Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. 147 Viszonosság alatt nem érthetünk egyebet, mint hogy az előbbi állapotot fogjuk fentartani, természetesen a recziproczitás feltételezése meUett, mert ha Ausztria nem tartja meg a viszonosságot, mi sem tartjuk meg azokat a kötelezettségeket, melyekkel az előbbi állapot reánk nézve jár. És viszont a státuszkvó sem jelenthet egyebet, mint ugyancsak az előbbi állapotnak fentartását ugyanazon feltételek mellett. Hogy maga Polónyi Géza t. képviselő ur is ebben a nézetben van és hogy ez a felfedezése egészen utólagos jellegű, hogy ő maga is mindig tudta és hogy ez a két dolog egy és ugyanaz, arra klasszikus bizonysága van, melyet maga Polónyi Géza is bizonynyal elfogad. 1906 április 12-én adta elő az akkor megalakult kormány a maga pro grammját a függetlenségi párt körében és ennek alapján mentünk bele a választási harczba. Ekkor Wekerle Sándor miniszterelnök ur, mint a kormány feje, szószerint a következő kijelentéseket tette (olvassa) : »Az Ausztriával fenálló viszony tekintetében oda fogunk törekedni, hogy az önálló vámterület jogállapotáról a tényleges külön vámterület állapotára térjünk át. Ha ebbeli törekvéseink sikerre nem vezetnének, kénytelenek leszünk ajánlani azt, hogy az 1899: XXX. t.-czikkben kimondott viszonosság mondassék ki az uj alapon, a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződések tartamára. Igaz, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam, valahányszor ilyen ráolvasás történt, mindig azzal védekezett, hogy ő akkor nem volt jelen, hogy abban az időben beteg volt, de arra mindannyian emlékszünk, hogy mikor erről a viszonosságról beszélt a kormány és hivatalos kormánynyilatkozatot tett, akkor Polónyi miniszter ur jelen volt, Istennek hála, teljesen jóegészségben és a külső és belső megelégedésnek minden látható jelével kisérte ezen nyilatkozatot. (Derültség.) A mi pedig a királyi szó kérdését illeti és azt, hogy nekünk ez a megállapodás királyi szóval lett garantálva, a mely előtt hódolatteljes tisztelettel kell meghajolnunk, kijelentem, hogy az én tiszteletem a királyi szó iránt nincsen időszakhoz kötve és azt, hogy vájjon a királyi szót kisérheti-e bizalom, kisérheti-e szerencse, augurok módjára nem jövendölöm, sem a sasok röpüléséből, (Derültség.) sem az áldozati állatok beleiből, mert azt méltóztatnak tudni, hogy mindig voltak és vannak olyan állatok, a melyek engednek a beleikben vájkálni, és már az ókorban is voltak augurok, a kik nagyon jól értettek ehhez a mesterséghez. De ez a királyi szó nem jelenthet többet, mint hogy magának a Felségnek nem lesz ellenvetése, Ausztriának lekötését azonban nem jelenti. En állom a gazdasági harczot, ha annak sora kerül, ehhez • a harczhoz fel akarok fegyverkezve lenni és tudni akarom, hogy mi annak a harcznak a czélja! Mert harczolni akkor, a mikor az egyetlen igazi győzelmi pályabér, a gazdasági önáUóság, eleve el van zárva, felvenni egy harcznak minden koczkázatát, veszedelmét, kárait és rázkódtatásait csak azért, hogy meginditsunk egy minden háborúnál rosszabb szakadatlan portyázást. . . Szterényi József államtitkár: ügy van! Ez az igaz ! Kelemen Samu: ... ez, t. képviselőház, nem harcz a győzelemért, még csak nem is harez a békéért, hanem harcz a harczért. Az ilyen harcznál többet ér a béke, még ha nem elégíti is ki minden várakozásunkat, mert az ilyen gerillaharcz nem volna egyéb, mint a szakadatlan elvérzésnek egy állapota, a melyet épen az sinylene meg jobban, a ki gazdaságilag gyengébb. T. képviselőház! Felvetette Polónyi Géza t. képviselőtársam, a maga újkori bizalmatlanságának megokolásául, még a banknak kérdését is. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi t. képviselő ur itt az előrelátásnak hiányával vádolja meg a kormányt. Szerinte már régen, még a tárgyalások megindulása előtti időkben kellett volna alkudozásokba és tárgyalásokba bocsátkozni az önálló banknak felállitása iránt. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! halfelől.) Hát, t.képviselőház, miért jön ez a nyilatkozat ilyen későn, miért lombhulláskor, darutávozáskor ? (Derültség.) Hiszen Polónyi t. képviselőtársam a minisztériumnak régesrég 1906. áprilisa óta tagja. (Zaj.) A pontos idő azonban nem lényeges. A lényeg az, hogy 1906. szeptember havában indultak meg a kiegyezési tárgyalások és Polónyi Géza t. képviselő ur még tagja volt a kormánynak 1907. január végéig, tehát a tárgyalások megindulta után még öt hónapon át. A mikor ezek a kiegyezési tárgyalások megindultak, a dolog természete szerint a kormánynak tisztában kellett lennie azzal a programmal, a melynek alapján ezekbe a kiegyezési tárgyalásokba belekezdett. Ennek a programúinak részletei a tárgyalások folyamán változhattak — ez is a dolog természetében fekszik — de az alapvető elvek nem változtak és azokkal tisztában kellett lennie Polónyi Géza akkori miniszter urnak is. (ügy van! halj elől.) Hogyan jut tehát Polónyi Géza t. képviselő urnak eszébe az, hogy nem volt a kormány előrelátó akkor, mikor ő, az előrelátó államférfiú : öt hónapon keresztül látott a nélkül, hogy látni akart volna valamit, (ügyvan! halfelől.) T. képviselőház ! A kormány nem is járt el helytelenül akkor, a mikor a bankkérdést nem oldotta még meg. Helytelenül a mi felfogásunk, a függetlenségi párt álláspontja szerint akkor járt volna el, ha a közös bank tekintetében lekötötte volna magát. Ez azonban, t. képviselőház, nem történt meg, és én most ennél a kérdésnél disszidens képviselőtársaimhoz fordulok és azt a kérdést intézem hozzájuk . . . Muzsa Gyula : Melyik árnyalathoz, a Polónyi-, vagy a Lengyel-féléhez ? Kelemen Samu : Ezzel a kérdéssel mind19*