Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-233
233. ORSZÁGOS ÜLÉS 1907 deczember 3-án, kedden, Justh Gyula, utóbb Kakovszky István elnöklete alatt. Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzökönyvének hitelesítése. — Az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula, Kossuth Ferencz, Darányi Ignácz, gr. Apponyi Albert, Günther Antal, Josipovich Géza miniszterek és Szterényi József államtitkár. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét gr. Thorotzkai Miklós jegyző ur fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Zlinszky István jegyző ur, az azok ellen felszólalókat pedig Szent-Királyi Zoltán jegyző ur fogja jegyezni. Mindenekelőtt hitelesiteni fogjuk a múlt ülés jegyzőkönyvét. Felkérem gr. Thorotzkai Miklós jegyző urat, hogy sziveskedjék a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az 1907. deczember 2-án tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök : Kérdem a t. házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre nézve ? (Nincs!) Ha senkinek sincs észrevétele, akkor a jegyzőkönyvet hitelesíttetnek jelentem ki. Következik az Ausztriával kötött némely gazdasági és j)énzügyi megegyezés jóváhagyásáról (írom. 636, 638) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Bauer Antal! Bauer Antal (horvátul beszél). Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Bauer Antal (folytatja és befejezi horvát beszédét). Szent-Királyi Zoltán jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Kötelességemnek tartom az Ausztriával kötött gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor felszólalnom. Felszólalni azért, hogy őszinte, meggyőződésből eredő, bizonyítékokra felépitett bírálatot, Ítéletet mondjak erről a kiegyezésről, a mely Magyarországnak pénzügyi és gazdasági politikáját tíz hosszú esztendőre van hivatva eldönteni. Előrebocsátom azt, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el; nem fogadom el azért, mert az azzal életbeléptetni szándékolt kiegyezés Magyarországnak jogos, igazságos gazdasági érdekeit nem elégíti ki. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur (Éljenzés balfelől.) folyó évi november hó 27-iki felszólalásában azt mondotta, hogy tudja, hogy a magyar képviselőknek fájni fog jó magyar szive, ha ez ellen a javaslat ellen állást foglalván, majd a szavazáskor a horvátokkal együtt kell, hogy feláll] anak. En erre nézve tisztelettel kérdezem, hogy mi, a kik nemes, tiszta szándékkal, a függetlenségi eszme iránti rajongó lelkesedésből, izzó hazaszeretetből kovácsolt fegyverekkel jelentünk meg itt a parlamenti csatamezőn, felelősek vagyunk-e azért, hogy itt megjelennek a nemzetnek ellenségei, a horvátok, a harcznak martalóczai? (Igaz! ügy van ! balfelől.) Nekünk erős a hitünk, sziklaszilárd a meggyőződésünk, hogy e javaslat és e kiegyezés ellen való tiltakozásunkkal hasznos, üdvös szolgálatot teszünk nemzetünknek és különösen a nemzet függetlenségi és 48-as politikai hitvallást valló fiainak. A köztünk, magyar képviselők és a horvátok között alaptalanul emlegetett szövetkezést legyen szabad egy történettel megvilágítanom. Az utón két züllött kinézésű, gyanús külsejű, rovott multu ember halad. Útközben szembe találkoznak egy jóságos kinézésű, nyílt tekintetű pappal. A rovott multu emberek egyike köszönti a papot. Társa kérdezi, honnan ismeri, mire azt válaszolja : hogyne ismerném, mikor kollegák vagyunk. Elcsodálkozik a kérdező, hogyan lehet barátja egy papnak a kollegája. S ekkor azt feleli a társa, hogy azért kollegák, mert a pap ugyanabban a templomban mutatja be az urnak naponta az 22*
