Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-233
182 233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. a horvát obstrukczióról való nézetét itt a házban előadja. (Zaj,) Én e kérdéssel hosszasabban nem akarok foglalkozni, (Folytonos zaj.) csak egy nézetemnek adok mindenesetre kifejezést és ez az, hogy a horvát obstrukcziót Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat kérném, szíveskedjék egy kicsit hango^abban beszélni, mert a gyorsírók jelentik, hogy nem hallják. Én sem hallom. Goldis László: A horvát obstrukcziót nem itt a házban kell és lehet letörni, hanem otthon Horvátországban kell és lehetett volna is letörni. De szerény nézetem szerint ott sem erőszakkal, hanem a horvát nemzet méltányos és jogos kívánságainak méltatásával és engedélyezésével. Az igen t. függetlenségi párt azt vallja, hogy vannak körülmények, midőn a parlamentáris obstrukczió jogosult és ezt a körülményt abban véli feltalálni, midőn az illető obstruálók háta mögött a nemzet többsége áll. Azt nagyon nehéz ugyan elhatárolni ilyen esetekben, mert az obstruálók mindig azt állithatják magukról, hogy hátuk mögött a nemzet többsége áll, az én impresszióm azonban ezen esetben is az, hogy a horvát obstruálóknak háta mögött az a nemzet, melyet ők képviselnek, a horvát nemzet a maga egészében vagy legalább nagy többségében valóban ott áll ós épen ezen vélemény következtében nyíltan lehet állítani azt, hogy a horvát obstrukczió jogosult és jogosult volt. Én az obstrukcziónak elvileg egyáltalában nem vagyok barátja; kimondhatom őszintén, hogy ellenkezőleg, mindenféle obstrukcziónak ellensége vagyok, mert az obstrukcziót nem látom és nem ismerhetem el jogosultnak semmi esetre. Az obstrukczió az igazi parlamentarizmusnak a negácziója, mert a parlamentarizmus lényege az, hogy az emberek egymást érvekkel meggyőzni iparkodjanak. Hogy mennyiben sikerül, vagy nem sikerül ez a meggyőzés, az azután az észnek, egyéb tulajdonságoknak, a politikai helyzeteknek következménye. Az obstrukcziót én magam részéről erőszaknak tartom és azt gondolom, hogy minden olyan helyzet, a melyet erőszak utján hozunk létre, egészségtelen helyzet. Minden olyan helyzet, a melyet valamely országra ráerőszakolnak, semmi esetre sem lesz egészséges helyzet. Bizonyítja ezt épen a jelenlegi állapota Magyarországnak, mikor, nézetem szerint, akkor is indokolatlan és minden esetre a parlamentarizmus eszméjével ellentétben álló obstrukczió utján, tehát erőszak utján a függetlenségi párt került uralomra. Ezt az erőszak utján való uralomra kerülést különben a pártnak igen t. vezére is kiemelte és megmondotta, hogy a mai helyzetnek egyik hibája, egyik természetellenessége épen abban rejlik, hogy a függetlenségi párt előbb jutott többségre és előbb jutott uralomra, mint sem az erre való állapotot a történelem logikája megérlelte volna. A függetlenségi párt igen t. vezérének ezt a véleményét teljesen osztom és ebben ismerek rá az ő éles eszére, az ő éles felfogására. 0 maga is belátja, hogy tényleg a függetlenségi párt sokkal korábban jutott uralomra, mint sem a történelem logikája ezt megkívánta volna. Nem akarom itt ennek az okait kutatni, nem akarok itt rámutatni azokra a — hogy ne mondjam — mohó erőkre, a melyek mintegy szorították a függetlenségi párt elnökét arra, hogy a hatalmat birtokába vegye. Nem akarok ilyen körülményekre rámutatni, mert igen távol akarom magamat tartani attól, hogy politikai pikantériákkal foglalkozzam. Egyáltalában az én egyéniségem ellenkezik azzal, hogy esetleg különleges helyzetekből akarjam kimagyarázni más pártok politikai irányítását. Miután tehát kifejezést adtam sajnálatomnak a fölött, hogy a horvát obstrukczió lényegét nem magyarázták meg eléggé, erről a dologról tovább beszélni akarok. Beszédem fonalán azonban mindenekelőtt azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, vájjon a benyújtott egyszakaszos törvényjavaslat megfelel-e a magyar alkotmány szempontjából az alkotmányosság követelményeinek. Át fogok azután térni arra, vájjon a most nekünk bemutatott kiegyezés, összehasonlítva a statusquoval, mutat-e annyi előnyt, a mely előnyök még azon esetben is, ha ezeknek a törvényjavaslatoknak rendes parlamenti tárgyalása lehetővé vált volna, igazolhatná-e azt, hogy mi ezeket a javaslatokat elfogadjuk. Iparkodni fogok tehát, t. ház, beszédemnek ebben a részében megmutatni, hogy még abban az esetben is, ha ezek a javaslatok rendes parlamenti tárgyalás alá vehetők lettek volna, az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, még akkor sem lett volna abban a helyzetben, hogy azokat elfogadja, már azért sem, mert ezekben a javaslatokban nemhogy előnyt látna az országra nézve, hanem ellenkezőleg sokkal roszszabbnak tartja azt a helyzetet, a melyet ezek a javaslatok teremtenek, mint a milyen a mai helyzet, a staíusquo. Harmadsorban pedig röviden ugyan, de át fogok térni a kvóta és a bank kérdéseire is. Iparkodni fogok azután megjelölni azt az igazi tendencziát, a melyet az igen t. kormány a benyújtott törvényjavaslatokkal elérni akart; iparkodni fogok bemutatni és igazolni azt, hogy a mostani kiegyezés megkötését olyan érdekek követelték mintegy parancsolólag az uralkodó pártoktól, a kormánypárttól, a melyek nem az egész országnak az érdekei, a mely érdekek különösen a mostani politikai helyzetben túltengenék és a melyek lehetetlenné teszik azt, hogy más rétegek, a melyekre azután rá fogok mutatni, szintén hozzájussanak ahhoz a gazdasági előnyhöz, a melyhez hozzájutnak a kormányt ezen kiegyezés megkötésére késztető téI nyezők.
