Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-232
148 232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. nyájukhoz fordulok, mert ez mindnyájuknak lelkiismeretére tartozik. (Halljuk !) ök tagjai voltak a függetlenségi pártnak abban az időben, midőn a párt követelésül állította fel azt, hogy a bankkérdés a tárgyalások sorából kikapcsoltassék. (Igaz ! Ugy van I balfdől.) Akkor a kormány a függetlenségi pártnak ezt a tiszta, egyenes óhaját honorálta is, ezt az Ígéretet, melyhez becsületünket kötöttük, a saját maga becsületével is fedezte, s az osztrák kormánynyal szemben ezt az álláspontot foglalta el, vagy — ha ugy tetszik a kifejezés : küzdötte ki. Hát, t. képviselőtársaim, (Zaj.) azért, mert időközben a pártköteléknek ez a láncza megszakadt ; azért, mert időközben t. képviselőtársaim a pártkörből vagy a pártból kiléptek: ez a mindnyájunk becsületével fedezett egyhangú álláspont olyan-e, hogy most a képviselő urak kivonhatják magukat azok alul a követelések alól, a melyeket mindnyájunk egyenes, egyhangú óhajára teljesített volt a kormány ? (Zaj.) Szász József és Molnár Jenő (közbeszólnak). Kelemen Samu; Ne méltóztassék most a kvótát emlegetni, most másról van szó. (Zaj.) Arról van szó, hogy Molnár Jenő t. képviselő ur, épugy, mint Szász József t. képviselő ur, mindannyian egyértelműen követeltük . . . Szász József: Nem igaz ! Nagy György: A bank-kérdés be lett kapcsolva. Kelemen Samu : Erre is rátérek. Most egyszerűen ugy áll a dolog, hogy a kikapcsolást a párt követelte, egyértelműen követelte, rá tudok mutatni. (Ellenmondás ' a baloldal hátsó padjain.) Most jnedig — ne méltóztassanak haragudni . . . Nagy György: Nem igy volt... Kelemen Samu: Ha méltóztattak követelni a kikapcsolást, miért méltóztatik most azt követelni, hogy a bankkérdést bekajjcsoljuk azzal, hogy az előterjesztett határozati javaslatot elfogadjuk ? Ez a bankkérdés bekapcsolása volna. Kétféle dolgot ilyen kérdésben nem lehet művelni. Szterényi József államtitkár: Nagyon helyes, logikus. Kelemen Samu : Nekem ebben a kérdésben — hogy végezzek Polónyi Géza t. képviselő úrral — egyetlen megnyugvásom van. A t. képviselő urakra még szándékom rátérni. (Halljuk ! Halljuk !) Az én megnyugvásom a következő : (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, minden családban előfordulhat az a tragikus eset, (Halljuk !) hogy a család egyik fiatal tagja valamely baleset következtében . . . (Zaj a baloldal hátsó padjain. Halljuk !) Halljuk!) Bevárom, a mig a t. képviselő urak kimulatják magukat. (Mozgás.) Szász József: Ne beszéljen olyan hosszan, mert azt mondják még, hogy a horvátokkal czimborál. Nagy György : Ha mi beszélünk, azt mondják, a horvátokkal szövetkezünk. Kelemennek szabad beszélnie. Ha én beszélek, akkor azt mondják, hogy a horvátokkal szövetkezünk és lopjuk az időt. (Mozgás.) Kelemen Samu : Ismétlem, t. ház, az a megnyugvásom van, hogy minden családban előfordulhat az az eset, hogy a család egyik tagja valamely szerencsétlenségnek vagy balesetnek áldozatává lesz. Ha aztán az utólagos bonczolás kideríti, hogy az illető családtag amúgy is valamely szervi bajban szenvedett és ennek következtében rövidebb-hosszabb idő múlva úgyis kimúlott volna, mindig nagy vigasza ez a megszomorodott családnak. Ez a vigasztalás ér bennünket. íme, kiderül ország-világ előtt, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam, a ki kétségkívül a miniszteri padokban is ily határozottsággal és erélylyel utasította volna vissza e törvényjavaslatokat, előbb-utóbb mint miniszter úgyis kimúlott volna abban a nagy szervi betegségben, a melyet a kiegyezési javaslatok idéztek volna elő nála. (Derültség.) Hogy közbeszóló t. képviselőtársaimnak, a disszidenseknek kívánságát is kielégítsem, tekintettel az idő rövidségére, a melyet szem előtt fogok tartani, mindenekelőtt mégis foglalkoznom kell állásfoglalásukkal és fejtegetéseikkel. Elsősorban ki akarok térni Sándor Pál t. képviselő urnak a függetlenségi párt ellen intézett támadására (Mozgás.) és azokra az érdemi fejtegetésekre, a melyekkel ő előállott. Ebbe fogom bevonni t. képviselőtársaimnak eddig hallott előterjesztéseikre szóló válaszomat is. Sándor Pál t. képviselőtársam a legsúlyosabb invektivával illette a függetlenségi pártot (Igaz! Ugy van!) akkor, a mikor azt mondta, hogy e párt megtagadja a maga gazdasági programmját, megtagadja akkor, a mikor a gazdasági önállóságot nem valósította meg, az önálló bankot jjedig nem fogja megvalósítani, T. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kritika igen könnyű fegyver, azzal könnyű bánni. Fájdalom, az ő beszéde ráczáfol a nyilatkozatára, neki a kritika nehéz volt, legalább azon a téren, mikor a bizonyításra került volna a sor — csak pár perczczel előbb volt alkalmunk meggyőződni róla — mennyire nehéz. T képviselőház! Mi az 1905-iki trónbeszédre adott válaszfeliratunkban arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy ez idő szerint épen azon okoknál fogva, melyekre az államtitkár ur rámutatott, gazdasági önállóságunkat csak elő fogjuk készíteni, ebben az irányban fogunk halódni. 1906-ban, mikor a koalicziós kormány ilyen irányú programmot adott, ezzel a programmal indultunk a választásokba, ezzel a programmal kértük az egész országnak a bizodalmát, a mely ennek a prográmmnak az alapján választott meg bennünket. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ez a szemrehányás tehát nemcsak jogosulatlan, hanem alapja teljesen koholt. (Felkiáltások balfelöl: Rosszhiszemű!)
