Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. 173 fejezést adott — hogy a jegybank kérdése a kiegyezés kérdéséből kikapcsoltatott. Kikapcsoltatott épen a függetlenségi párt álláspontjának respektálása mellett. Ezzel szemben állítom és bizonyítom, hogy a jegybank kérdése a függetlenségi programm ellenére be lett kapcsolva. A jegybank kérdésében Magyarország joga tiszta, világos. Az összes intézkedések az 1867. márcziusi egyezménytől kezdve : az 1878 : XXV, 1887 : XXVI., 1899 : IV., 1899 : XXXVII. t.-czikkek, melyek a bank-kérdést szabályozzák, Magyarországnak az önálló jegybank felállítására való jogát kétségbe nem vonták, (Ugy van ! ügy van ! bal felől.) Ha a kiegyezés kérdéséből a bankkérdést ki kellett volna kapcsolni, akkor ez a kérdés ilyen alakban elő se kerülhetett volna, mert hiszen nem is képezi anyagát a kiegyezésnek, a mivel minden politikus tisztában van. A miniszterelnök ur is kijelentette október 16-iki beszédében, hogy a bankügy nem képezi a kölcsönös forgalmi viszonyok megállapításának tárgyát és csak czélszerűségi szempontból vonták be a kiegyezés komplexumába. Ez az osztráknak állott érdekében. Az osztrák álláspont az volt, hogy a közös jegybank szabadalmát már ebben a kiegyezésben meg kell hosszabbítani. Ezen álláspont ellen a magyar kormány állást foglalt, de csak részben tudta meggyengíteni. Nem tudta kikapcsolni a bankkérdést, az osztrákok által felvetett junktimot nem tudta lerontani, hanem fölvette a kiegyezés zárjegyzőkönyvébe, a zárjegyzőkönyv különleges határozmányaiba, az u. n. bankklauzulát, és ezáltal Magyarországnak az önálló jegybank felállítására vonatkozó korlátnélküli, feltétlen joga korlátok közé szoríttatott. A különleges határozmányokban megállapították azt, hogy a mennyiben a közös jegybankszabadalom nem hosszabbittatnék meg, ugy a kölcsönös állami pénzügyi szolgáltatások az 1892 : XVII. t.-czikkben megállapított pénzegységben, vagyis arany koronában történjenek. Megállarntották azt is, hogy a magyar államadóssági kötvények csak addig bírnak Ausztriában biztosítéki joggal, a mig a közös jegybank szabadalma fennáll. Tékát a nemzetnek egy kardinális joga lett megszorítva : a jegybank felállítására vonatkozó korlátlan joga. A részletes tárgyalás alkalmával alkalmat veszek egy oly indítvány megtételére, hogy a zárjegyzőkönyv e különleges határozmányai hagyassanak el, hogy tehát mindenben megfeleljen a valóságnak a kormánynak az az állítása, hogy a jegybank kérdése kikapcsoltatott a kérdésből. Farkasházy Zsigmond : A Benedikt-féle klauzula hagyassék el! Nagy György : Áttérek a jegybank egy másik nehézségére, a melyre épen most hivatkozott Farkasházy Zsigmond barátom, a Benedikt-féle klauzulára. Tegnap Földes Béla előadó ur, a kinek pénzügyi kapaczitása iránt nagy tisztelettel viseltetem, tanítványa is voltam, azt mondotta a Benedikt-féle formulára, szó szerint olvasom fel (olvassa): »A mi előttünk nem fekszik, a miről a kormány az országgyűlést fel nem világosította, arra nézve az országgyűlés, az én nézetem szerint, nem is nyilatkozhatik és nem is foglalhat állást és nem is vállalhat kötelezettséget. Nem tudom, hogy a formula létezik-e vagy sem.« De hisz Wekerle Sándor miniszterelnök ur a ház október 16-iki ülésében felolvasta ezt a formulát, (Halljuk ! Halljuk!) tehát a pénzügyi bizottságnak az előadója nem mondhatja azt, hogy nincsen tudomása arról, hogy ilyen formula létezik-e vagy sem. Wekerle Sándor október 16-án a következőképen nyilatkozott erre vonatkozólag (olvassa) : »Engedje meg a t. ház, hogy a bankügyre vonatkozó megállapodást szószerint olvashassam fel, a mint az az osztrák kormánynyal létesíttetett.« Mivel ez az idézet igen hosszú, csak a végét olvasom fel annak, a mely szerint (olvassa) : »Ha az osztrák-magyar bank fennálló szabadalma a kölcsönös kereskedelemügyi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés tartamaira bármi okból nem ujittatik meg, a két kormány a jegybank ügyének akkor szükségessé váló uj rendezése előtt oly megállapodásokat fog létesíteni, a melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés határozmányainak végrehajtását biztosítsák, nevezetesen megakadályozzák, hogy a pénzérték esetleges különbözőségéből eredő hatások a két állam közötti szabad forgalmi czélzatát meghiúsítsák vagy befolyásolhassák.« T. képviselőház! íme, a formulát maga Wekerle Sándor miniszterelnök ur ismertette meg a t. képviselőházzal. Ez a formula nem jelent semmi egyebet, mint azt, hogy az osztrákok ellenezhetik a mi jogos kívánságunkat az Önálló bank felállítása tárgyában, ugy, hogy azt mondhatják, hogy így a szabad forgalom korlátozva lesz, ós ez alapon tiltakozó szavukat emelhetik fel az önálló jegybank felállítása ellen. T, képviselőház ! En szives készséggel elismerem azt, hogy a kormányoknak kölcsönös nyilatkozata, a kormányok között megkötött ez a megállapodás, a mely nincsen benne a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban és nincsen benne a kiegyezés anyagában sem : nem kötelezi a nemzetet, (ügy van balfelől.) De más felől mindenesetre tény, hogy ez a megállapodás súlyos akadályát fogja képezni az önálló jegybank felállításának. Nekem sokkal erősebb a nemzeti erőbe vetett hitem, t. képviselőház, mintsem hogy csak egy pillanatig is elcsüggednék vagy kétségbe esném az iránt, hogy a magyar nemzeti jegybank 1911. január 1-én felállittatik-e. De méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ezeknek a most kötött megállapodásoknak a lerontásáért, a bankformulának a kihagyásáért még igen keserves áldozatokat fog fizetni a magyar. T. képviselőház! Egészen természetes volt, hogy a kormány ilyen megállapodásra jött a jegybank kérdésében, hogy t. i. bankklauzulát is vesz