Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-233
233. országos ülés Í907 deczember 3-án, kedden. Í9l ügyi miniszter ur azt mondja, hogy a Id a nemzetiségekkel szavaz, az »a magyar nemzet képviselői* ellen szavaz. Ez nem felel meg ennek a defmicziónak. (Zaj.) Az én nézetem szerint még nagyobb politikai hibát követett el az előadó ur, a mikor bevezető beszédében, a melyben ennek a kiegyezésnek apológiáját akarta elmondani, azt mondotta, azért kell a kiegyezés, hogy ha maid szabad kezünk lesz, akkor nem tudom miféle destruktív elemek letörésére fogjuk felhasználni a hatalmunkat. Ez igen olcsó diadal, folyton, valahányszor nem igaz ügyet akarnak védelmezni, felkölteni soviniszta érzelmeket és mindig azt mondani, hogy ezek ellen kell nekünk dolgoznunk és mindenki, a ki nem tart velünk, ezekkel a hazaárulókkal fog kezet, tehát annak letörése első kötelesség. T. ház ! Be fogom fejezni beszédemet, de egy felszólítással. Higyjék el, igen t. függetlenségi párt, hogy nélkülünk az ország függetlenségét soha meg nem valósithatják. Higyje el az igen t. függetlenségi párt, hogy mielőtt e programm megvalósításának lehetőségét keresné, keresnie kell azt, hogy miképen lehet ehhez az eszméhez az ország minden nemzetiségét hozzáka})csolni. Markos Gyula: Hát gyertek! Ne járjatok Romániába. Goldis László : De ezt az eddigi módszer szerint elérni nem lehet, mert az eddigi módszer szerint — ime a horvátok példája — az összes lakosságot az ellentáborban fogják találni. T. ház ! Mi nem vagyunk függetlenségellenesek. Hisz tudják, a román nemzetiségi politika egyik kimagasló, igen előkelő tagja. Mocsonyi Sándor, nyütan a függetlenségi párt alapeszméjén áll, a függetlenségi eszme szolgálatában áll. A mi pártunkban a szerb radikálisok szintén teljesen az ország függetlenségének alapján állanak. A román nemzetiségi párt maga is (Zaj. Elnök csenget.) 1881. évi programmjában a kiegyezést nyilt kérdésnek hagyta; mi sohasem deklaráltuk, hogy nagyon kívánatosnak tartjuk az Ausztriával való közösséget. De egyet mindenesetre, akár Ausztriával közös, akár független Magyarország legyen, soha nem fogunk megszűnni követelni azt, hogy nemzeti létünk, nemzeti kultúránk itt biztositva legyen. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Senki sem bántja.) Mivel a mostani kormányban nem találom azt a hajlandóságot, hogy ilyen utón akarna haladni, abból a czélból, hogy biztosithassa az ország függetlenségét, és mivel ilykép nem viseltetem bizalommal a kormány iránt, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a nemzetiségi fádokon.) Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Babocsay Sándor! Babocsay Sándor: T. képviselőház! A mikor álláspontom megvilágítása végett a házban ma először és pedig most sem hosszadalmasan felszólalok, őszintén sajnálom, hogy az egyénileg tisztelt és nagyrabecsült férfiakból álló kormány ellen kell állást foglalnom; de ezúttal is egész életem igazi mesterének, Kossuth Lajosnak tanitását követem. Szerencsétlen nemzet az, — mondja Kossuth Lajos — a mely nemzet az institucziók helyett a személyekben keresi a garancziát. Non quis, sed quid ! A kiegyezési tárgyalás hosszú folyama alatt csak akkor vidultam fel némiképen, a mikor a hirlapokból azt olvastam — mert máshonnét értesitést nem nyerhettem — hogy a kiegyezés meghiúsult. De azt hiszem, nem csalatkozom, ha azt mondom, a ki a nemzet ütőerére tette a kezét, az is azt tapasztalta, hogy a nemzet is csak ezen hir hallatára élénkült fel egy kissé. És ezt én egészen természetesnek is találtam, mert az eddig megkötött kiegyezések mind jogtalan terheket róttak a nemzetre, nem volt tehát ok arra, hogy most valami nagy remény ébredezzen bennünk, főkép, mikor a kiegyezés megkötése előtt Beck osztrák miniszterelnök ugy nyilatkozott, hogy ők ugyan nem fizetnek a kiegyezésért praetium affectionist. Nem is fizetnek, ellenben fizetnénk mi, és ráadásul még önérzetünkön is csorba esnék, ha az úgyis túlmagas kvótának ujabb tiz évre még 2%-kal való felemelését statuálnók, még pedig az e tárgyban fennálló törvénytől eltérő módon. De, t. ház, én azt tartom, hogy ez az országgyűlés nem is illetékes ilyen tiz évre terjedő kiegyezést törvénybe iktatni. Ennek az országgyűlésnek megvolt és megvan ma is a maga kötött menetrendje. Voltaképen való kiemelkedő feladata az, hogy az általános választói jogon alapuló uj választói törvényt megalkossa, ennek meghozatala előtt pedig az alkotmányos és törvényes rendet helyreállítsa. Az állami szükségletek terén feladata volt a költségvetés és a rendes ujonczlétszám megszavazása, valamint a külfölddel már előbb, ámbár törvénytelenül, megkötött kereskedelmi szerződéseknek utólagos törvénybe iktatása. Itt azonban megjegyzem, hogy én a külföldi kereskedelmi szerződéseket nem azért fogadtam el, mert bevégzett tények előtt állottunk, minthogy én a fait accomplit-k előtt nem hajolok meg, ha azok gonosz dolgok, hanem azért fogadtam el, mert ezen külföldi kereskedelmi szerződéseknek intézkedései elég tűrhetők voltak. Továbbá feladata volt, és részben még mindig feladata lenne ezen átmeneti országgyűlésnek az is, hogy megtámadott alkotmányunkat megszilárdítsa, (ügy van ! Ugy van ! balfelöí.) Reánk, a függetlenségi pártra nézve a megáUapodások lényege az, hogy mi ezen átmeneti országgyűlés tartama alatt lemondunk ugyan programmunk megvalósításáról, viszont azonban ezen idő alatt semmi olyan nóvum nem fog történni, a mely a mi programmunkba ütköznék. Ennek a tételnek azután természetes következménye az is, hogy az Ausztriával való semminemű, tehát közgazdasági viszonyunkban sem fog előállani semmi néven nevezendő változás. Mi tehát egyrész-