Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

Í33. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfon. 161 üem kellett nekünk jogokat megszerezni, nem kellett vívmányokat hozni, hanem ezen törvény után vagy berendezkedünk önállóan, vagy ha gazdasági érdekeinknek és mondjuk a kényszerhelyzetnek ez felel meg, akkor berendezkedünk a közösség alapján, de nem mondjuk azt, hogy vívmány ide, vívmány oda. (Helyeslés a középen.) De azt is hallottam, — és különösen a kereskedelemügyi miniszter ur mutatott arra rá, — hogy e biztosítékot a velünk szerződő Ausztria is törvénybe iktatja és mint a nemzetközi szerződés a nemzetközi becsület oltalma alá van helyezve. Tehát ugy látszik, hogy ebben is volna, vagy talán csak ebben van közjogi vívmány, hogy Ausztria is törvénybe iktatja és elhelyezi a nemzetközi becsület oltalma alá. Már rendben vagyunk, ha a nemzetközi becsület oltalma alá helyeztetik. Hát ebben is, mint sokban, a t. kormány kissé könnyelmű volt az indokaiban, mert pl. mi történnék akkor a mi közjogi vívmányainkkal, ha nem helyezzük őket ez év végéig a nemzetközi becsület oltalma alá, vagyis ha addig nem iktatja Ausztria törvénybe a kiegyezést, amire, sajnos, igen erős kilátás van. Akkor mi lesz a nemzetközi becsület oltalmával? Hol lesz a közjogi vívmány, a melyet azáltal szereztünk, hogy most már a külföld előtt sem lesz ignorálható — mert íme, Ausztria is törvénybe iktatta •— a mi önállóságunkról szóló világos rendelkezés. Ez megint igen lényegesen összefügg, t. képviselőház és t. függetlenségi j)árt, azzal a kérdéssel, hogy mit szólunk mi az ausztriai 14. §-hoz, hogy vájjon, ha már mindent elvesztettünk és mindent elejtettünk: ezt az egyet, amire sem paktum, sem formula, sem semmi nem kötelez bennünket, megtartjuk-e ? Hogy ragaszkodunk-e ahhoz, a miről olyan szép beszédeket tartottak Kossuth Ferencz, Ugron Gábor és minden, a függetlenségi pártnak régibb időben számot tevő képviselője és a mihez, ha nem csalódom, maga Széll Kálmán is mint miniszterelnök és báró Bánffy Dezső is mint miniszterelnök hozzájárult, hogy t. i. nem tartják megengedhetőnek azt, hogy Ausztria a kiegyezést a 14. §-szal intézze el. T. ház! Most deczember elején vagyunk. Igen rövid idő választ el bennünket az év végétől . . . Laehne Hugó : Azért nem kell annyit beszélni! Szász Zsombor: Azért nem kell obstruálni! Pető Sándor: ... és addig Ausztriában, parlamentáris utón, talán nem lesz a kiegyezésből törvény. Laehne Hugó: A jövő héten meglesz! Bródy Ernő: Önnek megsúgták ? Laehne Hugó: Meg. Pető Sándor: örülni fogok neki, ha meglesz. Hogy visszatérjek arra, a mit mondottam, jó volna talán arról is diskurálni és nyilatkozni, KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XIV. KÖTET, hogy vájjon fentartjuk-e azt a régi álláspontot, a mely a szabadelvű párt uralma alatt — az elátkozott és kiátkozott szabadelvű párt idejében — kormányálláspont volt ? Tartjuk-e ezt, vagy sem ? Szász Zsombor : Ehhez most semmi közünk ! Pető Sándor: Különben, t. ház. ne méltóztassék rossz néven venni tőlem, hogy én — bár tudom, hogy van sokszor közjogi értéke is annak, ha a nemzetközi jog védelme alatt állunk — de itt ezt a kifejezést, hogy mi a nemzetközi jog, a nemzetközi becsület védelme alá helyezzük jogunkat, másnak, mint egy szép, de egyszersmind tartalom tekintetében értéktelen kifejezésnek nem tudom apprecziálni. Hát, t. ház, itt a nemzetközi becsület kérdéséről nincsen szó. Itt hatalmi kérdésekről van szó. (Ugy van ! a középen.) Mindenki a maga gazdasági érdekeit ugy és akkor viszi előre, a mint és a hogyan erejétől telik. Hiszen Széll Kálmán, akkori miniszterelnök, csak elég erélyesen, elég alaposan és elég komolyan, nem a nemzetközi becsület, hanem a törvény által követelt becsületesség törvényes parancsának védelme alá helyezett bennünket az 1899 : XXX. t.-czikk 4. §-ában és mégis, mit használt Széll Kálmánnak ez a bölcs előrelátása és gondoskodása ? Nem a nemzetközi relácziókról volt szó, t. ház, nem arról, hogy Uruguay, Paraguay, Németország. S váj ez és nem tudom én miféle országok . , . Laehne Hugó: Palesztina! Pető Sándor : . . . . respektálják-e az én jogaimat akkor, a mikor szerződnek a monarchiával a nemzetközi becsület utján, hanem arról volt szó, hogy a magyar kormány, a magyar törvényhozás és a magyar igazgatás respektálj a-e jogunkat, a melyet Széll Kálmán törvénvben biztosított % És daczára, hogy az 1899 : XXX". t. -ez. megszabta, hogy 1903-ra a külföldi szerződések felbontandók, hogy 1907. éven túli időre külfölddel szerződéseket kötni nem szabad és hogy a külföldi szerződések tárgyalása előtt elkészítendő az uj autonóm vámtarifa és ha nem is a nemzetközi relácziókat, de mindenesetre a magyar kormányzatot kötelezte arra, hogy saját törvényét respektálja : mégis az történt, hogy Tisza István alatt bekövetkezett, hogy megkötötték a német kereskedelmi szerződéseket, noha Tisza Istvánt saját hazájának törvénye tiltotta el attól: mi azután utólag kénytelenek voltunk azt ratifikálni. Azután, t. ház, necsak a nemzetközi becsületről beszéljünk, hanem arról is, hogy a kormány, szerény nézetem szerint, azt a súlyos hibát követte el, hogy nem 1915-ig kötötte meg Ausztriával az egyezséget, hanem 1917-ig. Mert abban, azt hiszem, mindenki egyetért, a ki gazdasági kérdésekkel csak felületesen is foglalkozik, hogy azok az u. n. nemzetközi komplikácziók, az a lekötöttség és kényszerhelyzet, a melyet a törvénytelen kormányok előidéztek, nem forognak fenn annál a kérdésnél, hogy 1915-ig vagy 1917-ig kössük-e meg Ausztriával a szerződést; csak épen, ha 21