Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-228

228. országos ülés 1907 »adózni fogsz a németnek a közösügyekre, többet mint a mennyit minden áldozattal is képes vagy kiteremteni; elveszik gyermekeid szájától a közösügyek érdekében az éhség falatját is — hanem vigasztalódj ! kivivtuk számodra a szabadságot : még ezen felül annyit adózni hazádnak, a mennyit csali akarsz % Irtózatos gúny !« Egy hang (baljelól) : Ezt Kossuth Lajos irta ! Polónyi Géza : Igen ! Sándor Pál : Kossuth Ferencz irata ! (Zaj.) Polónyi Géza (olvassa) : »Igy az országos pénzügyre a birodalmi közös pénzügy folyvást elviselhetetlen lidérczként fogna nehezedni. Es ezen vampir egészen kiállhatatlanná válnék még Magyarországra nézve különösen azon módnál fogva, mely szerint a közösügyi javaslat épen olyan csodálandó, mint bűnös ötletek szerint egészen uralkodói abszolutizmus állapítaná meg azon arányt, melyben a közösügyi költségeket lehetőleg nagyobb részben a másik viselje. Valószínű, hogy e tekintetben egyetértés nem igen volna elérhető. S mit javasol erre nézve a közösügyi tervezet? Azt, hogy az uralkodó szabjon ily esetben törvényt, az uralkodói hatalom döntse el, hogy Magyarország a saját maga által javaslatba hozott arány szerint viselje-e a költségeket, vagy a szerint, a mint az osztrák tartományok kívánják. íme az osztrák abszolutizmusnak és pedig az osztrák érdekkel szövetkező abszolutizmusnak törvényszerűsitése. A magyar nemzet emelkedjék fel hivatásának magasztos öntudatára. Vesse ki lelkéből azokat, a kik örökké csak Ausztria megmentésével foglalkozva, a magyar nemzet romlását és elpusztulását siettetik. Egy gondolata legyen minden magyarnak : Ausztria megsemmisülésének siettetésével a népek szövetségét és e szövetségben a szabadságot megalapitani.« Már most nézzük meg, miként áll ez a kvóta ma Kossuth Lajos álláspontjával szemben? Konstatálni kívánom még egyszer azt, hogy sem ö felségével szemben, sem a koaliczióval szemben a függetlenségi párt kvótaemelésre nem vállalkozott. Itt tehát lekötöttsége semmi irányban nincsen, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most t. képviselőház, mi történt ? Történt az, hogy a mig hónapokon keresztül a közvélemény abban a meggyőződésben volt és az volt a közhit, hogy nem is lesz kvótaemelés, egyszerre előállott az a tény, hogy a magyar parlamentben bejelentetett, hogy a kvótának két százalékkal való fölemelésével a magyar kormány kénytelen volt ellenértéket nyújtani a kiegyezésbe-D foglalt vívmányokért. T. ház ! Mik ennek a gyakorlati konklúziói ? Igaz, hogy a kormány ezen nyilatkozata nem törvény ; igaz, hogy a képviselőháznak joga és módja van arra, hogy a kvótát megszavazza vagy meg ne szavazza. De ugyebár ma mindenki azt hangoztatja, itt is hallottuk, hogy álljon elő az, a ki jobbat tud. (Zaj. Elnök csenget.) Szóval, teremKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XIV. KÖTET. november 27-én, szerdán. 25 tetik egy kényszerhelyzet, a mely a lelkeket nyomja és maga után vonja annak a kinos meggyőződésnek országszerte való terjedését, hogy ma, ha a kormány helyzete meginog, Magyarországra a bizonytalanság sorsa vár, a melyben pénzügyi és egyéb kalamitások fenyegetnek bennünket. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez igy van, állhat-e egy nemzet vagy egy parlament nagyobb presszió alatt, (Zaj. Elnök csenget.) mint a mely alatt áll a magyar akkor, a mikor a kormány ugy nyilatkozik, hogy : Vagy vállalod ezt a súlyosabb terhet, vagy pedig olyan helyzetbe jutsz, a melyben az ország és mi mindnyájan elpusztulhatunk. Nem, még kvótaemelés soha — soha nagyobb erkölcsi és politikai kényszer alatt a képviselőházban meg nem történt, mint a milyen a mostani. A kormány lekötelezettsége a multak emlékei szerint is involválja a királyi döntésnek hátrányunkra való lehetőségét, ha mi ki nem egyezünk. Hiszen ezeket a kérdéseket mindenki ismeri. Ámde tudja a t. képviselőház, hogy az 1867 : XII. t.-cz. egyik fundamentális biztositéka az, hogy a kvóta kérdésében nem a kormányok döntenek, hanem a parlamentek és csak ha a parlamenteknek egymással való egyetértése nem létesülhet, csak akkor követkéz hetik el a királyi döntés. T. képviselőtársaimat emlékeztetem azokra a nagy harczokra, a melyeket folytattunk az ellen, hogy a parlamentek mellőzésével történtek királyi döntések a kvóta ügyében. Ma pedig helyeseljük azt a politikát, a melyet évek hosszú során át kitartó lelkesedéssel, mint a hazára nézve veszedelmeset, ostromoltunk. De nem szólok a kormány befolyásáról; hanem nézzük meg azt, hogy gazdasági szempontból szabad volt-e, helyes volt-e a kvótakérdést junktimba állítani a gazdasági kiegyezéssel, igen vagy nem. Majd felelek arra is, hogy tudnék-e jobbat csinálni vagy nem. T. ház ! A gazdasági kiegyezéssel kapcsolatosan a kvóta lekötése messze időkre szóló veszedelmes preczedens volt. Mert hogy röviden emlitsem meg, annak a gazdasági kiegyezésnek a mérlegét, a melynek ellenértéke gyanánt a kvóta szerepel, megállapitani lehetetlenség. A kvóta csak a múltra számitható ki; annak a jövendőre való kiszámítása merőben lehetetlen, as a maga hatásaiban messze időkre szólólag kiszámíthatatlan, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De általában véve az, hogy kvótát fizessünk vívmányok fejében, közjogi vívmányok fejében, — hát nem feladása-e ez egész multunknak, a kik azt vitattuk és azt vitatjuk, hogy a nemzet jogai nem osztrák császári ajándékon, vagy királyi ajándékon nyugszanak, hanem a nemzet vérével megszentelt és megpecsételt alkotmányon nyugosznak és nekünk nem szabad és nem lehet alku tárgyává tennünk azt, a mit őseink számunkra vérükkel kivívtak. (Helyeslés baljelöl.) De hogy lehet vívmánynak tekinteni olyat, a mi kevesebb, mint az, a mi az 1867 : XII. t.-czikk 4