Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

146 232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. vesző folyosóit, zeg-zugait, titkos fülkéit, rejtekajtóit, százszorosan kanyargó csigalépcsőit, a melyekről soha halandó ki nem találta, hogy hová vezetnek. (Tetszés.) Csak egy dolgot tudunk mindannyian bizonyosan, és ez az, hogy az épület utczai homlokzata rendszerint mást mutat, mint a belseje. (Elénk tetszés.) Polónyi t. képviselőtársam alkotmányjogi és czélszerűségi szempontokból támadta mindenekelőtt azt az egyszakaszos törvényjavaslatot, a mely a ház előtt fekszik. Nem szándékozom végiggázolni a paragrafusoknak azon a tengerén melyet ő itt felidézett, ámbár éltet az a remény, hogy már tradiczióim alapján is száraz lábbal kelhetnék át ezen a tengeren is. (Derültség.) De az én t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy ez a törvényjavaslat, a mely itt be van terjesztve és a mely most a tárgyalás alapja, sérti a házszabályt, sérti a törvényekre előirt azt a szabályt, hogy azokat be kell czikkelyezni, ki kell hirdetni, és állítja, hogy mi itt olyan szerződéseket akarunk életbeléptetni, a melyeket a képviselőház nem ismer, a melyek ehhez a törvényjavaslathoz mellékelve nem voltak. Ezekkel az ellenvetésekkel egészen röviden mégis csak foglalkozni kell. Mert mi a házszabályok rendelkezéseinek megfelelően tárgyaljuk ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ez be lesz czikkelyezve, ki lesz hirdetve; ebben a törvényben felhatalmazást kér a kormány arra, hogy hatályba léptessen egy szerződést, a mely nem ismeretlen előttünk, mert hiszen be lett terjesztve a képviselőházban és le is tárgyaltatott a bizottsági üléseken. Minden olyan törvényjavaslat, a mely a ház elé lett terjesztve, ezzel át is lett adva a nyilvánosságnak, az tehát a képviselőház előtt ismeretlen nem lehet. Bemeilékelése a szerződéseknek épen azért volt szükségtelen, mert hiszen a kormány már előzőleg a képviselőház elé terjesztette volt. De, t. ház, czélszerűségi szempontokat is emiitett t. képviselőtársam. Én azt hiszem, hogy ő a czélszerűség szempontjai alatt azt értette, hogy vájjon czélhoz fog-e vezetni ez a törvényjavaslat és ennek alapján elérhetjük-e azt, hogy azt január 1-ére letárgyaljuk. Ebben az irányban természetesen nem fogok jövendölésekbe bocsátkozni, de egy körülményt mégis figyelembe kell ajánlanom. (Halljuk !) Minden obstrukczió, akármilyen tiszteletreméltó legyen is, (Halljuk !) inditó oka bizonyos tekintetben lázas állapot. Az ilyen lázas állapothoz, ha az tulhosszu ideig tart, igen könnyen járulnak idegen kóranyagok, a melyek folytán azután nem tudható az, hogy a betegségnek minő lesz a lefolyása. Mindenesetre czélszerű tehát e lázas állapotot megröviditeni, ha tudjuk, hogy ilyen eljárással lényegesen rövidebb határidő alatt érhetjük el a kibontakozást. Ez maga is mutatja azt, hogy az, a mit cselekszünk, nem czélszerűtlen. Egy aggodalmam azonban nekem is van, és ez az, hogy miután Ausztriában is olyan helyzet állott be, a melynek következtében lehetővé válik az, hogy törvényhozási utón ezek a szerződések letárgyalhatok nem lesznek, esetleg tehát az osztrák alkotmány 14. §-a értelmében fognak ott életbeléptettetni, a mely esetben ott azok a szerződések utólagosan fognak tárgyaltatni; megnyugtatást kérek az igen t. miniszterelnök úrtól arra, hogy ebben az esetben mi az ő szándéka, mi a terve, minthogy a magyar törvényhozás szuverenitásával és a parlamenti helyzettel nem' tartanám összeegyeztethetőnek azt, hogy mi lekössük magunkat akkor, midőn a másik fél számára az utólagos tárgyalás lehetősége biztositva van. Polónyi Géza képviselőtársam második támadása a kiegyezés érdeme ellen szól és itt az ő álláspontja találkozik báró Bánffy Dezső igen t. képviselő ur álláspontjával. Mind a kettőnek az az óhaja, hogy ez a törvényjavaslat vettessék vissza és ennek helyébe a státuskvó vagy a recziproczitás lépjen. Báró Bánffy Dezső ezt törvénynyel óhajtja elérni és ebből a czélból törvényjavaslatot is terjesztett be, de homályban hagy bennünket az iránt, hogy mi lesz akkor, ha Ausztria nem lesz hajlandó hasonló törvényt megalkotni, Polónyi Géza t. képviselőtársam pedig homályban hagy még az iránt is, hogy vájjon ő ezt törvény utján, vagy pedig a tényleges állapotnak tényekkel való fentartásával óhajtja-e elérni. Báró Bánffy Dezső t. képviselőtársam álláspontjának megokolásában azt az igen általános jellegű kijelentést tette, hogy kényszerzubbony áll rendelkezésünkre, a melyet majd ráhúzhatunk Ausztriára. Hasonló gondolatnak adott kifejezést Polónyi Géza képviselő ur is. Hogy egyet gondoltak-e ők mind a ketten, azt én, t. képviselőház, nem tudhatom, de őszintén megvallva, nem hiszem. (Derültség.) Nem hiszem pedig azért, mert Polónyi képviselőtársam sokkal — bocsánatot kérek a kifejezésért — furfangosabb, semhogy ő azt gondolja, a mit egy másik képviselő gondol, (Derültség.) báró Bánffy Dezső t. képviselőtársam pedig sokkal zseniáhsabb taktikus, semhogy ő elmondja azt, a mit gondol. (Derültség.) E tekintetben tehát némileg a találgatásokra vagyunk utalva. Polónyi Géza képviselő ur azonban felfedte a maga terveit akkor, midőn ennek kapcsán azon helyzetben volt, hogy vélekedése szerint egy lesújtó leleplezéssel állhatott elő. Ö t. i. a képviselőház pénzügyi bizottságában azzal a szenzácziós felfedezéssel lepte meg a világot, hogy mi, képviselők és maga a közvélemény is eddig félre voltunk vezetve. Szerinte mindig azt hittük, hogy a paktum biztosítja számunkra a recziproczitás fentartását, pedig annak 5. pontja szerint, a melyet szószerint felolvasott, a királyi szóval nem a recziproczitás, hanem a status quo van biztositva. Azt hiszem, hogy ezért a felfedezésért kár volt a felfedezések kincsesbányájába leszállani, mert ez a kettő oly egymáshoz kapcsolt fogalom, a melyekkel mindig ugyanazt a tartalmat jelöltük meg.