Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-236

236. országos ülés 1907 deczember 6-án, pénteken. 247 Ilyen körülmények között semmi módot, semmi alkalmat nem látok arra, Hogy ennek a javaslatnak támogatásához hozzájáruljak. De tekintve annak tartalmát, nem akarok a részletekre kitérni, mert oly sokan és annyi oldalról világitották meg ezt a javaslatot, hogy annak minden oldala teljesen tisztában áll a ház előtt, röviden csak két szóval akarom ezt jellemezni, midőn azt mondom, hogy ez a javaslat a nemzetre nézve káros és hátrányos. Káros és hátrányos azért, mert akadálya az önálló vámterület felállításának, akadálya a nemzeti bank felállításának és akadálya egyszersmind a mi függetlenségi törekvéseink érvényesülésének. Birálat alá kell vennünk e javaslatot hatásában is. Ugy látom, hogy hatásában ez a javaslat ugy erkölcsileg, mint anyagilag az országra nézve megaláztatást jelent, a mi különben lépten-nyomon tapasztalható. A_z erkölcsi vereség bekövetkezett abban a lehangoltságban, abban az országos levertségben, a mely tapasztalható, bekövetkezett a függetlenségi párt bebelében felmerült eltérő nézetek nyilvánításában; az anyagi veszteség pedig folyton jelentkezik és folyton meg fog újulni a tizéves kiegyezés alatt, ugy hogy ez a kiegyezés nem évenkint 4,800.000 koronát, hanem 100 milliókra menő terhet fog, csak kissé változott körülmények között is, a nemzet vállaira rakni. Ilyen kiegyezést tehát, a mely csak azt mutatja, hogy a statuskvo helyett mindenáron egy kiegyezést akartak létrehozni, a magam álláspontjából nem fogadhatok el. De midőn a kiegyezési javaslatokkal foglalkozom, ki kell térnem egyszersmind az azzal összefüggésben levő bank- és kvótakérdésre, még pedig csak egész röviden, mert ez a kérdés is meg volt már világitva. Tisztán csak annak kijelentésére akarok szorítkozni ebben a tekintetben, hogy nem fogadhatom el a november 30-án az önálló magyar nemzeti bank felállítása tárgyában benyújtott határozati javaslatot, mert ez nem mondja ki precziz határozottsággal annak felállítását, ettől nem várom az önálló magyar nemzeti bank létesítését, hanem igenis kérek határozott kormánynyilatkozatot és kérek házhatározathozatalt az általam is aláirt határozati javaslat felett, a mely be van nyújtva a ház elé. Hiszen az osztrák-magyar bank ténykedése folyton felhív és figyelmeztet bennünket arra, hogy iparkodjunk tőle szabadulni, hogy mentsük meg az országot, mert csak az ettől való felszabadulás után működhetünk, dolgozhatunk, gazdasági megerősödésünkön, szabadságunkon és függetlenségünkön. Hiszen tudvalevő, hogy minden elfogadható indok nélkül vonta meg az osztrák-magyar bank a forgalom eszközeit Magyarországtól, hogy olyan helyzetet teremtsen, a mely mintegy presszionálja, mintegy szorítsa a nemzetet a szabadalom meghosszabbítására. A mi, t. képviselőház, az osztrák-magyar bank által előállított nehéz helyzetet iUeti, erre nézve hivatkozom arra, hogy a bank folyó évi november 27-iki kimutatásából látható, hogy 46 millió bankjegyet vont ki a forgalomból és egy hónaji alatt közel 200 milliónyit akart kivonni. Látszik tehát azon törekvés, hogy minket megfélemlíteni törekszik, hogy olyan helyzetet teremtsen, a mely Magyarországra nézve káros és kényszerítő. Csökönyösen állja a kontingentált alapot és ezen eljárása arra szolgál, hogy a viszonyok nálunk ne konszolidálódhassanak. Csúfosan visszaélt tehát a bankszabadalommal, pedig ez olyan jog, mely megbecsülendő, a mely más államnak jelentékeny jövedelmét képezi. De nem akarok tovább foglalkozni a bankkérdéssel, hiszen ezt ismeri a házban mindenki, a ki ezzel szakkszerűen foglalkozik. Csak annyit akarok megjegyezni, hogy a pénzügyi nehézségek mind csak azon pénzemberek rnanövrirozásának következményei, a kik az osztrák-magyar nemzeti bank pénzét itt az országban kamatoztatva, maguknak ugyanolyan hasznot biztosítanak egy idegen tőke forgatásával, mint maga az osztrákmagyar bank. Tehát ez csak képzelt nehézség és csak ezen idegen pénzzel üzérkedők által teremtett egészségtelen hitelviszonyi helyzet, a népnek túlságos behajtása az adósságcsinálásba, a mely oda vergál, hogy az osztrák-magyar nemzeti bank (Zaj a szélsőhaloldalon. Dehogy nemzeti !) továbbra is fentarthassa szabadalmát. Azt hiszem, ez a kifejezés nem olyan nagy baj és ha önök nagyon borzadnak ettől, akkor miért nem igyekeznek megforditani az elnevezést és miért nem küzdenek egy önálló magyar nemzeti bank felállításáért ! (Zaj.) T. képviselőház ! A kvótakérdéssel csak anynyiban akarok foglalkozni, a mennyiben azt, hogy ez hozzácsatol tátik a kiegyezési javaslatokhoz, törvénybe ütközőnek tartom. A kvótát beígérni nem volt joga a kormánynak, mert a kvóta megállapítása egészen más térre tartozik, és azáltal, hogy ez beigértetett, olyan helyzet állott elő, hogy akarva, nem akarva meglesz a kétperczentes kvótafelemelés. A t. előadó úrhoz is vagyok bátor e tekintetben szólni. Ugyancsak az ő tudása, az ő számításai mutatták ki azt, hogy Magyarország nem képes nagyobb kvótát viselni, és hogy nem lehetséges, hogy Magyarország Ausztriával szemben a 2%-os kvótaemeléssel terheltessék. Nagyon különös érzés lep meg engem, mikor valaki a tudása által kifejtett elvet és annak eredményeit a nyilvánosságra hozza és mégis állást foglal a kvótával terhelt kiegyezés elfogadása mellett. Olyan ez, mint mikor a szájunk ellene mond annak, a mit a szív érez, vagy az ész diktál. Földes Béla előadó : Én nem szavaztam meg! Csépány Géza: T. képviselőház ! Nem volt szükséges a kvótát két százalékkal emelni, meg lehetett volna a biztosított statuskvo alapján állani és be lehetett volna várni azt az időt, a mikor majd a nemzetnek nem egy kötött marsrutával kiküldött kormánya, hanem egy állandósított nemzetgyűlés és egy állandósított kormány fog ezen tíz évre kiterjedő egyezség felett határozni.