Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. .181 ilyen minőségemben megválók egy párttól, a mely politikai párt, akkor demonstrálok kilépésemmel. (Igaz! ügy van!) Megizentem tehát, hogy ne tekintsenek tagnak (Helyeslés balfelől.) és enge­met azon idő óta, a mióta Széll Kálmán vissza­lépett : a szabadelvű párt körben —• ismétlem — soha senki nem látott, én ott sóba meg nem jelen­tem. Még azok is, a kikkel most szerencsém van együtt működni, jelentékeny részükben továbbra is ott maradtak, de én nem maradtam benn a pártban és ezt a szabadelvű párt igazgatójával tisztába is hoztam. (Helyeslés.) Arra, t. képviselő ur, hogy én micsoda rend­szert képviseltem ezelőtt, nem akarok itt vissza­térni. Annyit mondhatok, hogy én mindig tisztán elveket képviseltem, a mikor a parlamentben működtem. Tisztán elveket és egy rendszert, a mely, ha a maga tisztaságában fentartatott volna . . , . Hódy Gyula: Ugy van! Ugy van! F*i Wekerle Sándor miniszterelnök : azt hi­szem, közállapotaink nem vezettek volna ide. Én büszkén hivatkozom erre a rendszerre, (Helyes­lés), a melyben — az 1893—94. években — mindig az elveket képviseltük, azokat, a melyek ma is uralják a közvéleményt. Az a rendszer semmi mellékes tekinteteket, még a pártszempontok túlhajtását sem követte. I - Az én rendszerem minden tekintetben tiszta volt és merem mondani, hogy tiszta és nagy örök­séget hagytam hátra ugy politikai, mint gazdasági téren az én utódaimnak. (Igaz ! ügy van !) Engem tehát ugy odaállítani, mint talán egy rendszer egyes kinövéseinek képviselőjét, nem lehet. Sándor Pál: Nem állítottam. Nem mondtam azt. Wekerle Sándor miniszterelnök : Sohasem állit, csak következtetni enged. (Zaj és mozgás.) Ugron Gábor: Csak gyanúsít! Sándor Pál : Nekem nem lehet imputálni! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nekem kö­zösségem az abszolút politikával nem. volt. Polónyi Géza: Sőt tiltakozott november 18-ika ellen. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ennek bi­zonyságául hozom fel, hogy nem működtem ugyan politikai téren, hanem akkor, a mikor visszalépett Széll Kálmán és szerencsém volt ö felsége előtt megjelenni, ha jól tudom, 1903 június havában Schönbrunnban, és a mikor megjelentem, másod­szor, a hónapra nem emlékszem, ugy tudom, 1903 szeptemberben, és ismét a mikor megjelentem harmadszor 0 felsége előtt, ez pedig volt a válasz­tások után, ugy tudom, 1905 február végén, a mikor később ö felsége meghívására Andrássy grófnak nyilatkoztam gróf Apponyi Alberttel egyetértőleg, minden alkalommal azt a politikát képviseltem, a melyet ma itt érvényesítünk, jelesül a szerződéses formát; ekkor én vetettem föl illeté­kes helyen a fogyasztási adók elkülönítését, én vetettem fel azon katonai követeléseket, a mely katonai követeléseken soha túl nem hezitáltam, ma sem hezitálok tul, jövőre sem fogok tulliczi­tálni. (Igaz ! Ügy van !) Engem tehát nem lehet azonosítani az akkori politikával. (Igaz ! ügy van !) A mi a t. képviselő ur azt a vádját illeti, hogy én az ipartanácsban részt vettem, bocsánatot kérek, igenis én az ipartanácsban résztvettem, (Halljuk !) jövőre is részt fogok venni addig, a mig nekem arra módot nyújtanak. Sándor Pál: Nagyon hasznos ! Wekerle Sándor miniszterelnök : Nem szűntem meg Magyarország közgazdasági munkása lenni akkor sem, a mikor nem voltam vezető pohtikai állásban, hanem működtem azon a szerény té­ren, a mely nekem osztályrészemül jutott. Az ipartanács nem politikai testület, (Igaz! ügy van !) az egy szaktestület és én fentartom ma­gamnak a jogot és mindenkinek is ajánlom, hogy a szakszerű működést ne télelezze fel a politikai változásoktól. Sándor Pál: Pénzt szavaztatott meg a minisz­ter által. Wekerle Sándor miniszterelnök: En csak ajánlottam ezt vagy azt. Sándor Pál: A darabont-kormány alatt, Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, Isten mentse Magyarországot attól, hogy politikai változások esetén a szakszerű téren való működést is beszüntessék. En ott működtem az akkori ellenzék más tagjaival együttesen. (Igaz ! ügy van!) Sándor Pál; Akkor ne mondja, hogy hazajáró lélek vagyok. (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt kíván­tam megjegyezni. (Élénk helyeslés és taps.) Szent-Királyi Zoltán jegyző: Goldis László! Goldis László : T. ház! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Méltóztassanak helyüket elfoglalni, külön­ben alig lehet tanácskozni, (Halljuk ! Halljuk I) Goldis László : Azt hiszem, t. ház, hogy mindenekelőtt foglalkozni kell a mostani hely­zetnek tulajdonkéjoeni okával, legalább azon okkal, a melyet a kormány annak bejelentett. Az egyszakaszos törvényjavaslatra nézve azt mondja a kormány, hogy azért kénytelen ilyen módját keresni a megoldásnak, mert a horvát obstrukezió lehetetlenné tette a kiegyezési javas­latoknak törvényhozási rendes letárgyalását. (Zaj.) Ezen oknál fogva szükséges lett volna, hogy ezen causa efficiens-t, ezen inditó okot a kormány részletesebben is indokolja (Folytonos zaj. Gaál Gaszton képviselő a terembe lép. Elénk éljenzés.) és itt a házban behatóbb, részletes megvitatás tárgyává tétetett volna. Az én igen t. képviselőtársam, Polit Mihály beszéde elején belekezdett a horvát obstrukezió magyarázatába, mint olyan politikus, a ki talán legjobban is­meri az ügyet, mert ő maga is Horvátországban kilencz esztendeig képviselő volt. Igen sajnálom és az ügy érdekében is sajnálatos, hogy miután az igen t. elnök ur Polit Mihálytól a szót meg­vonta, ő nem juthatott abba a helyzetbe, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom