Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

239. országos ülés Í907 deczember 9-én, hétfőn. 303 elérését nem engedte meg, hanem abban, hogy ezentúl sem fejlődhetik az ország ugy, a mint azt a szélsőbaloldali párt képviseli. Bécsben azt gondolják, hogy sohasem fognak azon hibák újból ismétlődni, a melyek 1848-ban elkövettettek, hogy a hadsereg egy része a várakat és hadifelszerelvényeket fogja átengedni Magyarországnak. Ha tisztában volnánk álláspontunkkal, akkor tisztában volnánk a kiegyezésnek három legfontosabb kérdése, a kvóta, az önálló vámteriilet és a magyar jegybankra nézve. De hogy jártunk a kvótával ? Első beszédemben már kifejtettem, hogy Magyarország a régi kvótát még csak elbírta, de azóta a gazdasági viszonyok nemhogy javultak volna, hanem rosszabbodtak. Két százalékkal emelkedett a kvóta, de sokkal nagyobb mérvben emelkedett Ausztriában az a nézet, hogy a kvótát a lakosság arányában kell megállapítani és ezt az irányt tapasztaljuk mindenfelé. Én tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország sem 1917-ben az önálló vámterületet, sem 1911-ben a független magyar jegybankot nem fogja megkapni, mert az áramlat Ausztriában az, hogy Magyarországnak egy jottát sem szabad engedni, sőt Magyarországnak önállóságát és függetlenségét kell korlátozni. (Felkiáltások a középen : Ti pedig támogatjátok !) Bécs önöket támogatja ! (Zaj.) Talán szabad lesz pár szóval reflektálnom két igen jeles beszédre, t. i. Lengye Zoltán és Farkasházy Zsigmond beszédeire. Lengyel Zoltán egész terjedelmesen ismertette a belgrádi látogatást. Részletesen elmondta, hogy mikép ölelték és csókolták meg egymást szerbek és magyarok, továbbá, hogy azt hitték, hogy ebből valami nagy előny fog származni. A mikor ezeket a újságokban olvastam, azt gondoltam, hogy ezek Belgrádban megbolondultak, mert azt hiszik, hogy a külpolitikát itt Budaj>esten csinálják, pedig azt Bécsben irányítják. A konzekvenczia azután az volt, hogy szerbiai viszonyokra nézve elhangzott itt a házban két interpelláczió. En is elmondtam egy interpellácziót, a melyre a t. miniszterelnök ur tiszta bort öntött a pohárba . . . Elnök (csenget) : Engedelmet, de ezek a különben igen érdekes reminiszczencziák nem tartoznak a tárgyhoz. Másodszor figyelmeztetem tehát a t. képviselő urat, szíveskedjék szorosan a tárgyhoz szólani. Polit Mihály: Mindjárt kész leszek ! (Zaj.) de én azon szempontból indultam ki, hogy mindenkor szabad volt egy másik képviselő beszédére reflektálni. Engedélyt kérek tehát arra, hogy legyen szabad egy pár szót mondanom Earkasházy Zsigmond képviselő ur beszédére. (Nagy zaj.) Elnök: Ha jól értettem, a képviselő ur a tárgytól való eltérésre kért engedélyt a háztól. Igen ? (Felkiáltások : Igen !) Kérdem a t. házat: megadja-e az engedélyt igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik az engedélyt nem adják meg, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség nem adta meg az engedélyt. Kérem ennélfogva a képviselő urat, méltóztassék szorosan a tárgyhoz ragaszkodni, különben kénytelen leszek a szót megvonni. Polit Mihály: Én mindenkor azt mondtam és most is azt mondom, hogy Magyarországnak támaszt kell keresnie itt ebben az országban. Farkasházy Zsigmond képviselő ur itt felhozta a Luegerre, a Gesammt-Monarchíere vonatkozó beszédet. Az a Gesammt-österreich nem olyan tréfadolog. Hogy azok a bonyodalmak, a melyek ebből az obstrukczióból származtak, mielőbb megoldassanak, ez ugy Horvátországnak, min; Magyarországnak és a magyar kormánynak érdeke, valamint érdeke az is, hogy helyreáilittassék az egyetéités a Magyarországon élő különféle fajok és nemzetiségek között. És ha ez meg lesz, akkor nagyobb erélylyel fogunk felléphetni Ausztriával szemben. Ez az értelme ennek a határozati javaslatnak, a mely azt tartalmazza, hogy szükséges, hogy a magyar parlament kifejezése legyen az ország egész népességének. (Zaj.) Kérem a t. házat, hogy ezen határozati javaslatomat, a melyet nem volt alkalmam az előző alkalommal motiválni, az előterjesztett okok alapján, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Rojc Milán ! Rojc Milán (horvátul beszéd). Elnök : A t. képviselő ur folyton ismétlésekbe esik. Első izben azt mondotta, hogy ez rabságba dönti az országot xlusztriával szemben ; azután azt magyarázgatta, hogy ez a kiegyezés szorosan összefűz minket Ausztriával ; most pedig már háromszor egymás után azt bizonyítgatja, hogy tíz évre, kötjük ezt a szerződést, a mit különben valamennyien jól tudunk. Ez, t. ház. azt jelenti, hogy a képviselő ur mesterségesen akarja nyújtani a vitát. Én a képviselő ur szólásszabadságát tiszteletben tartom, de a háznak méltóságával játékot űzni nem engedek. Ezért első izben figyelmeztetem a képviselő urat, hogy vonja szűkebbre szónoklatát és tartózkodjék az ismétlésektől, különben a házszabályok szerint fogok eljárni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A képviselő ur ismételten eltért a tárgytól. Másodízben figyelmeztetem tehát, hogy ragaszkodjék szorosabban a szőnyegen levő törvényjavaslathoz. (Felkiáltások a baloldalon : Tiszteletlen volt a parlament iránt! Rendre!) HÓdy Gyula: Meg kell vonni tőle a szót, mint a hogy ő megvonta a magyar iskoláktól az engedélyt. Rojc Milán (folytatja és befejezi beszédét-). Elnök: Következik Surmin György képviselő ur! HÓdy Gyula : A távbeszélés nyilvános rendes tanára Zágrábban ! (Derültség balfelől.) Surmin György (horvátul beszél). Elnök (csenget): Figyelmeztetem a szónokot, hogy ne térjen el a tárgytól. (Élénk helyeslés és