Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

302 239. országos ülés 1907 tikai hatalmat a faj- és osztályuralom állandó­sítására és megerősítésére használták fel« stb. Ebben van a fó'suly, a fő argumentum. Én mindenkor hangoztattam, hogy Magyarország­nak nem kell támaszkodnia idegen segítségre, hanem támaszkodni kell az országnak, a hazá­nak a fiaira és ezért arra kell törekednie, hogy ezen hazának a fiai egyetértésben legyenek, hogy ezeket a népeket Magyarországon — mert utoljára Magyarország különféle fajokból áll — az egyet­értés, a békesség kösse össze. Sajnálom, hogy eddig mindenkor ugy volt, hogy minden sikere a magyar államférfiaknak mindenkor felhasználtatott mi ellenünk, Horvát­ország és a nemzetiségiek ellen. Es ha kutatjuk, mi az oka ennek a borzasztó tüneménynek, a horvát obstrukcziónak, . . . Muzsa Gyula: Te csináltad! Supilo Ferencz: Szterényi! Hódy Gyula: Supilo! Polit Mihály: ... azt fogjuk találni, hogy itt a kormányok és parlamentek azt akarták csinálni, a mit én a nyáron tartott beszédemben mondottam, hogy Horvátország és Magyarország közt nincs államegység, hanem csak állami közös­ség. A ki tanulmányozta Magyarország alkot­mányának történetét, tudni fogja, hogy 1848 előtt is mindenkor bajlódtak ezzel a nyelvi kér­déssel Horvátországot illetőleg, és a horvátok mindenkor latinul érintkeztek; de végre jött az 1867-iki kiegyezés és akkor azt mondták, egyszer már el akarjuk intézni ezt a horvát nyelvi kér­dést ; és megoldották ezen kérdést az 1868 : XXX. t.-ez.-ben, ágy, hogy Horvátország területén csakis a horvát nyelv a hivatalos, még pedig nemcsak az autonóm ügyekben, hanem a közös ügyekben is. (Felkiáltások: Ez nem tartozik a tárgylioz!) De épen a tárgyhoz tartozik. Megtörtént azonban az, hogy egy nagyun ambicziózus ember rátukmálta a magyar kor­mányra, hogy el lehet kissé térni ezen törvényezikk­től és hogy meg lehet teremteni az u. n. vasúti pragmatikát. Egy hang (a középen): Ki volt az ? Polit Mihály: Nem mondom, tudjuk mind­nyájan. Ebből keletkezett az a baj. Én szerencsét­lenségnek tartom azt, hogy itt obstrukezió tört ki és hogy az a jó viszony, a melyben előbb vol­tunk Horvátországgal, megváltozott és most a kormány áll és nem tud mit csinálni.... Muzsa Gyula : Dehony nem tud . . . Polit Mihály. ... mert bizonyos feltételek, a melyekről gondolta Horvátország, hogy be fog­nak következni, nem következtek be. Éz nagyon sajnos Magyarországra nézve és nagyon sajnos Horvátországra nézve, mert nekem az a meg­győződésem, hogy Magyarországnak és a magya­roknak nem volt jobb barátja, mint a fiumei rezo­luczionisták. Hoffmann Ottó: Látjuk. I deczember 9-én, hétfőn. Polit Mihály: Megmondom, miért. Azért, mert eddig Horvátországban az unionista pártot mindenkor csak erőszakkal lehetett fentartani, míg ennek a pártnak támasza a népben van és azért nagyon fontos volt, hogy a magyarság meg birt nyerni egy oly pártot, mely egyetért a magyarral, egyetért Magyarországgal és támasza van a népben. Markos Gyula : Szép egyetértés. Polit Mihály : T. ház ! Meg vagyok győződve arról, hogy ha a magyarokkal történik az, a mi a horvátokkal történt, nemcsak obstrukeziót csinál­tak volna, hanem mást is. (Derültség.) Hallottunk e házban egy nagyon szép, na­gyon fényes beszédet és én ezen nem csodálkozom, mert ez a beszéd egy olyan államférfiú ajkairól hangzott el, a kit ismernek nemcsak Magyar­országon, hanem egész Európában és ez az igen t. közoktatásügyi mmis'-'.ter ur, gróf Apponyi Albert (Éljenzés.) Az igen t. miniszter úrral én ellentétben állok, de a férfi iránt mégis nagy szim­pátiával vagyok, mert hiszen kevesen vagyunk itt a házban, a kik 30—35 év előtt együtt mű­ködtünk és ezek között van gr. Apponyi Albert is . . . (Éljenzés.) Elnök (csenget) : Bárminő nagy szimpátiával van is a t. képviselő ur gr. Apponyi Albert iránt, még sem tudom megmagyarázni, hogy hol van az összeköttetés a határozati javaslat és a törvény­javaslat között és a között, hogy gr. Apponyi Alberttel szerencsés volt együtt lehetni. Gondolom, hogy gr. Apponyi Albert sokkal kevesebb szavak­kal többet tudott mondani: kérem tehát, ebben is az ő példáját kövesse. (Helyeslés.) Polit Mihály : Én ezzel csak azt akartam mon­dani, hogy a t. miniszter ur ugy tüntette fel itt az Ausztriával való Idegyezést, mintha azt mon­dotta volna, mint Húsz, hogy itt vagyunk, így cselekedtünk, nem tudtunk jobban cselekedni, Isten bennünket ugy segítsen. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Luther mondta azt, nem Húsz ! Polit Mihály: Én nem csodálkozom, hogyha a t. miniszter ur igy fogja fel a kérdést Magyar­országra vonatkozólag és ebben csak azt látom, a mit a franczia közmondás ugy fejez ki, hogy : »On revient toujours a ses premieres amours«, vagyis a t. miniszter ur most ugy cselekszik, mint annak idején a Sennyey-párt, a mely ugy fogta fel Magyarország helyzetét, hogy Magyar­ország gyenge Ausztriával szemben küzdeni és hogyha Magyarország nagyobb függetlenségét akarná érvényesíteni, ez az országot katasztrófa elé állítaná és azért ez a nagy, ez a kitűnő állam­férfiú, Sennyey Pál ellene volt a honvédség intéz­ményének. Én is azt becsülöm, hogy az igen t. miniszter ur azt mondja őszintén, hogy nem tudtunk többet tenni és nem voltunk képes teljes eredményt elérni. Nem is abban rejlik a hiba, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselő ur mondott, hogy a Magyar­ország és Ausztria közötti viszony a jobb eredmény

Next

/
Oldalképek
Tartalom