöttsége a függetlenségi pártnak nincs. Már most rögtön fel is álUtom a tételt. Ha a függetlenségi párt a koaliczióban többségben van .és azon helyzetbe jut. hogy az önálló jegybank kérdésében állást foglalhat és azt felállíthatja, kötelessége-e azt neki megtenni, igen vagy nem ? De még más szempontból is kezelem a kérdést. Én azt értem, hogy a koaliczióban a kormányzat lehetőségének kedvéért áldozatokat is kell hoznia a függetlenségi pártnak. Sőt többet mondok. (Halljuk! Halljuk!) Hozott is elég áldozatot a függetlenségi párt. Nagyobb áldozatot még nem követelt tőle a koaliczió, mint a milyent most követel. Eddig elfoglalt álláspontja és összes harczainak eredménye ellenére a kvótaemelést követelte és követeli a függetlenségi párt részéről! Ezzel szemben a mérleg helyreállítását kell csak czinozurául elfogadnunk, akkor is jogosult volna az az álláspont, bármennyire becsüljem is a kormány egy részének azt a felfogását, a kik nem állnak az önálló jegybank alapján, hogy akkor, mikor a függetlenségi párt azon helyzetbe jut, hogy nemcsak előkészületeket tehet az önálló jegybank felállítására, hanem azt meg is valósithatja, nem gördítenek akadályt az elé, hogy ez a jegybank fel is állíttassuk. Egyrészt áldozatokat követelni, másrészt a függetlenségi pártot megfosztani attól, hogy kardinális programmpontját valósithassa, nem tartom sem a méltányossággal, sem a joggal megegyeztethetőnek. Már pedig, hogy rögtön konkludáljak a bankkérdésnek egy pontjára nézve, minden kétségen kívül álló tény az, hogy 7 1907. évi deczember hó 31-én a bankszabadalom megszűnik, ha a kiegyezés Ausztriában és nálunk törvényhozási utón tető alá kerülni nem tud. Majd foglalkozom az eshetőségeivel annak, hogy Ausztriában alig lehetséges már, hogy a kiegyezés törvényerőre emelkedjék és így be fog következni okvetlenül az az eset, még ha ezt a javaslatot el méltóztatnak is fogadni, a mint azt az előbb ki is fejtettem, hogy r a bankszabadalom azért 1907. deczember 31-én megszűnik. S akkor lehetséges legyen az, hogy a függetlenségi párt táborából akadjanak vélemények, melyek szerint ha valaki ezen függetlenségi kardinális programmpontnak érvényesítése érdekében itt szót emel, annak intenczióihoz más, gyanúsító megjegyzéseket fűznek? Ez talán nem egészen jogosult, t. képviselőház. (Mozgás a baloldalon.) A kvótáról akarok most szólni. A kvóta tekintetében én nem akarok hosszadalmas fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem méltóztassanak meg hallgatni Kossuth Lajost, hogy ne kelljen magamnak fejtegetni azokat a veszélyeket, a melyek a kvóta-kérdéssel szemben felmerülhetnek. Kossuth Lajos a kiegyezéssel kapcsolatosan a 7. kötet 308. lapja szerint a következőket mondja (olvassa): »Mi magyarok, kik mind saját szenvedéseinkből, mind a körültünk tátongó köznyomor szemléletéből tudjuk, hogy azon irtózatos adók mellett, melyeket •— a szédítő határig terjedt statusadósságokkal kapcsolatban — a »közös ügyek<< felemésztenek, a magyar népnek már befaló harapása is alig maradt, nem győzünk eléggé iszonyodni a gondolat felett, hogy akadhattak magyar képviselők, lak azt mondják a magyar népnek:
