Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

180 233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. férfiaival az érintkezést az én miniszterségem alatt tudtommal és helyeslésemmel tartotta fenn, a mely különösnek tetszhető eljárás azon körülményben találja természetes megfejtését, hogy nekem és a Fejérváry-kabinetnek az volt egyedüli rendeltetésük, miszerint a korona és az akkori közfelfogás szerint a szövetkezett országgyűlési pártok által képviselt nemzet közt a megegyezés lehetőségét a legvéksőkig fentartsuk. És a czélból kötelességünk szerint minden eszközt és minden közvetítést szívesen vettünk igénybe.» (Nagy zaj balfelöl.) • Méltóztassék ezek után mindenkinek Ítéletet alkotni abban a tekintetben, hogy áll-e az, a mit én mondtam, hogy ez a szerződési formula már a darabont-kormány alatt született meg, vagy nem. Szavainak az értelme csak az volt, hogy a szerződési formát a darabont-kormány kísérelte meg. Én ismerem ennek az ügynek további fázisát is, de nem tartom sem az ország, sem bármely párt érdekében, hogy ezt a tárgyat tovább feszegessem. Nem tartom ezt abban az értelemben sem jónak, a melyben önök munkálkodnak, hogy a kiegyezés mielőbb perfektuáltassék. Ennélfogva kötelességem a további dolgokról hallgatni. Ez az egyik ügy. A másik ügygyei nagyon könnyen végezhetünk. (Halljuk ! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök ur szombaton a következőket mondotta rólam. (Halljuk ! Halljuk !) Megjegyzem, hogy a miniszterelnök ur beszédére általában lesz alkalmam visszatérni, csak a következő személyes kérdésére bátorkodom válaszolni. A napló a következőkép irja le (olvassa) : »Wekerle Sándor : A t. képviselő ur, ugy látom, nem is a maga nevében lépett fel. . . (Derültség balfelől.) Egy hang (a baloldalon): Előharczos! Wekerle Sándor miniszterlenök : . . . mert hiszen egy kimúlt rendszernek hazajáró lelkeképen kisértett. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hódy Gyula : A Lloyd-klubnak a kísértete ! Sándor Pál: Annak a kimúlt rendszernek ön is oszlopos tagja volt, miniszterelnök ur!« Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt én nem hallottam. Sándor Pál: Ezt én igy mondtam. (Zaj.) Sajnálom, hogy nincsen jobb füle a miniszterelnök urnak. Wekerle Sándor miniszterelnök: Kérem, igy nem lehet társalogni. (Zaj.) Sándor Pál: Bocsánatot kérek, de én mondtam és igy a naplóban benne is van. (Olvassa:) »A hazajáró lelkek fehér köpönyege az éjféli órákban félelmet kelthet a gyermekekben, de itt a fórumon, a hol világosan dolgozunk, félelmet kelteni nem fog.« (Felkiáltások : Igaz ! ügy van !) Hódy Gyula: Ez igy van! Sándor Pál : Erre van szerencsém a következőket válaszolni. Tudtommal Wekerle Sándor miniszterelnök ur a hírhedt november 18-ikán, még tagja volt a szabadelvű pártnak. (Mozgás. Zaj.) Sőt, még deczember 13-ika után is tagja volt annak. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem voltam! Sándor Pál: Sőt, január 26-ikán, a választás után is tagja volt a pártnak. (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez tévedés! Sándor Pál: Sőt azt vagyok bátor megjegyezni, hogy tudomásom szerint a szabadelvű pártból soha ki sem lépett. (Zaj.) Markos Gyula : Még ebben sem volna semmi ! Gr. Semsey László: 1904. májusában lépett ki! Sándor Pál: Sőt arról is biztos tudomásom van, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök ur a darabont-kormány alatt, mint az ipartanács szűkebb bizottságának elnöke . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez igaz! Sándor Pál: ... ajánlotta a darabont-kormánynak azokat a szubvencziós ügyeket, a melyeket ő igy óhajtott elintéztetni. ••' • Én, t. ház, nem tagadom, hogy megmaradtam hazajáró léleknek, a ki fehér köpönyegben jött ide. (Mozgás.) Én nem titkolom, hogy megmaradtam azon felfogásomnál és álláspontomnál, a melyet a szabadelvű pártban mindig képviseltem. Nem tagadom, hogy a szabadelvű pártnak egy kis közkatonája voltam mindig, a ki feltűnést sohasem akart kelteni . . . (Ellenmondások a baloldalon.) Ugron Gábor : Dehogy is nem ! (Zaj.) Sándor Pál : ... a ki soha politikai szolgálatot egyetlen egy kormánytól sem kértem, sőt privát szolgálatot sem. Azonban, ha én megjelentem is itt, abban a régi fehér mezben, abban a fehér köpenyegben. . . Darányi Ferencz: A mely fekete belül! Sándor Pál: . . . viszont látok még másokat is odaát a szélsőbaloldalon és itt mellettem is, a kik szintén annak a régi rezsimnek idejéből jelentek meg, de nem fehér köpenyegben. (Mozgás.) Az akkori mez megváltozott, akkori elveiket eltagadják. (Zaj.) Én megmaradtam a réginek, önök újjászülettek. Csak ezt akartam elmondani. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Goldis László ! (Wekerle Sándor miniszterelnök szólásra jelentkezik.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk I Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, csak néhány perezre veszem igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Sándor Pál képviselő ur jónak látja azt állítani, hogy én a szabadelvű pártnak nem tudom meddig, tagja voltam. Az igazság érdekében kijelenteni kívánom, hogy én azon idő óta, a mikor Széll Kálmán visszalépett: soha a szabadelvű pártkörben többé nem voltam. Sándor Pál: De tagja volt a pártnak ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Kérem, a tagságot is tisztába hoztam, mert én akkor megizentem, hogy nem vagyok tagja többé a pártnak, ne tekintsenek többé tagnak. Demonstratíve természetesen nem akartam kilépni, (Helyeslés.) mert én akkor egy birói állást töltöttem be, tehát ha