Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

174 233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. fel a kiegyezés anyagába akkor, a mikor a miniszterelnök ur, a ki a kormánynak feje, tatarozott ellensége a magyar nemzeti banknak, (Mozgás.) illetőleg az ő véleménye szerint hasznosabb a nemzetre a közös jegybank, a mit ő ugy fejez ki, hogy: a nagy gazdasági egységek hive. Ezzel a fogalommal, a mely bedobatott a közvéleménybe, a nagy gazdasági egység fogalmával, különösen pénzügyi tekintetben kell leszámolnunk. (Halljuk ! balfelől.) A nagy gazdasági egységeknek haszna egyáltalában nem jöhet figyelembe szuverén gazdasági területeknél, mert azoknak önálló gazdasági berendezkedése kell, hogy legyen, mivel csak igy lehet nagygyá, hatalmassá egy állam. Ha nézzük, t. képviselőház, az európai viszonyokat, látjuk, hogy a kicsiny Balkán-államoknak : Szerbiának, Romániának, Bulgáriának nemzeti bankja van. Görögország már 1841-ben, Portugália 1846-ban, Spanyolország 1821-ben, Svédország 1856-ban, Norvégia pedig 1816-ban felállította az önálló nemzeti bankot. És arra nézve, t. képviselőház, hogy ezek a bankok mennyit jövedelmeztek, egy kiesi államnak, Romániának a példájára hivatkozom. A román nemzeti banknak egész alaptőkéje 120 millió lei. És ezzel az alaptőkével a legutolsó esztendőben 5,760.000 lei eredményt tudott felmutatni, a miből az ország kincstárának 790.000 lei jutott, tehát nem kevesebb, mint a mennyit a mi osztrákmagyar bankunk juttat a kincstárnak. Ezek a példák bizonyitják, t. képviselőház, hogy igenis, egy nemzet pénzügyileg erős, hatalmas és gazdag csak ugy lehet, ha önálló nemzeti bank áll rendelkezésére. T. képviselőház ! A bank kérdésével leszámolva kimutattam azt, hogy a bankkérdés a mi kárunkra és veszteségünkre a kiegyezésbe bele lett kapcsolva. Áttérek most a másik fontos kérdésre, a kvóta kérdésére. A kvóta kérdésében ugy van a képviselők nagy része, hogy azt mondja : a választásokon a kvótáról nem volt szó, annak felemelését vagy leszállitását nem Ígérték, és igy ők szabad elhatározásuk szerint járhatnak el. Ez legalább is nagy tévedés. A koaliczióhoz tartozó pártok képviselői mindnyájan a paktumra hivatkozva fejtették ki a választások idején programmjukat a választók előtt. A paktum szerint, legalább a jaaktumnak a nemzettel megismertetett része szerint a katonai téren az átmeneti idő alatt a nemzet az ő jogos követeléseit nem érvényesiti ugyan, de másfelől tiltakozunk az e téren való áldozatok súlyosbítása ellen. (Igaz! a baloldal hátsó padjain.) A kvóta pedig, a mely megállapítja a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás arányát, nyilvánvaló, szoros, szervi, okozati összefüggésben van a katonai kérdésekkel, mert hiszen a közösügyi kiadások nagy, oroszlánrészét épen a közös hadsereg emészti fel. (Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) Tehát más czim alatt, kvóta czim alatt, mégis szembe helyezkednek azok, a kik a kiegyezést megszavazzák, a választópolgároknak adott programmal, mert a mikor a nemzet követelései katonai téren nem érvényesíttetnek, ugyanakkor igen súlyos áldozatokat hoznak katonai téren a nemzet kárára, szegényitésére. A kvóta-bizottságról, ennek különleges megalakulásáról, a főrendiháznak ama magatartásáról, hogy csupa 67-es tagot küldött ki abba, és arról, hogy hogyan történt a szavazás, majd a kvótatörvényjavaslat tárgyalásánál fogok nyilatkozni, most ezzel nem akarom az időt fogyasztani. Molnár Jenő: A főrendek döntötték el. Nagy György : A kvóta-bizottság azzal mentegetőzik, hogy nem volt értékmérő, a melynek alapján meg lehetett volna állapítani az egyes államok teljesítési képességét. Az én Ítéletem szerint értékmérőt könnyen lehetett volna találni, a mely megadja az útbaigazítást; ez pedig nem egyéb, mint a két állam költségvetése, mert ebben jut kifejezésre az állam anyagi ereje, teljesítési képessége. Magyarország költségvetése 1908-ra 20.U00 K-a pluszszal zárul. Igen ám, de a 20.000 K. ugy mutatható ki, hogy a kvóta a régi arányban van felvéve. Ha hozzá veszem a kvóta-többlet összegét, 5,810.000 K-át, akkor mindjárt más képet nyer a magyar költségvetés. Az osztrák költségvetés 1908-ra felmutat 1,900.000 K pluszt, ugyancsak a régi kvótát állítva be a kimutatásba, a felemelt kvóta szerint pedig az osztrákok 1908-ra 7,710.000 K-a pluszt mutatnak ki. Azt hiszem, hogy a hétmillió plusz, szembe állítva a mi költségvetésünknek mínuszával, hű képét adja a teherviselési képességnek. A kvótával hozott áldozatot ugy akarták kisebbnek feltüntetni, hogy azt mondták, a nagyobb kiadások csak 4,800.000 K-át fognak kitenni. Igy emlékszik meg Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur is a függetlenségi pártban előadott beszédében a kvóta összegéről. Ezzel szemben én adatokkal szeretném igazolni, hogy az évi kvóta a legminimálisabb számítás szerint is többet tesz ki. Az összes közös költség 367,600.000 K. Ebből az összegből a közös vámbevételekből fedezetet nyer 129,500.000. A fenmaradó összegnek, 238,000.000 K-a 2%-a 4,760.000 korona. Ehhez jön még a rendkívüli felszerelési hitelnek, 57 milliónak 2%-a, ugy hogy összesen a kvóta 5,810.000 koronát tenne ki. Ez is bizonytalan öszszeg, a mely még évről évre emelkedhetik, sőt emelkedik a tiz év lefolyása alatt. Hiszen csak most irja a »Zeit« azt, hogy az osztrák hadügyminiszter az állását köti ahhoz, hogy a katonatisztek fizetése felemeltessék. A »Zeit«-nek erre az erős czikkére a függetlenségi párt hivatalos lapja, a »Budapest« november 29-iki számában bárányszelidséggel ugy nyilatkozik, hogy ez idő szerint aligha lesz felemelhető a tisztek fizetése. Én meg vagyok győződve, hogy ez a mostani kormány, a melynek tagjai egy Kossuth Ferencz, egy gróf Apponyi Albert, egy Andrássy Gyula, nem fogja felemelni a katonatisztek fizetését, mert én e fizetésnek mostani felemelését a nemzet elleni súlyos bűnnek tartanám. Annyi égető kérdés vár meg-