Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

220 335. országos ülés 1907 deczember 5-én, csütörtökön. erőmmel magam is, mert annak idején, mikor ez a kérdés 1903 márczius 8-án szőnyegre került, a vitát én kezdtem volt el itt a házban és az igen t. képviselő ur fejezte be egy hatásos felszólalásával ; és hogy csak erről a diffamáló törvényről beszéljek, azt hiszem, ha ezt a t. képviselőház elé terjesztenék, nem fogadná el a ház, még ha a kormány szolidárisán ajánlaná is. Tehát nem kell azt mondani, hogy minden törvény egyforma törvény és mert törvényjavaslat, azért ezt is el kell fogadni, mint a többit, hanem vizsgáljuk annak tartalmát is. Ámde formáját is vizsgálni kell a törvényjavaslatnak. Ennek a törvényjavaslatnak pedig nemcsak tartalma sérelmes, — a miért a kiegyezési komplexumot, mivel az nem az önáUó vámterületet tartalmazza, a magam elvi álláspontjánál fogva nem fogadhatom el — hanem sérelmes a formájánál fogva is. Ezért nem lehet azt mondani, hogy ez alkotmányjogi szempontból mindenféle kritikát kiáll. De alkotmányjogi szempontból méltóztassék nekem megmondani, mi ez a törvény és ha egyszer ennek alapján a t. kormány kiadja majd a megfelelő rendeletet, hogyan van akkor a kiegyezési komplexum szabályozva, törvény utján-e vagy rendelet utján ? Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezen törvény által! Lengyel Zoltán: Kérem, disztingváljunk, miniszterelnök ur. Nem törvény által van szabályozva, mert a törvényt majd csak azután fogjuk beezikkelyezni a Törvénytárba. Azt hiszem tehát, a t. miniszterelnök ur is konczedálja nekem., hogy rendelettel fogja azt életbeléptetni, még pedig olyan rendelettel, a mely törvényes felhatalmazáson alapszik. Wekerle Sándor miniszterelnök: Abban különbözik, az 1906 : III. t.-cz.-től, hogy ez véglegesen ratifikál. Lengyel Zoltán: Ez nem ratifikál, ez azt mondja, hogy jóváhagyatnak; de hogy mi hagyatik jóvá, szövege szerint, az nincs benne. Már pedig sem nemzetközi szerződést, sem másfélét törvény utján nem lehet jóváhagyatni, ugy, hogy jóváhagyok, de nem tudom mit, hanem a jóváhagyás szövegének is benne kell lenni a Törvénytárban. Engedelmet kérek, ne méltóztassék ezt a preczedenst alkotmányjogi szempontból beleiktatni a magyar alkotmányba, mert elég csúnyán állunk ma is a törvényhozás és a többi dolgok szempontjából, eléggé át van lyuggatva a mi alkotmányunk. Ne méltóztassék azt is hozzátenni, hogy ezentúl lehetséges nemzetközi szerződések törvénybe iktatása törvénybe iktatás nélkül, lehetséges egyszóval, a mely pusztán csak négy vagy öt szótagból áll, hogy : jóváhagyatik, vagy jóváhagyatnak, hanem igenis a nemzetközi szerződések törvénybe iktatását nem lehet változtatni sem igy, sem másképen, csak törvény utján és mindig olyan törvény utján, a mely a jóváhagyott szöveget is magában foglalja. Itt a t. miniszterelnök ur megkerülte ezt a dolgot és beleirta, hogy jóváhagyatnak, de azért azok nem mindenben hagyattak jóvá, mert ezt tagadja az alkotmány, tagadja Kmety Károly t. képviselő ur, a ki erre engem az egyetemen annak idején tanitott, sőt vizsgáztatott is. T. képviselőház ! Nem a törvény utján léptettetik életbe a kiegyezés, hanem igenis rendelet utján lépteti életbe a t. miniszterelnök ur és disztingváljunk: olyan fajta rendelet utján, a mely törvényes felhatalmazáson alapszik. Az én tudomásom szerint, a hogy én a közjogban annak idején megtanultam — pedig eléggé megtanultam — ... Okolicsányi László : Nem látszik. Lengyel Zoltán : . . . kétféle intézkedést ismerek csak, vagy törvény valami vagy rendelet. Méltóztassék megmondani, van-e valami harmadik ? Főfaj nincs más, csak törvény vagy rendelet. Okolicsányi László : Szokásjog ! Lengyel Zoltán ; Bocsánat, de a szokásjognak épen az a feltétele, hogy előre nincs Írásba foglalva. Azt hiszem azonban, a t. miniszterelnök ur volt, a ki a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy szokásjog alapján tartsuk fenn a statuskvót. mert azt mondta, hogy ez nem szabályozás. Itt, t. ház, nem szokásról, hanem törvényes intézkedésről van szó, törvényes intézkedést pedig a közjog csak kettőt ismer : törvényt és rendeletet. Ez pedig nem törvényes intézkedés, nem törvény alapján való jóváhagyás, nem beczikkelyezés, nem törvényalkotás, hanem jóváhagyás egy törvényben az életbeléptetésre vonatkozó rendeleti utasítással, ennélfogva ez az intézkedés egy rendeleti utón való életbeléptetésre szóló intézkedés, a mely törvényes felhatalmazás alapján áll. Azt kérdezem önöktől, a kik jogászemberek és a közjogot is tudják, . . . (Folytonos közbeszólások a baloldalon.) Igen örvendek, ha valaki jobban tudja, mert hiszen módunkban van itt elmondani. Én a jogászokhoz fordulok, hogy lehetséges-e törvényt másként módosítani, másként megváltoztatni, mint valóságos törvény utján ? Lehet-e törvényt módosítani akként, hogy utasítom a kormányt a törvény módosítására ? Ilyet semmiféle alkotmányjog nem ismer. Erre nézve törvényes intézkedésre van szükség. . . (Zaj jóbbfélől.) Kérem t. miniszterelnök ur, vannak kormányzati intézkedések, a hol ez lehetséges, de vannak jogi intézkedések, a hol ez nem lehetséges. így például a t. miniszterelnök ur egy törvényt benyújthatna, a mely a perrendtartást módosítaná. Az igazságügyminiszter ur benyújt egy törvényt a perrendtartásra vonatkozólag és a t. miniszterelnök ur per analógiám beadna egy másik törvényjavaslatot, a mely azt mondaná per analógiám, hogy felhatalmazza a minisztert, hogy azt törvénybe iktassa. Ezt semmiféle bíróság el nem fogadja és ennek alapján ítélkezni nem fog, mert egy meglévő perrendtartást csak egy más perrendtartási törvény meghozatalával, épen igy bárnülyen