Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-236
248 236. országos ülés 1907 , T. képviselőház ! Hát ki van ebben a képviselőházban, a ki nem ismeri Horánszkynak számítását, a ki nem tudja azt, hogy a kvóta ilyen arányban Magyarországot nem terhelheti, hogy a mi erőviszonyaink, teherviselési képességünk ezzel a kvótaemeléssel arányban nem állanak ? És ki van a t. kormányon és követőin kivül, a ki elfogadná azt az elméletet, a mely felállíttatik, azt a régesrégen megbukott elméletet, hogy a népesedési arány alapján állapittassék meg a kvóta ? Hock János: Miért nem a területi arány alapján % Akkor mi fizetünk többet! Csépány Géza: Ilyen körülmények között, ilyen elméletek felállításával nem lehet egy gondolkodó embert meggyőzni arról, hogy ilyen egyezséget elfogadjon és annak pártolásához szavazatával hozzájáruljon. De hogy ne támogassam ezt a közösügyes kiegyezést, és hogy ne járuljak hozzá annak támogatásához szavazatommal, erre azon jelenség is felbátorít, hogy törvényalkotásainkban lépten-nyomon tapasztalnunk kell a korona, illetve az alkotmány egyik faktorának túlsúlyát, tapasztalnunk kell azt, hogy törvényalkotásainkban annyira akadályozva vagyunk, hogy csak olyan javaslatok, és pedig minden változtatás nélkül, mehetnek csak keresztül, a melyek előzetes jóváhagyást nyertek. Ez az előzetes jóváhagyás üyen arányban gyakorolva, túltengése a hatalomnak. Ugyanez nyilatkozik meg törvényalkotásainkban; ugyancsak a bécsi hatalom embereinek hatalma nyilatkozik meg a kiegyezés megkötésében. Ezt az alkalmat felhasználva, ki akarok még térni Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak f. évi november hó 27-én tett, a függetlenségi pártból kilépettekre vonatkozó megjegyzésére. És itt ki kell jelentenem azt, hogy mi, a kilépettek nem hagyjuk el a zászlót; mi ragaszkodunk az igazi függetlenségi és 48-as elvek tántorithatlan fentartásához, de nem járulhatunk hozzá a megalkuváshoz. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy mi nézeteinket nem tudjuk alárendelni. Mi nem nézeteinket kell, hogy alárendeljük, minekünk az elvet kellett volna megtagadnunk, ha ezt a kiegyezést elfogadjuk, ezt pedig senki sem várhatj a tőlünk. És fájó szivvel emlékezett meg a t. miniszter ur rólunk ; én is fájó szivvel emlékezem meg arról, hogy látnom kell, hogy a függetlenségi párt vezérei és diszei, mint Shakespeare Ophéliája, önmaguk tapossák el koszorújuk rózsáit. T. képviselőház ! Közeledem beszédem befejezéséhez. Azt hiszem, hogy ilyen állapotokban csak egy kötelesség áll az ember előtt, egy kötelesség áll minden függetlenségi férfi, előtt, és ez a küzdelem útja : küzdeni az ellen az áramlat ellen, a mely a függetlenségi pártot az országban diszkreditálni óhajtja. Nem lehet elhúzódnunk gyáván, szomorkodnunk multunk és jelenünk felett, hanem biznunk kell a jövőben, akarattal és erővel kell küzdenünk elveink érvényesüléseért. Ez a bizalom bátorit fel engem annak k'jelentésére, hogy állunk, rajta vagyunk Kossuth Lajos elveinek alapján xzember 6-án, pénteken. és bizom, hogy ezek az elvek érvényesülni is fognak és a t. kormány a helyett, hogy gyászos diadalainak babérain nyugodhatnék, minden perczben el lehet készülve arra, hogy az igazi függetlenségi zászló, a sokak által cserbenhagyott Kossuth Lajos zászlaja a nemzet bátrainak kezében és a nemzet élén tiszta fényben uj győzelemre emelkedve fog lobogni vagy megadásra fogja őket kényszeríteni, vagy a t. kormány és többség, állitásainak minden ferdeségeivel együtt, el fog enyészni. A javaslatot nem fogadom el. Babics-Gyalszky Lyúba (szólásra jelentkezik). Elnök : Miiyen czimen? Babics-Gyalszky Lyúba: A házszabályokhoz. Elnök: Melyik szakaszhoz? Babics-Gyalszky Lyúba: A házszabályok 215. §. c) pontjához. Elnök: Ezen szakasz alapján, de melyik szakaszt méltóztatik kifogásolni? (Zaj.) Babics-Gyalszky Lyúba (horvátul beszél. Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Magyarul! Nem lehet horvátul!) Elnök: T, képviselő ur, ismétlem, hogy a házszabályokhoz csak magyar nyelven engedek hozzászólni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) l&z a kijelentésem és ennek alapján kénytelen vagyok a szót a képviselő úrtól megvonni. Popovics Dusán (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen czimen ? Popovics Dusán : A házszabályokhoz ! (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : De magyarul! Horvátul kezd beszélni. Nagy zaj a közéfen és a baloldalon.) Elnök (csenget) : T. képviselő urak ! Kijelentett álláspontom, hogy a házszabályokhoz, a melyek felett való vitában nekem is kell szerepet vinnem, nekem rögtön kell válaszolnom, csakis gyakorlati szempontokból csak a magyar nyelv használatát engedhetem meg. (Zaj a horvátok •padjain.) Ez az én elfoglalt álláspontom és a mig a ház többségének helyeslésével is találkozom, (Elénk helyeslés a baloldalon.) ez a ház akarata. (Elénk helyeslés balfelől. Nagy zaj a horvátok padjain.) Supilo Ferencz: Törvénytelen! (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Rendre ! Rendre !) • Elnök (csenget) : Ezért a kifejezésért Supilo kéjDviselő urat rendreutasitom. Egyúttal ismétlem, hogy ez az álláspontom, és ezen álláspontomhoz teljes szilárdsággal ragaszkodom. Ne méltóztassék tehát az én elnöklésem alatt horvát nyelvű vitát provokálni és kérem a t. képviselő urakat, szíveskedj ének belenyugodni, (Zaj a horvátok padjain.) hogy én a magam részéről horvát házszabályvitát gyakorlati szempontból nem engedhetek meg. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen. Nagy zaj a horvátok padjain.) Pribicsevics Szvetozár: A 211. §. litera c) alapján kérek szót a házszabályokhoz. (Horvátul folytatja. Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon; Eláll!)
