Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

172 233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. áldozatot, a mely templomnak perzselyét ő szokta kifosztogatni. Tehát a munkának egy templomban való végzése állapítja meg köztük a kollegialitást. Ilyen természetű lehet csak az a koüegialitás, a mely kollegialitás a magyar képviselők és a horvát képviselők között fennáll. Elnök : Ezért a hasonlatért és ennek a hasonlatnak az alkalmazásáért Nagy György képviselő urat rendreutasítom. Nagy György : Mi itt a magyar törvényhozás templomában mint a nemzet törvényhozásának választott papjai tiszta hittel áldozunk a függetlenségi eszmék oltárán, mig ezzel szemben a nemzet ellenségei a nemzeti jogok kincstárát, a nemzeti jogok frigyládáját megrabolni igyekeznek. T. ház ! Elsősorban maga az egyszakaszos törvényjavaslat ellen emelem fel tiltakozó szavamat, mert ez az egyszakaszos törvényjavaslat veszedelmes preczedens és abban a parlamentarizmus sérelmét, megsebezését látom. Maga a miniszter ur a törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy ez a javaslat formailag eltér a más hasonló természetű ügyek elintézési módjától. Farkasházy Zsigmond : Kis formahiba! Nagy György : Véleményem szerint azért sérti ez a parlamentarizmust, mert a törvényben kifejezésre jutó nemzeti akaratnak a vélemények kölcsönös kicseréléséből, a meggyőződések tiszta harczából, az elvek termékenyitő erjedéséből kell kialakulnia, ezt a kialakulási proczesszust pedig egyenesen megakadályozza az egyszakaszos törvényjavaslat, a mely a kiegyezésnek öt összefüggő törvényjavaslatát egy 21 soros, egyetlenegy szakaszban süriti össze. T. ház ! Ha egy üzletember megvásárol egy üzleti berendezést a nélkül, hogy magát a berendezést látná, tisztán a felirat, a czégtábla után Ítélve, mindenki a könnyelműség vádjával illeti. Mennyivel súlyosabb egy nemzet felelőssége, mikor egy tiz éves gazdasági berendezkedés felett kell Ítéletet mondania, mikor fel kell állítania a mérleget, vájjon őt az üzleti berendezés átvételénél plus pagy pedig minus illeti ! Ezért tiltakozom a kiegyezésnek egy szakaszban való életbeléptetése ellen. De ha láttuk a czimet, a kiegyezési épületnek a firmáját, menjünk be magába az épületbe, a kiegyezés házába, öt teremből, öt törvényjavaslatból áll az épület. A termek egy része kong az ürességtől, a másik rész berendezése bántó. A falak kopottak, a festményei mázoltak, szakadékok tátongnak a falain, romokban botlik meg lábunk és az oda belépő nemzet ajkán elhal az öröm szava, megfakul a reménység és síró szomorúság, fájó aggodalom tölti el a szivet. Én azt hittem ifjú szivem hitével, hogy a most létrejött gazdasági kieg)?ezés épülete egy vár fog lenni, a melyből a nemzet hóditó hadjáratra"indulhat a gazdasági függetlenség kivivására, és ime csalódottan, fájó szívvel látom, hogy ez az épület nem vár, hanem börtön, (TJgy van! balfelől.) a melyben további hosszú tiz esztendőn át sinyleni fogja a nemzet a maga eddigi gazdasági rabságát. A nehéz, a bilincses rabságot. Olyan dus a kiegyezés anyaga; oly sok oldalról kínálkozik a bírálatra; annyi a gyógyulást váró sérelem ; olyan sok a javítást kivánó hiba, hogy igazán a legnagyobb óvatossággal, s a legnagyobb gondossággal kellett hogy kiválaszszam a lényegesekből a leglényegesebbet, nehogy talán a kevésbbé fontosabbra kiterjeszkedve, beszédem hosszúságával az obsrtuálás vádját ébreszszem fel magam ellen. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Megemlíthetném a kiegyezés kérdésében az annabergi csatlakozást, illetve e csatlakozás elmaradását, a melyet nem pótol, sőt e veszteséget még részben sem hozza helyre a kettős sinpár, s a vonatok számának 60-ról 94-re való emelése. Itt hivatkozhatnám Derschattára, az osztrák vasúti miniszterre, a ki kimutatta, hogy épen azért, mert a rendelkezésre álló végállomások, osztrák befolyás alatt maradnak, s az osztrák díjképzési fenségjog megizmosodott ezen kiegyezés által, ez voltaképen az osztrákokra nézve előnyös. (Ugy van! halj elöl.) Hivatkozhatnám a dalmát összeköttetésre, a mely a fiumei forgalmat megbénítja, s a mely Dalmácziát, a mely pedig jogilag a mienk, jobban összekapcsolja Ausztriával, (ügy van ! balfelől.) Hivatkozhatnám a vámkezelési költségnek egy fél millióval való fölemelésére. Különben ezt a kérdést hozzászólás nélkül nem is hagyom és majd akkor, a midőn a kvóta megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaljuk, fogok tüzetesebben rámutatni arra, hogy ilyen czimen 500.000 koronát ajándékozott a kormány az osztráknak. (Halljuk! Halljuk !) Hivatkozhatnám a tiroli gabonavám fenntartására, az osztrák hajózási vállalat adójának megszüntetésére ; hivatkozhatnám arra — a mit szintén fontosnak tartok — hogy a választott bíróság hatáskörét a budapesti tőzsde ügyeiben is fentartották, mert ha a kiegyezésnek XXI. és XXIV. czikkeit összevetjük, egészen nyilvánvaló, hogy miután a tőzsde nincs kivéve a választott bíróság hatásköre alól, ez is odatartozik. Ha pedig nem tartoznék ezen kérdés elbírálása a választott bíróság hatáskörébe, akkor sem lehet alóla kivenni, mert hiszen e tekintetben a kormánynak az az álláspontja, hogy miután nemzetközi szerződés jellegű az Ausztriával való kiegyezés, még a részletekben sincs jogunk azon változtatni. Mondom, mindezekre hivatkozhatnám ; mindezekről bővebben, részletesebben szólhatnék, de a már előbb is ismertetett okok alapján csak három kérdésre terjeszkedem ki részletesebben. A kiegyezés három ágát veszem bonczkés alá ; (Halljuk !) ez a három : a bank, a kvóta és a magyar blokk, s a vele kapcsolatos domaniális kölcsön kérdése. Az első kérdés a bank kérdése. Szatmári Mór : Goldis is beszélni akar ám"! Nagy György ." Ezen kérdésben egy áligazsággal kell leszámolnom, (Halljuk !) a melyet a nemzeti köztudatba ugy vittek át — ezen felfogásnak Szterényi államtitkár ur a képviselőházban is ki-